Chapter 41

¹ Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? ² Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? ³ Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? ⁴ Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul? ⁵ Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? ⁶ Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? ⁷ Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét? ⁸ Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. ⁹ Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt! ¹⁰ Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? ¹¹ Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! ¹² Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. ¹³ Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? ¹⁴ Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!] ¹⁵ Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel. ¹⁶ Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy. ¹⁷ Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. ¹⁸ Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. ¹⁹ A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki. ²⁰ Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl. ²¹ Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ. ²² Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik. ²³ Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. ²⁴ Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ. ²⁵ Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. ²⁶ Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz. ²⁷ Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. ²⁸ A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. ²⁹ Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. ³⁰ Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. ³¹ Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. ³² Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült. ³³ Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. ³⁴ Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.