Chapter 21

¹ Felele pedig Jób, és monda: ² Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.] ³ Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. ⁴ Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem? ⁵ Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. ⁶ Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. ⁷ Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak? ⁸ Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt. ⁹ Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok. ¹⁰ Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. ¹¹ Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik. ¹² Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. ¹³ Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; ¹⁴ Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! ¹⁵ Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte? ¹⁶ Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem! ¹⁷ Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában. ¹⁸ Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. ¹⁹ Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. ²⁰ Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. ²¹ Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?! ²² Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is! ²³ Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; ²⁴ Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad. ²⁵ Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. ²⁶ Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket. ²⁷ Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; ²⁸ Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? ²⁹ Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? ³⁰ Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul. ³¹ Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért? ³² Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. ³³ Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte. ³⁴ Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.