Chapter 11

¹ Felele a Naamából való Czófár, és monda: ² A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza? ³ Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?! ⁴ Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt. ⁵ De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! ⁶ És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl. ⁷ Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? ⁸ Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? ⁹ Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. ¹⁰ Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? ¹¹ Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! ¹² És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. ¹³ Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; ¹⁴ Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; ¹⁵ Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél; ¹⁶ Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról. ¹⁷ Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel. ¹⁸ Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. ¹⁹ Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked. ²⁰ De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!