Contents

Holy Bible

Hungarian Translation

Old Testament

Genesis

Chapter 1

1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 3 És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság. 4 És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl. 5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap. 6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl. 7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn. 8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, második nap. 9 És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn. 10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. 11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn. 12 Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 13 És lõn este és lõn reggel, harmadik nap. 14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek. 15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lõn. 16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. 17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; 18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy jó. 19 És lõn este és lõn reggel, negyedik nap. 20 És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. 21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. 23 És lõn este és lõn reggel, ötödik nap. 24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn. 25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. 26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 27 Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket. 28 És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. 30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket [adom] eledelûl. És úgy lõn. 31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.

Chapter 2

1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. 2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az õ munkáját, a melyet alkotott vala, megszûnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. 3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szûnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. 4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, 5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fû sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esõt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; 6 Azonban pára szállott vala fel a földrõl, és megnedvesíté a föld egész színét. 7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké. 8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felõl, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. 9 És nevele az Úr Isten a földbõl mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. 10 Folyóvíz jõ vala pedig ki Édenbõl a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy fõágra szakad vala. 11 Az elsõnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany [terem.] 12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kõ. 13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét. 14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes. 15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté õt az Éden kertjébe, hogy mívelje és õrizze azt. 16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. 17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. 18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt. 19 És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve. 20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala. 21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét. 22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez. 23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett. 24 Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. 25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az õ felesége, és nem szégyenlik vala.

Chapter 3

1 A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? 2 És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk; 3 De annak a fának gyümölcsébõl, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. 4 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; 5 Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. 6 És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék. 7 És megnyilatkozának mindkettõjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötõket csinálának magoknak. 8 És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hûvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtõzék az ember és az õ felesége az Úr Isten elõl a kert fái között. 9 Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? 10 És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. 11 És monda Õ: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytõl tiltottalak, hogy arról ne egyél? 12 És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, õ ada nékem arról a fáról, úgy evém. 13 És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém. 14 És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. 15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. 16 Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad. 17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban. 18 Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét. 19 Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz. 20 Nevezte vala pedig Ádám az õ feleségét Évának, mivelhogy õ lett anyja minden élõnek. 21 És csinála az Úr Isten Ádámnak és az õ feleségének bõr ruhákat, és felöltözteté õket. 22 És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közûlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: 23 Kiküldé õt az Úr Isten az Éden kertjébõl, hogy mívelje a földet, a melybõl vétetett vala. 24 És kiûzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felõl a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy õrizzék az élet fájának útját.

Chapter 4

1 Azután ismeré Ádám az õ feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szûli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. 2 És ismét szûlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lõn, Kain pedig földmívelõ. 3 Lõn pedig idõ multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcsébõl. 4 És Ábel is vive az õ juhainak elsõ fajzásából és azoknak kövérségébõl. És tekinte az Úr Ábelre és az õ ajándékára. 5 Kainra pedig és az õ ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. 6 És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? 7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fõvel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bûn az ajtó elõtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. 8 És szól s beszél vala Kain Ábellel, az õ atyjafiával. És lõn, mikor a mezõn valának, támada Kain Ábelre az õ atyjafiára, és megölé õt. 9 És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Õ pedig monda: Nem tudom, avagy õrizõje vagyok-é én az én atyámfiának? 10 Monda pedig [az Úr]: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földrõl. 11 Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az õ száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedbõl. 12 Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az õ termõ erejét, bujdosó és vándorló légy a földön. 13 Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. 14 Ímé elûzöl engem ma e földnek színérõl, és a te színed elõl el kell rejtõznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. 15 És monda néki az Úr: Sõt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál. 16 És elméne Kain az Úr színe elõl, és letelepedék Nód földén, Édentõl keletre. 17 És ismeré Kain az õ feleségét, az pedig fogada méhében, és szûlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az õ fiának nevérõl Hánókhnak. 18 És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet. 19 Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla. 20 És szûlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak. 21 Az õ atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. 22 Czilla pedig szûlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát. 23 Akkor monda Lámekh az õ feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. 24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért. 25 Ádám pedig ismét ismeré az õ feleségét, és az szûle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott [úgymond,] énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain. 26 Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.

Chapter 5

1 Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. 2 Férfiúvá és asszonynyá teremté õket, és megáldá õket és nevezé az õ nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének. 3 Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendõt, és nemze [fiat] az õ képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek. 4 És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendõre, és nemze fiakat és leányokat. 5 És lõn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendõ; és meghala. 6 Éle pedig Séth száz öt esztendõt, és nemzé Énóst. 7 És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. 8 És lõn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendõ; és meghala. 9 Éle pedig Énós kilenczven esztendõt, és nemzé Kénánt. 10 És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 11 És lõn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendõ; és meghala. 12 Éle pedig Kénán hetven esztendõt, és nemzé Mahalálélt. 13 És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. 14 És lõn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendõ; és meghala. 15 Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendõt, és nemzé Járedet. 16 És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 17 És lõn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendõ; és meghala. 18 Éle pedig Járed száz hatvankét esztendõt, és nemzé Énókhot. 19 És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendõt; és nemze fiakat és leányokat. 20 És lõn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendõ; és meghala. 21 Éle pedig Énókh hatvanöt esztendõt, és nemzé Methuséláht. 22 És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. 23 És lõn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendõ. 24 És mivel Énókh Istennel járt vala; eltûnék, mert Isten magához vevé. 25 Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendõt és nemzé Lámekhet. 26 És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendõt; és nemze fiakat és leányokat. 27 És lõn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendõ; és meghala. 28 Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendõt, és nemze fiat. 29 És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr. 30 És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt esztendõt; és nemze fiakat és leányokat. 31 És lõn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendõ; és meghala. 32 És mikor Noé ötszáz esztendõs volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.

Chapter 6

1 Lõn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. 2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala. 3 És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy õ test; legyen életének ideje száz húsz esztendõ. 4 Az óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok [gyermekeket] szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak. 5 És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. 6 Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az õ szívében. 7 És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színérõl; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. 8 De Noé kegyelmet talála az Úr elõtt. 9 Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. 10 És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. 11 A föld pedig romlott vala Isten elõtt és megtelék a föld erõszakoskodással. 12 Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az õ útát a földön. 13 Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem õket a földdel egybe. 14 Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belõl és kivûl szurokkal. 15 Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing. 16 Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülrõl; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt. 17 Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élõ lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. 18 De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. 19 És minden élõbõl, s minden testbõl, mindenbõl kettõt-kettõt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nõstények legyenek. 20 A madarak közûl az õ nemök szerint, a barmok közûl az õ nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közûl az õ nemök szerint; mindenbõl kettõ-kettõ menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. 21 Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehetõ, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelûl. 22 És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.

Chapter 7

1 Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak elõttem ebben a nemzedékben. 2 Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nõstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettõt-kettõt, hímet és nõstényét. 3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nõstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén. 4 Mert hét nap múlva esõt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színérõl minden állatot, melyet teremtettem. 5 Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala. 6 Noé pedig hatszáz esztendõs vala, mikor az özönvíz volt a földön. 7 Beméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és fiainak feleségei õ vele a bárkába, az özönvíz elõl. 8 A tiszta barmok közûl, és a tisztátalan barmok közûl, a madarak közûl, és minden földön csúszó-mászó állat közûl, 9 Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába, hím és nõstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak. 10 Lõn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre. 11 Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának. 12 És esék az esõ a földre negyven nap és negyven éjjel. 13 Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az õ fiainak három felesége velök együtt a bárkába. 14 Õk, és minden vad az õ neme szerint és minden barom az õ neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az õ neme szerint és minden repdesõ állat az õ neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat. 15 Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába minden testbõl, melyben élõ lélek vala. 16 A melyek pedig bemenének, hím és nõstény méne be minden testbõl, a mint parancsolta vala Isten õnéki: és az Úr bezára utána [az] [ajtót]. 17 Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földrõl. 18 A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén. 19 Azután a vizek felette igen nagy erõt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának. 20 Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala. 21 És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgõ minden csúszó-mászó állat; és minden ember. 22 Mindaz, a minek orrában élõ lélek lehellete vala, a szárazon valók közûl mind meghala. 23 És eltörle [az Isten] minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertõl a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földrõl; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában. 24 És erõt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.

Chapter 8

1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely õ vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. 2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszûnt az esõ az égbõl. 3 És elmenének a vizek a földrõl folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek. 4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén. 5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó elsõ napján meglátszának a hegyek csúcsai. 6 És lõn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala. 7 És kibocsátá a hollót, és az elrepûlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földrõl felszáradának. 8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színérõl. 9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére õ hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; õ pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába. 10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. 11 És megjöve õ hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földrõl. 12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé õ hozzá vissza. 13 És lõn a hatszáz egyedik esztendõben, az elsõ hónak elsõ napján, felszáradának a vizek a földrõl, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe. 14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld. 15 És szóla az Isten Noénak, mondván: 16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled. 17 Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. 18 Kiméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és az õ fiainak feleségei õ vele. 19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az õ neme szerint. 20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltáron. 21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az õ szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az õ ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élõ állatot, mint cselekedtem. 22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

Chapter 9

1 Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2 És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; 3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat. 4 Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek. 5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. 6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. 7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. 8 És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván: 9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. 10 És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. 12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van: 13 Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14 És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben. 15 És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 16 Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van. 17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van. 18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. 19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld. 20 Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete. 21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének. 23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. 24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala: 25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.

Chapter 10

1 Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. 2 Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász. 3 A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah. 4 Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim. 5 Ezekbõl váltak ki a szigetlakó népek az õ országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint. 6 Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán. 7 Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán. 8 Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. 9 Ez hatalmas vadász vala az Úr elõtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr elõtt, mint Nimród. 10 Az õ birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén. 11 E földrõl ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. 12 És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város. 13 Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot. 14 Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot. 15 Kanaán pedig nemzé Czídont, az õ elsõszülöttét, és Khétet. 16 Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust. 17 Khivveust, Harkeust, és Szineust. 18 Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei. 19 Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig. 20 Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint. 21 Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. 22 Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám. 23 Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más. 24 Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert. 25 Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az õ idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán. 26 Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot. 27 Hadórámot, Úzált és Dikláth. 28 Obált, Abimáélt és Sébát. 29 Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai. 30 És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig. 31 Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint. 32 Ezek a Noé fiainak családjai az õ nemzetségeik szerint, az õ népeik között, és ezektõl szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.

Chapter 11

1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. 2 És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. 3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. 4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. 5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. 6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. 7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8 És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost. 9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére. 10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után. 11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat. 12 Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht. 13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 14 Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert. 15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 16 Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget. 17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 18 Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut. 19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 20 Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot. 21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat. 22 Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort. 23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét. 25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 26 Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt. 27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot. 28 Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban. 29 Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya. 30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke. 31 És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. 32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.

Chapter 12

1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedbõl, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. 2 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. 3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. 4 És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne õ vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendõs vala, mikor kiméne Háránból. 5 És felvevé Ábrám az õ feleségét Szárait, és Lótot, az õ atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére. 6 És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön. 7 És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És [Ábrám] oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki. 8 Onnan azután a hegység felé méne Bétheltõl keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségûl hívá az Úr nevét. 9 És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván. 10 Azonban éhség lõn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban. 11 És lõn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. 12 Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak. 13 Mondd [azért,] kérlek, [hogy] húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted. 14 És lõn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép. 15 Mikor megláták õt a Faraó fõemberei, magasztalák a Faraó elõtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába. 16 És jól tõn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nõstényszamarai és tevéi. 17 De megveré az Úr a Faraót és az õ házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért. 18 Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged? 19 Miért mondottad: Húgom õ; azért vevém magamnak feleségûl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el. 20 És parancsola felõle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták õtet és az õ feleségét, és mindenét a mije vala.

Chapter 13

1 Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, õ és az õ felesége, és mindene valamije vala, és Lót is õ vele, a déli tartományba. 2 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal. 3 És méne helyrõl helyre délfelõl mind Béthelig, oda a hol elõször vala az õ sátora, Béthel és Hái között. 4 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsõben készített vala: és segítségûl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét. 5 Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai. 6 És nem bírá meg õket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt. 7 Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön. 8 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. 9 Avagy nincsen-é elõtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tõlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek. 10 Felemelé azért Lót az õ szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bõvizû föld; mert minekelõtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe. 11 És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól. 12 Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a [Jordán- ]melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig. 13 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bûnösök valának az Úr elõtt. 14 Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tõle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyrõl, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. 15 Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. 16 És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. 17 Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt. 18 Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.

Chapter 14

1 Lõn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban: 2 Hadat indítának [ezek] Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen. 3 Mind ezek a Sziddim völgyében egyesûlének; ez a Sóstenger. 4 Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendõben ellene támadtak vala. 5 A tizennegyedik esztendõben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik õ vele [valának], és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé- Kirjáthajimban. 6 És a Horeusokat az õ hegyökön, a Seiren, egész Él- Páránig, mely a puszta mellett van. 7 És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezõségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban. 8 Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében: 9 Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen. 10 A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának. 11 És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének. 12 Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala. 13 Eljöve pedig egy menekûlt és hírûl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának. 14 A mint meghallá Ábrám, hogy az õ atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig. 15 És csapatokra oszolván ellenök éjszaka õ és szolgái, megveré õket, és ûzé õket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik. 16 És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az õ atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet. 17 Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megverésébõl, kiméne õ elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. 18 Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala. 19 És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentõl, ég és föld teremtõjétõl. 20 Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenbõl. 21 És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak. 22 És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez: 23 Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötõt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. 24 Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, õk vegyék ki az õ részöket.

Chapter 15

1 E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bõséges. 2 És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkûl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? 3 És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. 4 És ímé szóla az Úr õ hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. 5 És kivivé õt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. 6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul. 7 És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedûl. 8 És monda: Uram Isten, mirõl tudhatom meg, hogy öröklöm azt? 9 És felele néki: Hozz nékem egy három esztendõs üszõt, egy három esztendõs kecskét, és egy három esztendõs kost, egy gerliczét és egy galambfiat. 10 Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé. 11 És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elûzi vala azokat. 12 És lõn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla õ reá. 13 És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják õket négyszáz esztendeig. 14 De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijõnek nagy gazdagsággal. 15 Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. 16 Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. 17 És mikor a nap leméne és setétség lõn, ímé egy füstölgõ kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. 18 E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétõl fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. 19 A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. 20 A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. 21 Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.

Chapter 16

1 És Szárai, az Ábrám felesége nem szûle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala. 2 Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szûljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának. 3 Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az õ szolgálóját, tíz esztendõvel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az õ férjének feleségül. 4 És béméne Hágárhoz, és az fogada az õ méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az õ asszonyának õ elõtte. 5 Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen elõtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted. 6 És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele a mit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta õ elõle. 7 És találá õt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menõ úton van. 8 És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elõl futok én. 9 Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az õ kezei alatt. 10 És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen. 11 És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szûlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. 12 Az pedig vadtermészetû ember lesz: az õ keze mindenek ellen, és mindenek keze õ ellene; és minden õ atyjafiának ellenébe üti fel sátorát. 13 És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki õ vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után? 14 Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között. 15 És fiat szûle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az õ fiának nevét, a kit Hágár szûl vala néki, Ismáelnek. 16 Ábrám pedig nyolczvanhat esztendõs vala, a mikor Hágár Ismáelt szûlé Ábrámnak.

Chapter 17

1 Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem, és légy tökéletes. 2 És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged. 3 És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla õnéki, mondván: 4 A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz. 5 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. 6 És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tõled. 7 És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségûl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. 8 És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik. 9 Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint. 10 Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körûlmetéltessék nálatok. 11 És metéljétek körûl a ti férfitestetek bõrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. 12 Nyolcznapos korában körûlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való. 13 Körûlmetéltetvén körûlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségûl lesz az én szövetségem a ti testeteken. 14 A körûlmetéletlen férfi pedig, a ki körûl nem metélteti az õ férfitestének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik az õ népe közûl, [mert] felbontotta az én szövetségemet. 15 És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az õ neve. 16 És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak õ tõle. 17 Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az õ szívében: vajjon száz esztendõs embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendõs lévén, szûlhet-é? 18 És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te elõtted. 19 Az Isten pedig monda: Kétségnélkûl a te feleséged Sára szûl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerõsítem az én szövetségemet õ vele örökkévaló szövetségûl az õ magvának õ utánna. 20 Ismáel felõl is meghallgattalak: Ímé megáldom õt, és megszaporítom õt és megsokasítom õt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem õt. 21 Az én szövetségemet pedig megerõsítem Izsákkal, kit néked szûl Sára ez idõkorban a következõ esztendõben. 22 És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól. 23 Vevé azért Ábrahám Ismáelt az õ fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közûl és körûlmetélé férfitestöknek bõrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten. 24 Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendõs vala, mikor körûlmetélé az õ férfitestének bõrét. 25 Ismáel pedig az õ fia tizenhárom esztendõs vala, mikor körûlmetélék az õ férfitestének bõrét. 26 Ugyanazon napon metéltetett körûl Ábrahám és Ismáel az õ fia. 27 És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertõl pénzen vásároltattak, vele együtt körûlmetéltetének.

Chapter 18

1 Megjelenék pedig õ néki az Úr a Mamré tölgyesében, és õ ûl vala a sátor ajtajában, a hõ napon. 2 És felemelé az õ szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll õ elõtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. 3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te elõtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. 4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dõljetek le a fa alatt. 5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erõsítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál. 6 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. 7 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni. 8 És võn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és õ mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének. 9 És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Õ pedig felele: Ímhol van a sátorban. 10 És monda: Esztendõre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala. 11 Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet. 12 Nevete azért Sára õ magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörûségem? meg az én uram is öreg! 13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szûlhetek-é, holott én megvénhedtem? 14 Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendõre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. 15 Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az [Úr:] Nem úgy van, mert bizony nevettél. 16 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje õket. 17 És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok? 18 Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. 19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az õ fiainak és az õ házanépének õ utánna, hogy megõrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felõle. 20 Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az õ bûnök felettébb megnehezedett: 21 Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom. 22 És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr elõtt áll vala. 23 És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe? 24 Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak? 25 Távol legyen tõled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tõled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? 26 És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belõl ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. 27 És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok. 28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. 29 És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Õ: Nem teszem meg a negyvenért. 30 Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Õ felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat. 31 És õ monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért. 32 És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Õ monda: Nem vesztem el a tízért. 33 És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az õ helyére.

Chapter 19

1 Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ûl vala, és a mint meglátá õket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla. 2 És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg. 3 De nagyon unszolá õket, és betérének hozzá, és bemenének az õ házába; õ pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének. 4 Lefekvésök elõtt a város férfiai, Sodoma férfiai körûlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytõl egyig. 5 És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük õket. 6 És kiméne Lót õ hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót. 7 És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot. 8 Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek. 9 Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s õ szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót. 10 De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót. 11 Az embereket pedig, kik a ház ajtaja elõtt valának, vaksággal verék meg kicsinytõl nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében. 12 És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? võdet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e helybõl. 13 Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nõtt az Úr elõtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt. 14 Kiméne azért Lót, és szóla az õ võinek, kik az õ leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helybõl, mert elveszti az Úr e várost; de az õ võinek úgy tetszék, mintha tréfálna. 15 És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevõ két leányodat, hogy el ne veszsz a városnak bûne miatt. 16 Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az õ kezét és az õ feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék õt: és ott hagyák a városon kívül. 17 És lõn mikor kivivék õket, monda az [egyik:] Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz. 18 És monda Lót nékik: Ne oh Uram! 19 Ímé a te szolgád kegyelmet talált te elõtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de én nem menekûlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak. 20 Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd menekûljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok. 21 Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, a melyrõl szólottál. 22 Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak. 23 A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére. 24 És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esõt az Úrtól az égbõl. 25 És elsûlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is. 26 És hátra tekinte az õ felesége, és sóbálványnyá lõn. 27 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe elõtt állott vala. 28 És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje. 29 És lõn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelembõl, mikor elsûlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót. 30 Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az õ két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban õ és az õ két leánya. 31 És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint. 32 Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk õ vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. 33 Adának azért inni bort az õ atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az õ atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérõl, sem fölkelésérõl. 34 És lõn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. 35 Adának azért azon éjszaka is az õ atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; õ pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérõl, sem fölkelésérõl. 36 És teherbe esének Lót leányai mindketten az õ atyjoktól. 37 És szûle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig. 38 A kisebbik is fiat szûle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind a mai napig.

Chapter 20

1 És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban. 2 És monda Ábrahám Sáráról az õ feleségérõl: Én húgom õ. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát. 3 De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van. 4 Abimélek pedig nem illette vala õt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é? 5 Avagy nem õ mondotta-é nékem: én húgom õ; s ez is azt mondotta: én bátyám õ. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt. 6 És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. 7 Mostan azért add vissza az embernek az õ feleségét, mert Próféta õ: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó. 8 Felkele azért Abimélek reggel, és elõhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének. 9 És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bûnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem. 10 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted? 11 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért. 12 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya õ, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lõn feleségemmé. 13 És lõn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felõlem: én bátyám ez. 14 Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az õ feleségét. 15 És monda Abimélek: Ímé elõtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál. 16 Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezõje mindazok elõtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy. 17 Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az õ feleségét, és az õ szolgálóit, és szûlének. 18 Mert az Úr erõsen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.

Chapter 21

1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala. 2 Mert fogada Sára az õ méhében, és szûle fiat Ábrahámnak az õ vénségében, abban az idõben, melyet mondott vala néki az Isten. 3 És nevezé Ábrahám az õ fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szûlt vala néki Sára, Izsáknak: 4 És körûlmetélé Ábrahám az õ fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten. 5 Ábrahám pedig száz esztendõs [vala], mikor születék néki az õ fia Izsák. 6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam. 7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szûltem vénségére. 8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték. 9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szûlt vala, 10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az õ fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. 11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az õ fiáért. 12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék elõtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az õ szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod. 13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod õ. 14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és võn kenyeret és egy tömlõ vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában. 15 Hogy elfogyott a víz a tömlõbõl, letevé a gyermeket egy bokor alá. 16 És elméne s leûle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leûle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra. 17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égbõl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van. 18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem õt. 19 És megnyitá Isten az õ szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlõt vízzel, és inni ada a gyermeknek. 20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lõn íjászszá. 21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és võn néki anyja feleséget Égyiptom földérõl. 22 És lõn abban az idõben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. 23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál. 24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm. 25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erõvel elvettek vala az Abimélek szolgái. 26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma. 27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének. 28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot. 29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál? 30 És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tõlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat. 31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten. 32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére. 33 [Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségûl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét. 34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.

Chapter 22

1 És lõn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. 2 És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égõ áldozatul a hegyek közûl egyen, a melyet mondándok néked. 3 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az õ fiát Izsákot, és fát hasogatott az égõ áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala. 4 Harmadnapon felemelé az õ szemeit Ábrahám, és látá a helyet messzirõl. 5 És monda Ábrahám az õ szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. 6 Vevé azért Ábrahám az égõ áldozathoz való fákat, és feltevé az õ fiára Izsákra, õ maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt. 7 És szóla Izsák Ábrahámhoz az õ atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda [Izsák:] Ímhol van a tûz és a fa; de hol van az égõ áldozatra való bárány? 8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égõ áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt. 9 Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az õ fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. 10 És kinyújtá Ábrahám az õ kezét és vevé a kést, hogy levágja az õ fiát. 11 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égbõl, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Õ pedig felele: Ímhol vagyok. 12 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd õt: mert most már tudom, hogy istenfélõ vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. 13 És felemelé Ábrahám az õ szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égõ áldozatul az õ fia helyett. 14 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés. 15 És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égbõl. 16 És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: 17 Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bõségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az õ ellenségeinek kapuját. 18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek. 19 Megtére azért Ábrahám az õ szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában. 20 És lõn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha is szûlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának: 21 Úzt az õ elsõszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját. 22 És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt. 23 Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szûlé Milkha Nákhornak az Ábrahám atyjafiának. 24 Az õ ágyasa is, kinek neve Reuma [vala], szûlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.

Chapter 23

1 Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendõ. [Ezek] Sára életének esztendei. 2 És meghala Sára Kirját-Arbában azaz Hebronban a Kanaán földén, és beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa õt. 3 Felkele azután Ábrahám az õ halottja elõl, és szóla a Khéth fiainak, mondván: 4 Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én elõlem. 5 Felelének pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván õnéki: 6 Hallgass meg minket uram: Istentõl való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetõhelyeink közûl a mely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közûlünk senki sem tiltja meg tõled az õ temetõhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat. 7 És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe elõtt, a Khéth fiai elõtt. 8 És szóla õ velök mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat én elõlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én érettem Efron elõtt, Czohár fia elõtt. 9 Hogy adja nékem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az õ mezejének szélében van: igaz árán adja nékem azt, ti köztetek temetésre való örökségûl. 10 Efron pedig ûl vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, a kik bemennek vala az õ városának kapuján, mondván: 11 Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezõt néked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szeme láttára adom azt néked, temesd el halottadat. 12 És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe elõtt. 13 És szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezõnek árát, fogadd el tõlem; [azután] eltemetem ott az én halottamat. 14 És felele Efron Ábrahámnak, mondván néki: 15 Uram! hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted? Csak temesd el a te halottadat. 16 Engede azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt, a melyet mondott vala a Khéth fiainak hallatára; kalmároknál kelendõ négyszáz ezüst siklust. 17 Így lett Efronnak Makpelában levõ mezeje, mely Mamré átellenében van, a mezõ a benne levõ barlanggal, és minden a mezõben levõ fa az egész határban köröskörûl 18 Ábrahámnak birtoka, a Khéth fiainak, mind azoknak szeme elõtt, a kik az õ városának kapuján bemennek vala. 19 Azután eltemeté Ábrahám az õ feleségét Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kanaán földén. 20 Így erõsítteték meg a mezõ és a benne lévõ barlang Ábrahámnak temetésre való örökségûl a Khéth fiaitól.

Chapter 24

1 Ábrahám pedig vén élemedett [ember] vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot. 2 Monda azért Ábrahám az õ háza öregebb szolgájának, a ki õnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá! 3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kik között lakom. 4 Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és [onnan] vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak. 5 Monda pedig õnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljõni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala? 6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd. 7 Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földérõl, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az õ Angyalát te elõtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget. 8 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljõni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd. 9 Veté azért a szolga az õ kezét az õ urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felõl. 10 És võn a szolga tíz tevét az õ urának tevéi közûl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az õ kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába. 11 És megpihenteté a tevéket a városon kivûl egy kútfõnél, este felé, mikor a [leányok] vizet meríteni járnak. 12 És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém [még] ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. 13 Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijõnek vizet meríteni. 14 Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sõt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és errõl ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal. 15 És lõn, minekelõtte elvégezte volna a beszédet, ímé jõ vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán. 16 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szûz, és férfi még nem ismeré õt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve. 17 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl. 18 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az õ kezére, és inni ada néki. 19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20 És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az õ tevéinek. 21 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az õ útját, vagy nem. 22 És lõn, mikor a tevék már eleget ittak, elévõn az ember egy aranyfüggõt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany. 23 És monda: Kinek a leánya [vagy] te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk? 24 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit õ Nákhornak szûlt. 25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bõven van minálunk, és hálásra való hely is van. 26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat. 27 És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az õ irgalmasságát és hûségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához. 28 Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az õ anyja házában, a mint ezek [történtek]. 29 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz. 30 Mert mikor látta a függõt, és a pereczeket az õ húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál. 31 És monda: Jõjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely. 32 Beméne azért a férfiú a házhoz, õ pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az õ lábai megmosására és az emberek lábainak, kik õ vele valának. 33 És enni valót tevének eleibe, de õ monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el. 34 Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok. 35 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. 36 És Sára az én uramnak felesége fiat szûlt az én uramnak, az õ vénségében, és annak adá mindenét, a mije van. 37 Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kiknek földjén én lakom. 38 Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy [onnan] végy feleséget az én fiamnak. 39 Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljõni? 40 Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe elõtt jártam, elbocsátja az õ angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közûl, és az én atyám házából. 41 Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól. 42 Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok: 43 Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl, 44 És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt. 45 Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijõ vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek. 46 Õ pedig sietett és leereszté az õ vedrét és monda: Igyál, sõt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada. 47 És megkérdezém õt és mondék: Ki leánya vagy? õ pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szûlt vala õnéki. Ekkor a függõt orrába, és e pereczeket karjaira tevém. 48 Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az õ fiának [feleségûl.] 49 Most azért, ha szeretettel és hûséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak. 50 És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. 51 Ímé elõtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte. 52 És lõn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr elõtt. 53 És hoza elõ a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az õ bátyjának is és az õ anyjának. 54 Evének azután és ivának, õ és a férfiak, a kik õ vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz. 55 Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el. 56 A [szolga pedig] monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz. 57 Mondának akkor: Hívjuk elõ a leányt, és kérdjük meg õt. 58 Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek. 59 Elbocsáták azért Rebekát, az õ húgokat, és az õ dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az õ embereit. 60 És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az õ ellenségeinek kapuját. 61 És felkele Rebeka és az õ szolgálóleányai, és felûlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne. 62 Izsák pedig visszajõ vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban. 63 És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezõre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jõnek. 64 Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevérõl. 65 És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezõn elõnkbe jõ? A szolga pedig monda: Az én uram õ. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. 66 Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala. 67 Izsák pedig bevivé [Rebekát] Sárának az õ anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lõn néki felesége és szereté õt. S megvigasztalódék Izsák az õ anyja [halála] után.

Chapter 25

1 Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala. 2 És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot. 3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim. 4 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai. 5 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala. 6 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba. 7 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ. 8 És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez. 9 És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van. 10 Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára. 11 Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál. 12 Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak. 13 Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám. 14 És Misma, Dúmah és Massza. 15 Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah. 16 Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint. 17 Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez. 18 Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ [lakása]. 19 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot. 20 Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát. 21 És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége. 22 Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat. 23 És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. 24 És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében. 25 És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak. 26 Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének. 27 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. 28 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot. 29 Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl, 30 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak. 31 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet. 32 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem? 33 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak. 34 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.

Chapter 26

1 Lõn pedig éhség az országban, amaz elsõ éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba. 2 Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked. 3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak. 4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei; 5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet. 6 Lakozék azért Izsák Gérárban. 7 És mikor annak a helynek lakosai az õ felesége felõl kérdezõsködének, azt mondja vala: én húgom õ. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; [gondolván:] nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú õ. 8 És lõn idõ multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az õ feleségével. 9 Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged õ; hogyan mondhattad [tehát:] húgom õ!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta. 10 És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közûl, és bûnt hoztál volna mi reánk. 11 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia. 12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendõben száz annyia, mert megáldá õt az Úr. 13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lõn. 14 És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok. 15 És mindazokat a kútakat, melyeket az õ atyjának szolgái Ábrahámnak az õ atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel. 16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közûlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál. 17 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék. 18 És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az õ atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az õ atyja. 19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élõ víznek forrására akadának ott. 20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala õ vele. 21 Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé. 22 És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön. 23 Felméne pedig onnan Beérsebába. 24 És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért. 25 Oltárt építe azért ott, és segítségûl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az õ sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan. 26 Abimélek pedig elméne õ hozzá Gérárból és Akhuzzáth az õ barátja, meg Pikhól az õ hadvezére. 27 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyûlöltök engem s elûztetek magatok közûl? 28 Õk pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled, 29 Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy. 30 Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának. 31 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá õket Izsák, és elmenének õ tõle békességgel. 32 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felõl, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet. 33 S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig. 34 És mikor Ézsaú negyven esztendõs vala, feleségûl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát. 35 És õk valának Izsáknak és Rebekának lelke keserûsége.

Chapter 27

1 És lõn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok. 2 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját. 3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezõre, és vadászsz énnékem vadat. 4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelõtte meghalok. 5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az õ fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezõre, hogy vadat vadászszon és hozzon: 6 Szóla Rebeka Jákóbnak az õ fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván: 7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr elõtt, minekelõtte meghalok. 8 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked. 9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint õ szereti. 10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelõtte meghal. 11 Jákób pedig monda Rebekának az õ anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szõrös ember, én pedig sima vagyok. 12 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek elõtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra. 13 És monda néki az õ anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem. 14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az õ anyjának; és az õ anyja ételt készíte, a mint szereti vala az õ atyja. 15 És vevé Rebeka az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek õ nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az õ kisebbik fiát. 16 A kecskegödölyék bõrével pedig beborítá az õ kezeit, és nyakának simaságát. 17 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az õ fiának kezébe. 18 És beméne az õ atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam? 19 Monda Jákób az õ atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsõszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, ûlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked. 20 És monda Izsák az õ fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta elõmbe. 21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem? 22 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az õ atyjához, a ki megtapogatván õt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei. 23 És nem ismeré meg õt, mivelhogy kezei szõrösek valának mint Ézsaúnak az õ bátyjának kezei; annakokáért megáldá õt. 24 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok. 25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék. 26 Akkor monda néki Izsák az õ atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem. 27 Oda méne azért, és megcsókolá õt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá õt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezõnek illatja, a melyet megáldott az Úr. 28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségébõl, és gabonának és bornak bõségét. 29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott. 30 És lõn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az õ atyjának Izsáknak színe elõl; az õ bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából. 31 És készíte õ is ételt, s vivé az õ atyja elé, és mondá az õ atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az õ fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked. 32 És monda néki az õ atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsõszülött fiad Ézsaú. 33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenbõl ettem minekelõtte te megjöttél, és megáldottam õt, és áldott is lészen. 34 A mint hallotta vala Ézsaú az õ atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám. 35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és õ vevé el a te áldásodat. 36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é õt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsõszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást? 37 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem õt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is õt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam? 38 Monda Ézsaú az õ atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala. 39 Felele azért Izsák az õ atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felûl; 40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról. 41 Gyûlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala õt az õ atyja, és monda Ézsaú az õ szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot. 42 Mikor pedig hírûl vivék Rebekának, az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az õ kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged. 43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba, 44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik; 45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettõtöktõl egy napon? 46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közûl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közûl valók; minek nékem az élet?

Chapter 28

1 Elõhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá õt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl. 2 Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közûl. 3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy; 4 És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak. 5 Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához. 6 És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta õt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl; 7 És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába; 8 És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az õ atyjának: 9 Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségûl vevé még az õ feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát. 10 Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és võn egyet annak a helynek kövei közûl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. 12 És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. 13 És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak. 14 És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. 15 És ímé én veled [vagyok], hogy megõrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam. 16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. 17 Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja. 18 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; 19 És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az elõtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. 20 És fogadást tõn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megõriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételûl kenyeret s öltözetûl ruhát adánd nékem; 21 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; 22 És ez a kõ, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.

Chapter 29

1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére. 2 És látá, hogy ímé egy kút van a mezõben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kõ vala: 3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverõdik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára. 4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk. 5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük. 6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az õ leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal. 7 És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek. 8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verõdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. 9 Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala. 10 S lõn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait. 11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra. 12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az õ atyjának. 13 És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá õt, és bevivé az õ házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak. 14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig, 15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred? 16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel. 17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala. 18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért. 19 És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem másnak adjam õt, maradj én nálam. 20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala õt. 21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idõm kitelt, hadd menjek be hozzá. 22 És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat. 23 Estve pedig vevé az õ leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne õ hozzá. 24 És Lábán az õ szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az õ leányának Leának. 25 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem? 26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik elõtt. 27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig. 28 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az õ leányát feleségûl. 29 És adá Lábán az õ leányának Rákhelnek, az õ szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen. 30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála õ nála még más hét esztendeig. 31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala. 32 Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem. 33 Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak. 34 És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek. 35 És ismét teherbe esék, és fiat szûle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.

Chapter 30

1 És látá Rákhel, hogy õ nem szûle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az õ nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok. 2 Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten [vagyok-é] én, ki megtagadta tõled a méhnek gyümölcsét. 3 És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szûljön az én térdeimen, és én is megépüljek õ általa. 4 Adá tehát néki az õ szolgálóját Bilhát feleségûl, és beméne ahhoz Jákób. 5 És teherbe esék Bilha és szûle Jákóbnak fiat. 6 És monda Rákhel: Ítélt felõlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak. 7 Ismét fogada az õ méhében, és szûle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak. 8 És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és gyõztem; azért nevezé nevét Nafthalinak. 9 Látván pedig Lea hogy õ megszûnt a szûléstõl, vevé az õ szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségûl. 10 És szûle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak. 11 És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak! 12 És szûle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak. 13 És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek. 14 És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezõn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az õ anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból. 15 Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tõlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tõlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért. 16 Mikor Jákób este a mezõrõl jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jõjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka. 17 És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az õ méhében és szûle Jákóbnak ötödik fiat. 18 És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak. 19 És ismét fogada az õ méhében Lea, és szûle hatodik fiat Jákóbnak. 20 És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szûltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak. 21 Annakutána szûle leányt, és nevezé nevét Dínának. 22 Megemlékezék pedig az Isten Rákhelrõl; és meghallgatá õt az Isten és megnyitá az õ méhét. 23 És fogada méhében, és szûle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat. 24 És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is. 25 És lõn, a mint szûlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba. 26 Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel szolgáltalak téged. 27 És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid elõtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr. 28 És monda: Szabj bért magadnak és én megadom. 29 Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod. 30 Mert a mi kevesed vala én elõttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is? 31 És monda [Lábán:] Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és õrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed: 32 Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közûlök, és minden fekete bárányt a juhok közûl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közûl, s legyen [ez] az én bérem. 33 S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi elõtted lesz, becsületességemrõl ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam. 34 És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne. 35 Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közûl, és adá az õ fiainak keze alá. 36 És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait. 37 És võn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszõket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszõk fehére. 38 És a vesszõket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek. 39 És a juhok a vesszõk elõtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat. 40 Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé. 41 És lõn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszõket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszõket látva foganjanak. 42 De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lõnek a satnyák, a java pedig Jákóbé. 43 És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.

Chapter 31

1 És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot. 2 És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan õ hozzá mint annakelõtte. 3 Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek. 4 Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezõre az õ nyájához. 5 És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelõtte; de az én atyám Istene velem volt. 6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erõm szerint szolgáltam atyátokat. 7 De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen. 8 Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala. 9 Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta. 10 Mert lõn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. 11 Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok. 12 És õ monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala. 13 Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földrõl, és térj vissza szülõföldedre. 14 És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában? 15 Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midõn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette. 16 Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, [azt] cselekedjed. 17 Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre; 18 És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az õ atyjához Izsákhoz Kanaán földére. 19 Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának. 20 Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar. 21 Megszökék tehát mindenestõl, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta. 22 És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött; 23 Maga mellé vévén az õ rokonait, hét napi járó földig ûzé õket; és eléré a Gileád hegyén. 24 Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj. 25 Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az õ rokonaival egybe. 26 És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el? 27 Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedûszóval? 28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. 29 Volna erõm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj. 30 Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet? 31 Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tõlem erõvel. 32 A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen [az]. Atyánkfiai elõtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat. 33 Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába. 34 Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok ûle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg [azokat.] 35 Akkor monda az õ atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek elõtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat. 36 Jákób pedig haragra gerjede s feddõdék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bûnöm, hogy üldözõbe vettél? 37 Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közûl valót? add elõ itt az én rokonaim és a te rokonaid elõtt, hogy tegyenek ítéletet kettõnk között. 38 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. 39 A mit a [vad] megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tõlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. 40 Úgy voltam hogy nappal a hõség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtõl. 41 Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad. 42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, [de] megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett [téged] tegnap éjjel. 43 Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az õ magzatjaiknak, a kiket szûltek? 44 Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted. 45 És võn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul. 46 És monda Jákób az õ atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyûjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson. 47 És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek. 48 És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek. 49 És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk. 50 Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivûl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted. 51 És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kõ és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted, 52 Bizonyság legyen e rakás kõ, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kõ mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kõ, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre. 53 Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az õ atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az õ atyjának Izsáknak félelmére. 54 Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az õ rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen. 55 Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá õket. Azután elméne Lábán, és visszatére az õ helyére.

Chapter 32

1 Jákób tovább méne az õ útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai. 2 És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak. 3 Azután külde Jákób követeket maga elõtt Ézsaúhoz az õ bátyjához, Széir földébe, Edóm mezõségébe, 4 És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és idõztem mind ekkorig. 5 Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid elõtt. 6 És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elõdbe, és négyszáz férfi van vele. 7 Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá. 8 És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul. 9 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled: 10 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hûségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. 11 Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezébõl, Ézsaú kezébõl; mert félek õ tõle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. 12 Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt. 13 És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az õ bátyjának: 14 Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost; 15 Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nõstény szamarat, és tíz szamár vemhet. 16 És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az õ szolgáinak: Menjetek el én elõttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között. 17 És parancsola az elsõnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú elõtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek elõtted? 18 Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé õ maga is [jön] utánunk. 19 Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok. 20 Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk [jõ]; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem õt az ajándékkal, mely elõttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem elõtte. 21 Elõlméne tehát az ajándék; õ pedig azon éjjel a seregnél hála. 22 Felkele pedig õ azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén. 23 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala. 24 Jákób pedig egyedûl marada és tusakodik vala õ vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. 25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erõt, megilleté csípõjének forgócsontját, és kiméne helyébõl Jákób csípõjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. 26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. 27 És monda néki: Mi a te neved? És õ monda: Jákób. 28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyõztél. 29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá õt ott. 30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színrõl színre, és megszabadult az én lelkem. 31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, õ pedig sántít vala csípõjére. 32 Azért nem eszik Izráel fiai a csípõ forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípõje forgócsontjának inahúsa.

Chapter 33

1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jõ vala, és négyszáz férfiú õ vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé. 2 És elõreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az õ gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul. 3 Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta. 4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé õt, nyakába borúla, s megcsókolá õt, és sírának. 5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Õ pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat. 6 És közelítének a szolgálók, õk és gyermekeik és meghajták magokat. 7 Elérkezék Lea is az õ gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és õk is meghajták magokat. 8 És monda [Ézsaú:] Mire való ez az egész sereg, melyet elõltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei elõtt. 9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd. 10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid elõtt, fogadd el ajándékomat az én kezembõl; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem. 11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá õt, és elvevé. 12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én elõtted megyek. 13 Felele néki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körûl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak. 14 Menjen el azért az én uram az õ szolgája elõtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely elõttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe. 15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közûl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei elõtt. 16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az õ útján Széir felé. 17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak. 18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város elõtt. 19 És megvevé a mezõnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen. 20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel:] Isten, Izráel Istene.

Chapter 34

1 Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szûlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait. 2 És meglátá õt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá õt, és vele hála és erõszakot tesz vala rajta. 3 És ragaszkodék az õ lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak. 4 Szóla pedig Sekhem Khámornak az õ atyjának, mondván: Vedd nékem feleségûl ezt a leányt. 5 És meghallá Jákób, hogy megszeplõsítette Dínát, az õ leányát, fiai pedig a mezõn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének. 6 És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele. 7 Mikor Jákób fiai megjövének a mezõrõl és meghallák a [dolgot,] elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni. 8 És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkébõl szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségûl. 9 És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak, 10 És lakjatok velünk; a föld elõttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt. 11 Sekhem is monda a [Dína] atyjának és az õ bátyjainak: Hadd találjak kedvet elõttetek, és valamit mondotok nékem, megadom. 12 Akármily nagy jegyadományt és ajándékot [kivántok,] megadom a mint mondjátok nékem, [csak] adjátok nékem a leányt feleségûl. 13 A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az õ atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplõsítette Dínát az õ húgokat, 14 És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körûlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna. 15 Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körûlmetélkedjék ti köztetek. 16 Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk; 17 Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körûlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk. 18 És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának. 19 Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsûlete vala. 20 Elméne azért Khámor és Sekhem az õ fia az õ városuk kapujába; és szólának az õ városuk férfiaival, mondván: 21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az õ leányaikat vegyük magunknak feleségûl, és a mi leányainkat adjuk nékik. 22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körûlmetélkedik közöttünk, a miképen õk is körûl vannak metélkedve. 23 Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak. 24 És engedének Khámornak, és Sekhemnek az õ fiának mindenek, a kik az õ városa kapuján kijárnak vala, és körûlmetélkedék minden férfiú, a ki az õ városa kapuján kijár vala. 25 És lõn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének. 26 Khámort, és az õ fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének. 27 A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplõsítették vala az õ húgokat. 28 Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezõn vala, elvivék. 29 És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala. 30 És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, [és] utálatossá tettetek e föld lakosai elõtt, a Kananeusok és Perizeusok elõtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyûlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe. 31 Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?

Chapter 35

1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú elõtt futsz vala. 2 Akkor monda Jákób az õ házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. 3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam. 4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikbõl a függõket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala. 5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körûltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait. 6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, õ maga és az egész sokaság, mely õ vele vala. 7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az õ bátyja elõtt fut vala. 8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak. 9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá õt. 10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek. 11 És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból. 12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet. 13 És felméne õ tõle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala. 14 Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kõoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat. 15 És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala õ vele, Béthelnek. 16 És elindúlának Béthelbõl, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dûlõföldre valának, szûle Rákhel, és nehéz vala az õ szûlése. 17 S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz. 18 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé õt Benjáminnak. 19 És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivõ úton. 20 És emlékoszlopot állíta Jákób az õ sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig. 21 Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát. 22 Lõn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az õ atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten. 23 Lea fiai: Jákób elsõszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon. 24 Rákhel fiai: József és Benjámin. 25 A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali. 26 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában. 27 És eljuta Jákób Izsákhoz, az õ atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala. 28 Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendõ. 29 És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az õ eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték õt az õ fiai, Ézsaú és Jákób.

Chapter 36

1 Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége. 2 Ézsaú a Kananeusok leányai közûl vette vala feleségeit: Adát, a Khitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, a ki Khivveus Czibhón leánya vala. 3 És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát. 4 Szûlé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmáth szûlé Rehuélt. 5 Oholibáma pedig szûlé Jehúst, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik születtek néki Kanaán földén. 6 És felvevé Ézsaú az õ feleségeit, az õ fiait, és az õ leányait, és minden házabeli lelket, minden juhait, barmait, és minden jószágát, melyet szerzett vala Kanaán földén, és elméne [más] országba, az õ atyjafiának Jákóbnak színe elõl. 7 Mert az õ jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk földe nem bírja vala meg õket az õ nyájaik miatt. 8 Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm. 9 Ez Ézsaúnak az Edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen. 10 Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia. Rehuél, Boszmáthnak Ézsaú feleségének fia. 11 Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Czefó, Gahtám és Kenáz. 12 Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szûlé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai. 13 Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai. 14 Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Czibhón leánya volt, ezek valának fiai, kiket szûle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Korakh. 15 Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsõszülöttének fiai: Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Czefó fejedelem, Kenáz fejedelem. 16 Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai. 17 Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltõl való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai. 18 Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jahlám fejedelem, Korakh fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától, Ézsaú feleségétõl való fejedelmek. 19 Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm. 20 A Horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Czibhón, Anáh. 21 Disón, Eczer, Disán, Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában. 22 Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna. 23 Sóbálnak fiai ezek: Halván, Mánakháth, Hébál, Sefó, Onám. 24 Czibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának Czibhónnak szamarait legelteté. 25 Anáhnak fiai ezek: Disón és Oholibáma Anáhnak leánya. 26 Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán. 27 Eczernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán. 28 Disánnak fiai ezek: Húcz és Arán. 29 A Horeusok közûl való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem, Czibhón fejedelem, Anáh fejedelem. 30 Disón fejedelem, Eczer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a Horeusok közûl való fejedelmek az õ fejedelemségök szerint, Széir tartományában. 31 Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földén minekelõtte Izráel fiai között király uralkodott volna. 32 Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az õ városának neve Dinhába vala. 33 És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából való volt. 34 És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földébõl való Khusám. 35 És meghala Khusám és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, a ki megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; az õ városának neve pedig Hávit vala. 36 És meghala Hadád és uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá. 37 És meghala Szamlá és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból. 38 És meghala Saul és uralkodék helyette Báhál-Khanán, Akhbór fia. 39 És meghala Báhál-Khanán, Akhbór fia, és uralkodék helyette Hadár; és az õ városának neve Pahu, az õ feleségének pedig neve Mehetábéel, a ki Mézaháb leányának Matrédnak leánya vala. 40 Ezek pedig az Ézsaú nemzetségébõl való fejedelmek nevei, az õ családjok, helyök, és nevök szerint: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem. 41 Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem. 42 Kenáz fejedelem, Thémán fejedelem, Mibczár fejedelem. 43 Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az õ lakások szerint, az õ örökségök földén. Ézsaú az Edómiták atyja.

Chapter 37

1 Jákób pedig lakozék az õ atyja bujdosásának földén, Kanaán földén. 2 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendõs korában az õ bátyjaival együtt juhokat õriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az õ atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felõlük az õ atyjuknak. 3 Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala õt; és czifra ruhát csináltat vala néki. 4 Mikor pedig láták az õ bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt õt szereti legjobban, meggyûlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani. 5 És álmot álmodék József és elbeszélé az õ bátyjainak; és azok annál inkább gyûlölik vala õt. 6 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam. 7 Ímé kévéket kötünk vala a mezõben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körûlállanak, és az én kévém elõtt meghajolnak vala. 8 És mondának néki az õ bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyûlölik vala õt álmáért és beszédéért. 9 Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az õ bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én elõttem. 10 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az õ atyja megdorgálá õt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te elõtted a földig? 11 Irígykednek vala azért reá az õ bátyjai; az õ atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot. 12 Mikor pedig az õ bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az õ atyjok juhait õrizzék; 13 Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Õ pedig monda: Ímhol [vagyok]. 14 És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát õt Hebron völgyébõl, és méne Sikhembe. 15 Elõtalálá pedig õt egy ember, mikor a mezõben bolyong vala, és megkérdé õt az az ember, mondván: Mit keressz? 16 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek? 17 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az õ bátyjai után, és megtalálá õket Dóthánban. 18 Mikor távolról megláták, minekelõtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik. 19 És szólának egymás között: Ímhol jõ az álomlátó! 20 Most hát jertek öljük meg õt, és vessük õt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az õ álmaiból. 21 Meghallá pedig Rúben és megmenté õt kezökbõl, és mondá: Ne üssük õt agyon. 22 És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek õt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa õt kezökbõl, hogy visszavigye atyjához. 23 És lõn, a mint oda ére József az õ bátyjaihoz, letépték Józsefrõl az õ felsõ ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala. 24 És megragadák õt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne. 25 Azután leûlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jõ vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fûszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba. 26 És monda Júda az õ atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az õ vérét? 27 Jertek adjuk el õt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkbõl való õ. És hallgatának rá az õ atyjafiai. 28 És menének arra Midiánita kereskedõ férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Égyiptomba. 29 És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit. 30 És megtére az õ atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én? 31 Akkor vevék a József felsõ ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsõ ruhát a vérbe. 32 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem? 33 És megismeré azt, és monda: Fiam felsõ ruhája ez, fenevad ette meg õt, bizony széllyelszaggatta Józsefet. 34 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az õ fiát sokáig. 35 Felkelének pedig minden õ fiai, és minden õ leányai, hogy vígasztalják õt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá õt az atyja. 36 A Midiániták pedig eladák õt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó fõemberének, a testõrök fõhadnagyának.

Chapter 38

1 És lõn abban az idõben, hogy Júda elméne az õ atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala. 2 És meglátá ott Júda egy Súah nevû Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá. 3 És az fogada méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Hérnek. 4 És ismét fogada méhében, s fiat szûle, és nevezé nevét Ónánnak. 5 Még egyszer szûle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szûlé, Khezibben vala. 6 És võn Júda az õ elsõszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala. 7 De Hér, Júdának elsõszülött fia gonosz vala az Úr szemei elõtt, és megölé õt az Úr. 8 És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségûl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak. 9 Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az õ bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a [magot,] hogy bátyjának magot ne támaszszon. 10 És gonoszságnak tetszék az Úr szemei elõtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé õt is. 11 És monda Júda Thámárnak, az õ menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az õ bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az õ atyja házában. 12 Sok idõ múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az õ juhainak nyírõihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába. 13 Hírûl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére. 14 Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leûle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezetõ úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák õt annak feleségûl. 15 Meglátá pedig õt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orczáját. 16 És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az õ menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám? 17 És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd? 18 És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyûrûdet, gyûrûd zsinórját és pálczádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté. 19 Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az õ özvegyi ruháját. 20 És megküldé Júda a kecskefiat az õ Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt. 21 És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a [felavatott] parázna []nõ, a ki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre [felavatott] parázna nõ. 22 Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre [felavatott] parázna nõ. 23 És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg õt. 24 És lõn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki õt, és égettessék meg. 25 Mikor pedig kivitetnék, elkülde az õ ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyûrû, e zsinór, és e pálcza. 26 És megismeré Júda és monda: Igazabb õ nálamnál, mert bizony nem adám õt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré õt [Júda] többé. 27 És lõn az õ szûlésének idején, ímé kettõsök valának az õ méhében. 28 És lõn, hogy szûlése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki elõször. 29 De lõn, hogy a mikor visszavoná kezét, ímé az õ testvére jöve ki. És mondá a [bába:] Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek. 30 És utána kijöve az õ testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak.

Chapter 39

1 József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé õt az Ismáelitáktól, kik õt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó fõembere, a testõrök fõhadnagya. 2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az õ égyiptomi urának házában vala. 3 Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van õ vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az õ kezében: 4 Kedvessé lõn azért József az õ ura elõtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá. 5 És lõn az idõtõl fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselõjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezõn. 6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetû és szép arczú vala. 7 És lõn ezek után, hogy az õ urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. 8 Õ azonban vonakodék s monda az õ ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az õ háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá. 9 Senki sincs nálamnál nagyobb az õ házában; és tõlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az Isten ellen? 10 És lõn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de õ nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. 11 Lõn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közûl senki sem vala ott benn a házban, 12 És megragadá õt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Õ pedig ott hagyá ruháját az [asszony] kezében és elfuta és kiméne. 13 És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az õ kezében hagyta, és kifutott: 14 Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték. 15 És lõn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne. 16 Megtartá azért az õ ruháját magánál, míg az õ ura haza jöve. 17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám. 18 És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta. 19 És lõn, a mint hallja az õ ura az õ feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede. 20 Vevé azért Józsefet az õ ura és veté õt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben. 21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az õ kegyelmességét és kedvessé tevé õt a tömlöcztartó elõtt. 22 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden õ általa történék. 23 És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.

Chapter 40

1 És lõn ezekután, hogy az égyiptomi király pohárnoka és sütõmestere vétkezének az õ urok ellen, az égyiptomi király ellen. 2 Megharaguvék azért a Faraó az õ két fõemberére, a fõpohárnokra, és a fõsütõmesterre. 3 És fogságba vetteté azokat a testõrök fõhadnagyának házában levõ tömlöczbe, arra a helyre, ahol fogva vala József. 4 A testõrök fõhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük és szolgála nékik. És jó ideig valának fogságban. 5 És az égyiptomi király pohárnoka és sütõmestere, a kik a tömlöczben fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az õ álmának értelme szerint. 6 És beméne hozzájok József reggel, látá, hogy ímé bánkódnak vala. 7 És megkérdé a Faraó fõembereit, a kik az õ ura házánál vele együtt fogva valának, mondván: Miért oly komor ma a ti orczátok? 8 És mondának néki: Álmot láttunk és nincsen a ki megfejtse azt. És monda nékik József: A megfejtés nem Isten dolga-é? mondjátok el, kérlek, nékem. 9 Elbeszélé azért a fõpohárnok az õ álmát Józsefnek, és monda néki: Álmomban ímé egy szõlõtõ vala elõttem; 10 És a szõlõtõn három szál vesszõ vala, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szõlõszemeket. 11 A Faraó pohara pedig az én kezemben vala, és én vevém a szõlõszemeket és facsarám a Faraó poharába, és adom vala a poharat a Faraó kezébe. 12 És monda néki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszõszál, három nap. 13 Harmadnap múlva a Faraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a Faraó kezébe az õ poharát, az elébbi tiszted szerint, mikor az õ pohárnokja valál. 14 Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a Faraó elõtt és szabadíts meg engem e házból. 15 Mert lopva hoztak el engem a héberek földérõl, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöczbe vessenek. 16 És látá a fõsütõmester, hogy jól magyaráz vala és monda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács vala fejemen. 17 A felsõ kosárban pedig valának a Faraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemrõl. 18 És felele József és monda: Ez annak a magyarázatja: a három kosár, három nap. 19 Harmadnap múlva fejedet véteti a Faraó és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat. 20 S lõn harmadnapon a Faraó születése napja, és vendégséget szerze minden õ szolgáinak, s akkor a fõpohárnokot és a fõsütõmestert is fölvevé szolgái közé. 21 És a fõpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a Faraó kezébe. 22 A fõsütõmestert pedig felakasztatá; a miképen magyarázta vala nékik József. 23 És nem emlékezék meg a fõpohárnok Józsefrõl, hanem elfelejtkezék róla.

Chapter 41

1 Lõn pedig két esztendõ múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett. 2 És ímé a folyóvízbõl hét szép és kövér tehén jõ vala ki, és legel vala a nádasban. 3 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki a folyóvízbõl, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján. 4 És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó. 5 És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. 6 És ímé azok után hét vékony s keleti széltõl kiszáradt gabonafej nevekedik vala. 7 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom [vala.] 8 Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendõmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az õ álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak. 9 Szóla azért a fõpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bûneimrõl emlékezem e napon. 10 A Faraó megharagudt vala az õ szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testõrök fõhadnagyának házába, engem és a fõsütõmestert. 11 És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda. 12 És [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testõrök fõhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és õ megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az õ álma szerint fejté meg. 13 És lõn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lõn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá. 14 Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák õt a tömlöczbõl, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne. 15 És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. 16 És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van. 17 Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján. 18 És ímé a folyóvízbõl hét kövér és szép tehén jõ vala ki, és legel vala a nádasban. 19 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat. 20 És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet. 21 És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az elõtt. És felserkenék. 22 És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. 23 És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után, 24 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem. 25 És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak. 26 A hét szép tehén, hét esztendõ, a hét szép gabonafej az is hét esztendõ; az álom egy és ugyanaz. 27 A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendõ, és a hét vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje. 28 Ez az a mit mondék a Faraónak, [hogy] a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak. 29 Ímé hét esztendõ jõ, [és] nagy bõség lesz egész Égyiptomban. 30 Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bõséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet. 31 És nem ismerszik meg az elébbi bõség e földön az utána következõ éhség miatt, mert igen nagy lesz. 32 Hogy pedig a Faraó álma kettõs, kétszeres vala, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni. 33 Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselõvé. 34 Cselekedje [ezt a] Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bõ esztendõben. 35 És takarítsák be a következõ jó esztendõk minden termését, és gyûjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelmûl a városokban, és tartsák meg, 36 És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt. 37 És tetszék e beszéd a Faraónak és minden õ szolgáinak. 38 Monda azért a Faraó az õ szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van? 39 És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. 40 Te légy az én házamon fõgondviselõ, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá. 41 Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén. 42 És levevé a Faraó a maga gyûrûjét kezérõl, és adá azt József kezére; és felöltözteté õt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tõn az õ nyakába. 43 És meghordoztatá õt az õ második szekerén, és kiáltják vala õ elõtte: Térdet hajtsatok! Így tevé õt [fejedelemmé] az egész Égyiptom földén. 44 És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén. 45 És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségûl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére. 46 József pedig harmincz esztendõs vala, mikor a Faraó elõtt, az égyiptomi király elõtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elõl, és bejárá az egész Égyiptom földét. 47 És a föld a hét bõ esztendõ alatt tele marokkal ontá a termést. 48 És összegyûjté a hét esztendõnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a körülte levõ határ élelmét takarítá be. 49 És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszûntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala]. 50 Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte elõtt, kiket szûle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya. 51 És nevezé József az elsõszülöttnek nevét Manassénak: mert [úgymond], elfelejteté én velem Isten minden én veszõdségemet, és az én atyámnak egész házát. 52 A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, [úgymond], megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén. 53 Eltele tehát a bõség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén. 54 És elkezdõdék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lõn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér. 55 [De] megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, [és] a mit mond néktek, azt míveljétek. 56 És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén. 57 És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.

Chapter 42

1 És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az õ fiainak: Mit néztek egymásra? 2 És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg. 3 Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni. 4 De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az õ bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné. 5 Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menõkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén. 6 József pedig az ország kormányzója vala, és õ árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának õ elõtte. 7 Amint meglátá József az õ bátyjait, megismeré õket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földérõl jöttünk eleséget venni. 8 Megismeré pedig József az õ bátyjait, de azok nem ismerék meg õt. 9 És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felõl álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok. 10 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid. 11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid. 12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok. 13 [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg. 14 József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok. 15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jõ a ti legkisebbik atyátokfia. 16 Küldjetek el közûletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok. 17 Annakokáért fogságban tartá õket harmadnapig. 18 Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem. 19 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére. 20 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének. 21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság. 22 Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk! 23 És nem tudják vala õk, hogy József érti õket, mert tolmács vala közöttük. 24 És elfordula tõlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közûlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté õt. 25 És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az õ zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök. 26 És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan. 27 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az õ pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az. 28 És monda az õ atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk? 29 És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván: 30 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna. 31 És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek. 32 Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kanaán földén. 33 És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Errõl ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el; 34 És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek. 35 És lõn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az õ csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az õ csomó pénzeiket õk és az õ atyjok, megfélemlének. 36 És monda nékik az õ atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtõl; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér! 37 Akkor szóla Rúben az õ atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom õt néked. Bízd az én kezemre õt, és én visszahozom néked. 38 Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam ti veletek, mert az õ bátyja megholt és õ maga maradt meg; ha veszedelem érné õt az úton, a melyen elmentek, õsz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.

Chapter 43

1 Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon. 2 És lõn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az õ atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget. 3 És felele néki Júda, mondván: Erõsen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerûljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia. 4 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget; 5 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerûljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz. 6 És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek? 7 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felõlünk és nemzetségünk felõl, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát? 8 És monda Júda Izráelnek, az õ atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink. 9 Én leszek kezes érette, az én kezembõl kérd elõ. Ha vissza nem hozom õt hozzád, és elõdbe nem állítom õt, mind éltig bûnös legyek elõtted. 10 Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna. 11 És monda nékik Izráel az õ atyjok: Ha csakugyan így [kell lenni,] akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseibõl a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fûszerszámokat, mirhát, diót, mandulát. 12 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sõt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez. 13 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz. 14 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva. 15 Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az õ kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József elõtt. 16 A mint meglátá József õ velök Benjámint, monda az õ háza gondviselõjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben. 17 És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába. 18 És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék õket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely elõször a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt. 19 És járulának József házának gondviselõjéhez, és szólának néki a ház ajtajában. 20 És mondának: Kérünk uram! Ennekelõtte alájöttünk vala eleséget venni. 21 És lõn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az õ zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal. 22 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba. 23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont. 24 Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az õ szamaraiknak. 25 Õk pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek. 26 Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának elõtte a földig. 27 És kérdezõsködék egészségök felõl, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kirõl nékem szóltatok? él-é még? 28 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának. 29 És felemelé szemeit és látá Benjámint az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felõl nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam! 30 Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az õ öcscse iránt, és erõlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra. 31 Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót. 32 És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek elõtt. 33 Leûlének azért õ elõtte, az elsõszülött az õ elsõszülöttsége szerint, és a fiatalabb az õ fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra. 34 Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának õ nála.

Chapter 44

1 Azután parancsola [József] az õ háza gondviselõjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába. 2 Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala. 3 Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt. 4 Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda József az õ háza gondviselõjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred õket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a jó helyébe? 5 Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek! 6 És utóléré õket, és ilyen szavakkal szóla nékik. 7 Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek. 8 Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földérõl; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? 9 Akinél megtaláltatik a te szolgáid közûl, haljon meg az; sõt mi is szolgái leszünk uramnak. 10 És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, [az] légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek. 11 És sietének és leraká kiki az õ zsákját a földre, és kioldá kiki az õ zsákját. 12 És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában. 13 Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba. 14 És beméne Júda és az õ atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének elõtte. 15 És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud? 16 És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott. 17 Õ pedig monda: Távol legyen tõlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz. 18 De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz. 19 Az én uram kérdezte vala az õ szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek? 20 Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, a ki az õ vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak õ maga maradt az õ anyjától, és az õ atyja szereti õt. 21 És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy szemeimet reá vessem. 22 És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az õ atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal [az]. 23 És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jõ veletek, színem elé se kerûljetek többé. 24 Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét; 25 És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk [egy ]kevés eleséget. 26 És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz. 27 És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két [fiat] szûlt. 28 Az egyik kiméne tõlem, és azt mondom vala: bizonyára [fenevad] szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam õt. 29 Ha ezt is elviszitek szemeim elõl, s veszedelem találja érni, akkor az én õsz fejemet keserûségtõl borítva bocsátjátok alá a koporsóba. 30 Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nõve, 31 Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak õsz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba. 32 Mivel a te szolgád e fiúért az õ atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom õt hozzád, mind éltig bûnös legyek az én atyám elõtt. 33 Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az õ bátyjaival. 34 Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?

Chapter 45

1 És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok elõtt, kik körûlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellõlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az õ atyjafiaival. 2 És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is. 3 És monda József az õ atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az õ atyjafiai, mert megrettentek vala tõle. 4 Monda azért József az õ atyjafiainak: Jõjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba. 5 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti elõttetek. 6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendõ van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. 7 Az Isten küldött el engem ti elõttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. 8 Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé. 9 Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jõjj le én hozzám, ne késsél. 10 És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van. 11 És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van. 12 És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok. 13 Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsõségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat. 14 És nyakába borúla az õ öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az õ nyakán. 15 És megcsókolá mind az õ testvéreit és síra õ rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az õ testvérei. 16 És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az õ szolgáinak. 17 És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére; 18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jõjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját. 19 Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földérõl szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jõjjetek. 20 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek. 21 És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra. 22 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltözõ ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltözõ ruhát. 23 Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nõstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az õ atyjának az útra. 24 És elbocsátá az õ testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton. 25 Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az õ atyjokhoz, Jákóbhoz. 26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az õ szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik. 27 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy õt elvigyék; akkor fölélede az õ atyjoknak, Jákóbnak lelke. 28 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam õt minekelõtte meghalok.

Chapter 46

1 Elindula azért Izráel minden hozzá tartozóival és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az õ atyja Izsák Istenének. 2 És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Õ pedig monda: Ímhol vagyok. 3 És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged. 4 Én lemegyek veled Égyiptomba, és én bizonynyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet. 5 Felkerekedék azért Jákób Beérsebából, és elvivék Izráel fiai Jákóbot az õ atyjokat, és gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket a Faraó küldött vala érette. 6 És elvivék nyájaikat és szerzeményeiket, melyeket Kanaán földén szereztek vala, és jutának Égyiptomba Jákób és minden vele levõ magva. 7 Az õ fiait és fiainak fiait, az õ leányait, és fiainak leányait és minden vele levõ magvát elvivé magával Égyiptomba. 8 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, kik bementek Égyiptomba: Jákób és az õ fiai: Jákóbnak elsõszülötte Rúben. 9 Rúben fiai pedig: Khánokh, Pallu, Kheczrón, Khármi. 10 Simeon fiai pedig: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Czóhár és Saul a kanaáni asszonynak fia. 11 Lévi fiai pedig: Gerson, Kehát, Mérári. 12 Júda fiai pedig: Hér, Ónán, Séla, Perecz, Zerákh; de megholt vala Hér és Ónán a Kanaán földén. Perecznek fiai pedig: Kheczrón és Khámul. 13 Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón. 14 Zebulon fiai pedig: Szered, Élon, Jákhleél. 15 Ezek Lea fiai, a kiket szûlt vala Jákóbnak Mésopotámiában, Dínával az õ leányával együtt. Fiainak és leányainak összes száma: harminczhárom lélek. 16 Gád fiai pedig: Czifjon, Khaggi, Súni, Eczbón, Héri, Aródi és Areéli. 17 Áser fiai pedig: Jimnáh, Jisváh, Jisvi, Beriha és Szerakh az õ húgok; Berihának fiai pedig: Khéber és Málkhiel. 18 Ezek Zilpa fiai, kit Lábán adott vala Leának az õ leányának; és õ szûlé ezt a tizenhat lelket Jákóbnak. 19 Rákhelnek, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin. 20 És születének Józsefnek Égyiptom földén Manasse és Efráim, a kiket Asznáth, Potiferának, On papjának leánya szûlt néki. 21 Benjámin fiai pedig: Bela, Bekher, Asbél, Géra, Nahamán, Ekhi, Rós, Muppim, Khuppim és Ard. 22 Ezek Rákhel fiai, kik születtek Jákóbnak, mindössze tizennégy lélek. 23 Dán fia pedig: Khusim. 24 Nafthali fiai pedig: Jakhczeél, Gúni, Jéczer és Sillém. 25 Ezek Bilha fiai, kit adott vala Lábán Rákhelnek az õ leányának; és ezeket szûlte Jákóbnak, mindössze hét lelket. 26 Valamennyi Jákóbbal Égyiptomba jött lélek, kik az õ ágyékából származtak, a Jákób fiainak feleségeit nem számítva, mindössze hatvanhat lélek. 27 József fiai pedig, kik Égyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész házanépe, mely Égyiptomba ment vala, hetven lélek. 28 Júdát pedig elküldé maga elõtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen Gósen felé. És eljutának Gósen földére. 29 És befogata József az õ szekerébe, és eleibe méne Izráelnek az õ atyjának Gósenbe; s a mint maga elõtt látá, nyakába borula, és síra az õ nyakán sok ideig. 30 És monda Izráel Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orczádat, hogy még élsz. 31 József pedig monda az õ testvéreinek, és az õ atyja házanépének: Felmegyek és tudtára adom a Faraónak, és ezt mondom néki: Az én testvéreim és atyám háznépe, kik Kanaán földén valának, eljöttek én hozzám. 32 Azok az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtartó nép valának, és juhaikat, barmaikat, és mindenöket valamijök van, elhozták. 33 S ha majd a Faraó hivat titeket és azt kérdi: Mi a ti életmódotok? 34 Azt mondjátok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid gyermekségünktõl fogva mind ez ideig, mi is, mint a mi atyáink, hogy lakhassatok Gósen földén; mert minden juhpásztor utálatos az Égyiptombeliek elõtt.

Chapter 47

1 Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földérõl; és most Gósen földén vannak. 2 És võn ötöt az õ testvérei közûl, és állítá õket a Faraó elé. 3 És monda a Faraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink. 4 És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén. 5 És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád. 6 Égyiptom földe ímé elõtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselõivé. 7 Bevivé József Jákóbot is az õ atyját, és állítá õt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót. 8 És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy? 9 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendõ; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig õk bujdostak. 10 És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elõl. 11 Megtelepíté tehát József az õ atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó. 12 És ellátja vala József az õ atyját és atyjafiait, és az õ atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest. 13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt. 14 József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába. 15 És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz? 16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz. 17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért. 18 Mikor pedig elmúlék az esztendõ, menének hozzá a második esztendõben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk. 19 Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el. 20 Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn. 21 A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétõl másik széléig. 22 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részbõl élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az õ földjöket. 23 És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet. 24 És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mezõ bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül. 25 És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei elõtt, és szolgái leszünk a Faraónak. 26 És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a Faraóé. 27 Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen. 28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendõ. 29 És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az õ fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te elõtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hûséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban. 30 Midõn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az õ sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem. 31 És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.

Chapter 48

1 És lõn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az õ két fiát Manassét és Efraimot. 2 És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jõ; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon. 3 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem. 4 És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul. 5 Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelõtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. 6 Ama szülötteid pedig, kiket õ utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az õ bátyjaik nevérõl neveztessenek az õ örökségökben. 7 Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dûlõföldre valék Efratától, és eltemetém õt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezetõ úton. 8 És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek? 9 József pedig monda az õ atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide õket hozzám, hadd áldjam meg. 10 Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, [és] nem láthat vala. Közel vivé tehát õket hozzá, õ pedig megcsókolgatá és megölelgeté õket. 11 És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is. 12 Akkor kivevé József azokat az õ a[tyjának] térdei közül, és leborula arczczal a földre. 13 És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felõl; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felõl és közel vivé õket hozzá. 14 Izráel pedig kinyujtá az õ jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig õ a kisebbik vala, az õ balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsõszülött Manasse vala. 15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek elõtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig: 16 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. 17 Látván pedig József, hogy az õ atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejérõl Manasse fejére tegye át. 18 És monda József az õ atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsõszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet. 19 Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is megnevekedik; de az õ öccse nálánál inkább megnevekedik, és az õ magja népek sokaságává lesz. 20 És megáldá õket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak. 21 És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére. 22 Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.

Chapter 49

1 És szólítá Jákób az õ fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövõben. 2 Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra. 3 Rúben, te elsõszülöttem, erõm, tehetségem zsengéje, elsõ a méltóságban, elsõ a hatalomban. 4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsõ, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ. 5 Simeon és Lévi atyafiak, erõszak eszközei az õ fegyverök. 6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön dicsõségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek. 7 Átkozott haragjok, mert erõszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom õket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben. 8 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak elõtted atyáidnak fiai. 9 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki veri õt fel? 10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek. 11 Szõlõtõhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltõjét a szõlõ vérében. 12 Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai. 13 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötõjéig s határának széle Czídonig ér. 14 Izsakhár erõs csontú szamár, a karámok közt heverész. 15 S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz. 16 Dán ítéli az õ népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége. 17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok Uram! 19 Gád! had háborgatja; majd õ hág annak sarkába. 20 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat. 21 Nafthali, gyorslábú szarvas, az õ beszéde kedves. 22 Termékeny fa József, termõ ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kõfalat. 23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: 24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétõl, onnan, Izráel pásztorától, kõsziklájától. 25 Atyád Istenétõl, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülrõl, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlõk és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai meghaladják az õs hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl kiválasztatottnak koponyájára. 27 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt. 28 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az õ atyjok, mikor õket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg. 29 És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van. 30 Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezõvel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül. 31 Oda temették el Ábrahámot és Sárát az õ feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az õ feleségét; s oda temettem el Leát is. 32 Szerzemény e mezõ és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól. 33 És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az õ népéhez takaríttaték.

Chapter 50

1 József pedig az õ atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá õt. 2 És megparancsolá József az õ szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az õ atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt. 3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták õt az Égyiptombeliek hetven napig. 4 És elmúlának az õ siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok elõttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván: 5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek. 6 És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged. 7 Elméne azért József, hogy az õ atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az õ házának vénei és Égyiptom földének minden vénei. 8 Józsefnek is egész háznépe; és az õ bátyjai, és az õ atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén. 9 Felmenének annakfelette õ vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala. 10 Mikor eljutának Atád szérûjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az õ atyját. 11 És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérûjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van. 12 Aképen cselekedének azért [Jákóbbal] az õ fiai, a miképen megparancsolta vala nékik. 13 Elvivék ugyanis õt az õ fiai Kanaán földére és eltemeték õt a Makpelah mezõnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezõvel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében. 14 És visszatére József Égyiptomba, õ, és az õ atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az õ atyjának temetésére, minekutána eltemette az õ atyját. 15 A mint láták József bátyjai, hogy az õ atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyûlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk. 16 Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az õ holta elõtt, mondván: 17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bûnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki. 18 Járulának pedig õ hozzá az õ testvérei is, és leborúlának elõtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid [vagyunk]. 19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt [vagyok-é ]én? 20 Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, [de] Isten azt jóra gondolta [fordítani], hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa. 21 Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá õket és szívökre beszéle. 22 József pedig Égyiptomban lakozék; mind õ, mind az õ atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig. 23 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei. 24 És monda József az õ testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földrõl arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal. 26 És meghala József száz tíz esztendõs korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.

Exodus

Chapter 1

1 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az õ házanépével méne: 2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda; 3 Izsakhár, Zebulon és Benjámin; 4 Dán és Nafthali, Gád és Áser. 5 Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala. 6 És meghala József és minden õ atyjafia és az az egész nemzedék. 7 Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország. 8 Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala. 9 És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál. 10 Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, õ is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen. 11 Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák õket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt. 12 De minél inkább sanyargatják vala õt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól. 13 Pedig kegyetlenûl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait. 14 És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök. 15 És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közûl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve. 16 És monda: Mikoron héber asszonyok körûl bábálkodtok, nézzetek a szûlõszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen. 17 De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket. 18 Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket? 19 A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erõsek; minekelõtte a bába hozzájok eljutna, már szûlnek. 20 Annakokáért jól tõn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék. 21 És lõn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az õ házukat. 22 Parancsola azért a Faraó minden õ népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.

Chapter 2

1 És elméne egy Lévi nemzetségébõl való férfiú és Lévi-leányt võn feleségûl. 2 És fogada méhében az asszony és fiat szûle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig. 3 De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé. 4 Az õ nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele? 5 És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az õ szolgálóleányát és kihozatá azt. 6 És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörûle rajta és monda: A héberek gyermekei közûl való ez. 7 Az õ nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közûl, hogy szoptassa néked a gyermeket? 8 És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját. 9 És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt. 10 És felnevekedék a gyermek, és vivé õt a Faraó leányához, és fia gyanánt lõn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízbõl húztam ki õt. 11 Lõn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az õ atyjafiaihoz és látá az õ nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az õ atyjafiai közûl. 12 Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba. 13 Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bûnös vala: Miért vered a te atyádfiát? 14 Az pedig monda: Kicsoda tett téged fõ emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog. 15 A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elõl és lakozék Midián földén; leûle pedig [egy] kútnál. 16 Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és [vizet] húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait. 17 A pásztorok is oda menének és elûzék õket. Mózes pedig felkele és segítséggel lõn nékik és megitatá juhaikat. 18 Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek? 19 Õk pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette [vizet] is húzott nékünk, és megitatta a juhokat. 20 S monda leányainak: És hol van õ? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret. 21 És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az õ leányát, Czipporát. 22 És fiat szûle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön. 23 És lõn ama hosszú idõ alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. 24 És meghallá Isten az õ fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségérõl. 25 És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.

Chapter 3

1 Mózes pedig õrzi vala az õ ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez. 2 És megjelenék néki az Úr angyala tûznek lángjában egy csipkebokor közepébõl, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala. 3 S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor. 4 És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá õt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok. 5 És monda: Ne jõjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. 6 És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az õ orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni. 7 Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az õ sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sõt ismerem szenvedéseit. 8 Le is szállok, hogy megszabadítsam õt az Égyiptombeliek kezébõl és felvigyem õt arról a földrõl, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére. 9 Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják õket az Égyiptombeliek: 10 Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból. 11 Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból? 12 És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek. 13 Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? 14 És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. 15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségrõl nemzetségre. 16 Menj el és gyûjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban. 17 És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre. 18 És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek. 19 Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erõhatalomra sem. 20 Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket. 21 És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek elõtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen. 22 Kérjen azért minden asszony az õ szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.

Chapter 4

1 Felele Mózes és monda: De õk nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sõt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr. 2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S õ monda: Vesszõ. 3 Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lõn kígyóvá; és Mózes elfutamodék elõle. 4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszõvé lõn az õ kezében. 5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az õ atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. 6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az õ keze poklos vala, olyan mint a hó. 7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebelébõl és ímé ismét olyanná lõn mint teste. 8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az elsõ jel szavára, majd hisznek a második jel szavának. 9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízbõl és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízbõl merítettél, vérré lesz a szárazon. 10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap elõttõl fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvû vagyok. 11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? 12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell. 13 Õ pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz. 14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségbõl való Áron? Tudom, hogy õ ékesenszóló és ímé õ ki is jõ elõdbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az õ szívében. 15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az õ szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek. 16 És õ beszél majd helyetted a néphez és õ lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt. 17 Ezt a vesszõt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket. 18 És méne Mózes és visszatére az õ ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel. 19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala. 20 És felvevé Mózes az õ feleségét és az õ fiait és felülteté õket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes. 21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó elõtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az õ szívét, és nem bocsátja el a népet. 22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsõszülött fiam az Izráel. 23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsõszülött fiadat. 24 És lõn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala õt ölni. 25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az õ fiának elõbõrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem! 26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körûlmetélkedésért. 27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá õt. 28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel õt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala. 29 És méne Mózes és Áron és egybegyûjték Izráel fiainak minden véneit. 30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei elõtt. 31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.

Chapter 5

1 Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Faraónak: Ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában. 2 A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt. 3 Õk pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel. 4 Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet az õ munkáitól? menjetek dolgotokra. 5 Ezt is mondja vala a Faraó: Ímé a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az õ munkáikat. 6 Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és felvigyázóinak, mondván: 7 Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelõtte; hadd menjenek el õk magok és szedjenek magoknak polyvát. 8 De a tégla számát, mennyit ennekelõtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek õk és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek. 9 Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra. 10 Kimenének azért a nép sarczoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát. 11 Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból. 12 És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett. 13 A sarczoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt. 14 És verettetének az Izráel fiai közül való felvigyázók, a kiket a Faraó sarczoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelõtte? 15 És elmenének az Izráel fiai közül való felvigyázók és kiáltának a Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal? 16 Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik. 17 Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak! 18 Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok. 19 Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen. 20 És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal. 21 S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket. 22 És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide? 23 Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.

Chapter 6

1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell õket elbocsátani és hatalmas kéz miatt ûzi el õket az õ földérõl. 2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr. 3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elõttük ismeretes. 4 Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az õ tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak. 5 Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják õket, megemlékeztem az én szövetségemrõl. 6 Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az õ szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntetõ ítéletek által. 7 És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól. 8 És béviszlek titeket a földre, a mely felõl esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr. 9 Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkûség és a kemény szolgálat miatt. 10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván: 11 Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl. 12 Mózes pedig szóla az Úr elõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok? 13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé õket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl. 14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei. 15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei. 16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az õ születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét esztendõ. 17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az õ nemzetségeik szerint. 18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendõ. 19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az õ születésök szerint. 20 Amrám pedig feleségûl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szûlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminczhét esztendõ. 21 Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri. 22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri. 23 Áron pedig feleségûl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szûlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt. 24 Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei. 25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közûl võn magának feleséget s ez szûlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az õ nemzetségeik szerint. 26 Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl, az õ seregeik szerint. 27 Õk azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron. 28 És lõn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén. 29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked. 30 Mózes pedig monda az Úr elõtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?

Chapter 7

1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen. 2 Te mondj el mindent, a mit néked parancsolok; Áron pedig, a te atyádfia mondja meg a Faraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl. 3 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén. 4 És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom földérõl nagy büntetõ ítéletek által. 5 S megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, a mikor kinyujtándom kezemet Égyiptomra és kihozándom az Izráel fiait õ közülök. 6 És cselekedék Mózes és Áron, a mint parancsolta vala nékik az Úr; úgy cselekedének. 7 Mózes pedig nyolczvan esztendõs és Áron nyolczvanhárom esztendõs vala, a mikor a Faraóval beszéltek. 8 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak mondván: 9 Ha szól hozzátok a Faraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vesszõdet és vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz. 10 Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz, és úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala; veté Áron az õ vesszejét a Faraó elé és az õ szolgái elé, és kígyóvá lõn. 11 És elõhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel. 12 Elveté ugyanis mindenik az õ vesszejét és kígyókká lõnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét. 13 És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr. 14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a Faraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani. 15 Eredj a Faraóhoz reggel; ímé õ kimegy a vízhez, és állj eleibe a folyóvíz partján, és a vesszõt, a mely kígyóvá változott vala, vedd kezedbe. 16 És mondd néki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában; de ímé mindez ideig meg nem hallgattál. 17 Így szólt az Úr: Errõl tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Ímé én megsujtom a vesszõvel, a mely kezemben van, a vizet, a mely a folyóban van, és vérré változik. 18 És a hal, a mely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig megbüdösödik és irtózni fognak az Égyiptombeliek vizet inni a folyóból. 19 Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vesszõdet és nyujtsd ki kezedet Égyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Égyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kõedényekben. 20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszõt és megsujtá a vizet, a mely a folyóban vala a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt, és mind vérré változék a víz, a mely a folyóban vala. 21 A hal pedig, a mely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizébõl; és vér vala az egész Égyiptom földén. 22 De úgy cselekedének Égyiptom írástudói is az õ varázslásukkal, és kemény maradt a Faraó szíve és nem hallgata reájok; a mint az Úr megmondotta vala. 23 És elfordula a Faraó és haza méne és ezen sem indula meg az õ szíve. 24 Az Égyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét. 25 És hét nap telék el, a mióta az Úr megsujtotta vala a folyóvizet.

Chapter 8

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. 2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg. 3 És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütõteknõidbe. 4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák. 5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vesszõddel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére. 6 És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét. 7 De az írástudók is úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére. 8 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemrõl a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak. 9 Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tõled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg. 10 Felele a [Faraó:] Holnapra. És monda [Mózes:] A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz. 11 És eltávoznak a békák tõled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtõl; csak a folyóvízben maradnak meg. 12 És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felõl, a melyeket a Faraóra bocsátott vala. 13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezõkrõl. 14 És rakásokba gyûjték azokat össze és a föld megbüszhödék. 15 S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbûl, megkeményíté az õ szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr. 16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vesszõdet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén. 17 És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az õ vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lõnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lõn egész Égyiptom földén. 18 És úgy cselekedének az írástudók is az õ varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elõ, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon. 19 És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr. 20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. 21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen õk vannak. 22 De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön. 23 És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség. 24 És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az õ szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lõn a föld az ártalmas bogarak miatt. 25 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön. 26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek elõtt: ímé, ha azt áldozzuk az õ szemeik elõtt, a mi az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket? 27 Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk. 28 És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem. 29 Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tõled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az õ szolgáitól és az õ népétõl holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak. 30 És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz. 31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétõl; egy sem marada. 32 De a Faraó ezúttal is megkeményíté az õ szívét és nem bocsátá el a népet.

Chapter 9

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem: 2 Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod õket: 3 Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál. 4 De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el. 5 Idõt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön. 6 Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el. 7 El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet. 8 Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára. 9 Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén. 10 Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lõn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély. 11 És az írástudók nem állhatnak vala Mózes elõtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken. 12 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr Mózesnek. 13 És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. 14 Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön. 15 Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földrõl. 16 Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. 17 Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el õket: 18 Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesõt bocsátok, a melyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig. 19 Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezõn van; minden ember és barom, a mely a mezõn találtatik és házba nem hajtatik, - jégesõ szakad arra, és meghal. 20 A ki a Faraó szolgái közûl az Úr beszédétõl megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá. 21 A ki pedig nem törõdék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezõn hagyá. 22 Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégesõ Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mezõ minden fûvére, Égyiptom földén. 23 Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesõt, és tûz szálla le a földre, és jégesõt bocsáta az Úr Égyiptom földére. 24 És lõn jégesõ, és a tûz egymást éré az igen nagy jégesõ közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja. 25 És elveré a jégesõ egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezõn vala, embertõl baromig; a mezõ minden fûvét is elveré a jégesõ és a mezõ minden fáját is egybe rontá. 26 Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégesõ. 27 A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk. 28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégesõ, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább. 29 Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszûnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégesõ, hogy megtudd, hogy az Úré a föld. 30 De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentõl. 31 A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala. 32 De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek. 33 És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszûnének a mennydörgések s a jégesõ és esõ sem ömlik vala a földre. 34 Amint látá a Faraó, hogy megszûnék az esõ, meg a jégesõ és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét õ és az õ szolgái. 35 És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, a mint megmondotta vala az Úr Mózes által.

Chapter 10

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az õ szívét és az õ szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök. 2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 3 És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én elõttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. 4 Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra. 5 És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégesõ után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezõn. 6 És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s kiméne a Faraó elõl. 7 A Faraó szolgái pedig mondának õnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak az õ Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom? 8 És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek? 9 Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak innepet kell szentelnünk. 10 Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek. 11 Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elûzék õket a Faraó színe elõl. 12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jõjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fûvét; mindazt a mit a jégesõ meghagyott. 13 Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lõn, a keleti szél felhozá a sáskát. 14 És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak elõtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan. 15 És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fûvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a jégesõ meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezõnek fûvén egész Égyiptom földén. 16 Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek. 17 Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tõlem. 18 És kiméne a Faraó elõl és imádkozék az Úrhoz. 19 És fordíta az Úr igen erõs nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán. 20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait. 21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség. 22 És kinyujtá Mózes az õ kezét az ég felé, és lõn sûrû setétség egész Égyiptom földén három napig. 23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az õ helyébõl három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az õ lakhelyében. 24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek. 25 Mózes pedig monda: Sõt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égõ-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek. 26 És velünk jõnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk. 27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará õket elbocsátani. 28 És monda néki a Faraó: Menj el elõlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod, meghalsz. 29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.

Chapter 11

1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestõl elbocsát, ûzve hajt el titeket innen. 2 Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az õ férfitársától, az asszony pedig az õ asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket. 3 Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek elõtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái elõtt és a nép elõtt. 4 És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körûl kimegyek Égyiptomba. 5 És meghal Égyiptom földén minden elsõszülött, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székében ûl, a szolgálónak elsõ szülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden elsõ fajzása. 6 És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé. 7 De Izráel fiai közûl az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertõl kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom között és Izráel között. 8 És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak elõttem, mondván: Eredj ki te és mind a nép, a mely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elõl. 9 Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén. 10 Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó elõtt; de az Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az õ földérõl.

Chapter 12

1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván: 2 Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; elsõ legyen ez néktek az esztendõ hónapjai között. 3 Szóljatok Izráel egész gyûlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. 4 Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. 5 A bárány ép, hím, egy esztendõs legyen; a juhok közûl vagy a kecskék közûl vegyétek. 6 És legyen nálatok õrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. 7 És vegyenek a vérbõl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. 8 A húst pedig egyék meg azon éjjel, tûzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserû fûvekkel egyék meg azt. 9 Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben fõtten, hanem tûzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt. 10 És ne hagyjatok belõle reggelre, vagy a mi megmarad belõle reggelre, tûzzel égessétek meg. 11 És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az. 12 Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. 13 És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. 14 És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségrõl nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt. 15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az elsõ napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az elsõ naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelbõl. 16 Az elsõ napon pedig szent gyûléstek legyen és a hetedik napon is szent gyûléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek. 17 Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földérõl; tartsátok meg hát e napot nemzetségrõl nemzetségre, örök rendtartás szerint. 18 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig. 19 Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetébõl, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen. 20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek. 21 Elõhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát. 22 És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérbõl, a mely az edényben van; ti közûletek pedig senki se menjen ki az õ házának ajtaján reggelig. 23 Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba. 24 Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre. 25 És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást. 26 Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? 27 Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula. 28 És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének. 29 Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását. 30 És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az õ szolgái és egész Égyiptom, és lõn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna. 31 És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok. 32 Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is. 33 És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan meghalunk. 34 És a nép az õ tésztáját, minekelõtte megkelt volna, sütõteknõivel együtt ruhájába kötve, vállára veté. 35 Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektõl ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat. 36 Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elõtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket. 37 És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. 38 Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom. 39 És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiûzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak. 40 Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendõ vala. 41 És lõn a négyszáz harmincz esztendõ végén, lõn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földérõl. 42 Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta õket Égyiptom földérõl; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai elõtt nemzetségrõl nemzetségre. 43 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból. 44 Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körûlmetélted. 45 A zsellér és a béres ne egyék abból. 46 Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban. 47 Izráel egész gyülekezete készítse azt. 48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körûl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körûlmetéletlen se egyék abból. 49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik. 50 És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének. 51 Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földérõl, az õ seregeik szerint.

Chapter 13

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Nékem szentelj minden elsõszülöttet, valami megnyitja az õ anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az. 3 És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost. 4 Ma mentek ki, az Abib hónapban. 5 És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyrõl megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást. 6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ülj az Úrnak. 7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban. 8 És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból. 9 És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid elõtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból. 10 Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendõrõl esztendõre. 11 Ha pedig beviénd téged az Úr a Kananeusok földére, a miképen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja: 12 Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, a mi az õ anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré. 13 De a szamárnak minden elsõ fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsõszülöttét megváltsd a te fiaid közül. 14 És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából. 15 És lõn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az ember elsõszülöttétõl a barom elsõ fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsõszülöttét. 16 Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötõ gyanánt a te szemeid elõtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból. 17 És lõn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé õket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba. 18 Kerülõ úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földérõl. 19 És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal. 20 És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén. 21 Az Úr pedig megy vala elõttök nappal felhõoszlopban, hogy vezérelje õket az úton, éjjel pedig tûzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. 22 Nem távozott el a felhõoszlop nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép elõl.

Chapter 14

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi- Hahiróth elõtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón elõtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett. 3 Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felõl: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta õket a puszta. 4 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és ûzõbe veszi õket, hogy megdicsõíttessem a Faraó által és minden õ serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének. 5 És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az õ szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból! 6 Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az õ népét. 7 És võn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken. 8 És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy ûzõbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal. 9 És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék õket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón elõtt. 10 A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai. 11 És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból? 12 Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg. 13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. 14 Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek. 15 És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el. 16 Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén. 17 Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsõíttetem a Faraó által és az õ egész serege által, szekerei és lovasai által. 18 És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsõíttetem a Faraó által, az õ szekerei és lovasai által. 19 Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora elõtt, és méne mögéjök; a felhõoszlop is elindula elõlök s mögéjök álla. 20 És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lõn a felhõ és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz. 21 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek. 22 És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felõl. 23 Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe. 24 És lõn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tûz- és felhõ-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát. 25 És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elõl, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen. 26 És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az õ szekereikre s lovasaikra. 27 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az õ elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe. 28 Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök. 29 De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felõl. 30 És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombeliek kezébõl; és látá Izráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján. 31 És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az Úr Égyiptomban: félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek, az õ szolgájának.

Chapter 15

1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett. 2 Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom. 3 Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova. 4 A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe. 5 Elborították õket a hullámok, kõ módjára merültek a mélységbe. 6 Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör. 7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az õket mint tarlót. 8 Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében. 9 Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom. 10 Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben. 11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ? 12 Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld. 13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre. 14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el. 15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága. 16 Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod hatalmától elnémulnak mint a kõ, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed. 17 Beviszed s megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe. 18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké. 19 Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén. 20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot võn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva. 21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett. 22 Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertõl, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet. 23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserû vala. Azért is nevezék nevét Márának. 24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? 25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté. 26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hûségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az õ szemei elõtt és figyelmezel az õ parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód. 27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.

Chapter 16

1 És elindulának Élimbõl és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földérõl való kijövetelök után. 2 És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg. 4 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esõképen bocsátok néktek kenyeret az égbõl; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem? 5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek. 6 És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földérõl; 7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok? 8 És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen. 9 Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat. 10 És lõn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsõsége megjelenék a felhõben. 11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 12 Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istentek. 13 És lõn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lõn a tábor körûl. 14 Mikor pedig a harmatszállás megszûnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. 15 A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. 16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az õ sátorában vannak. 17 És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. 18 Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala. 19 Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. 20 De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. 21 Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala. 22 A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. 23 Õ pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit fõzni akartok, fõzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. 24 És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne. 25 És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezõn. 26 Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. 27 És lõn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. 28 És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? 29 Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád õ néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az õ helyébõl a hetedik napon. 30 És nyugoszik vala a nép a hetedik napon. 31 Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé. 32 És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földérõl. 33 Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára. 34 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék. 35 Az Izráel fiai pedig negyven esztendõn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának. 36 Az ómer pedig az éfának tizedrésze.

Chapter 17

1 És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az õ útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize. 2 Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat? 3 És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? 4 Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet. 5 És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép elõtt és végy magad mellé Izráel vénei közûl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el. 6 Ímé én oda állok te elõdbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jõ ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. 7 És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van- é az Úr vagy nincsen? 8 Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben. 9 És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz. 10 És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére. 11 És lõn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel gyõz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek gyõz vala. 12 Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra ûljön; Áron pedig és Húr tartják vala az õ kezeit, egy felõl az egyik, más felõl a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig. 13 Józsué pedig leveré Amáleket és az õ népét fegyver élivel. 14 És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestõl eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól. 15 És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek. 16 És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségrõl nemzetségre.

Chapter 18

1 És meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten Mózessel és Izráellel az õ népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izráelt Égyiptomból. 2 És felvevé Jethró, a Mózes ipa Czipporát, a Mózes feleségét - miután haza bocsátotta õt - 3 És az õ két fiát is, a kik közûl az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön; 4 A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségül volt nékem és megszabadított engem a Faraó fegyverétõl. 5 Eljuta tehát Jethró, a Mózes ipa, az õ fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, a hol õ táborozott vala az Isten hegye mellett. 6 És megizené Mózesnek: Én Jethró a te ipad megyek te hozzád a te feleségeddel és az õ két fia is õ vele. 7 Kiméne azért Mózes az õ ipa eleibe és meghajtá magát és megcsókolá õt; és megkérdék egymást állapotuk felõl és bemenének a sátorba. 8 És elbeszélé Mózes az õ ipának mind azt, a mit az Úr a Faraóval és az Égyiptombeliekkel cselekedett vala Izráelért; mindazt a sok bajt, a melyek útközben érték vala õket, és [mimódon] szabadította meg õket az Úr. 9 És örvendeze Jethró mindazon a jón, a mit az Úr az Izráellel cselekedett vala, hogy megszabadítá õt az Égyiptombeliek kezébõl. 10 És monda Jethró: Áldott legyen az Úr, a ki megszabadított titeket az Égyiptombeliek kezébõl és a Faraó kezébõl; a ki megszabadította a népet az Égyiptombeliek keze alól. 11 Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél; mert az [lett vesztökre], a mivel ellenök vétkeztek. 12 És Jethró, a Mózes ipa égõáldozattal és véresáldozattal áldozék az Istennek; Áron pedig és Izráel minden vénei jövének, hogy kenyeret egyenek a Mózes ipával Isten elõtt. 13 És lõn másod napon, leûle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes elõtt reggeltõl estig. 14 S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit õ a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért ûlsz te egymagad, mind az egész nép pedig elõtted áll reggeltõl estig? 15 És monda Mózes az õ ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; 16 Ha ügyök-bajok van, én hozzám jõnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit. 17 Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel. 18 Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erõd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad. 19 Most [azért] hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten elõtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe. 20 És tanítsd õket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az útat, a melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell. 21 És szemelj ki magad az egész nép közûl derék, istenfélõ férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyûlölik a haszonlesést és tedd közöttük elõljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. 22 Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden idõben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elõdbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig õk ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák. 23 Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben. 24 És hallgata Mózes az õ ipa szavára és mindazt megtevé, a mit mondott vala. 25 És választa Mózes az egész Izráelbõl derék férfiakat és a nép fejeivé tevé õket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké. 26 És ítélik vala a népet minden idõben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig õk ítélnek vala. 27 És elbocsátá Mózes az õ ipát, és ez elméne hazájába.

Chapter 19

1 A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földérõl, azon a napon érkezének a Sinai pusztába. 2 Refidimbõl elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel. 3 Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyrõl, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak. 4 Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. 5 Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. 6 És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak. 7 Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr. 8 És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét. 9 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhõ homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét. 10 Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg õket ma, meg holnap és hogy mossák ki az õ ruháikat; 11 És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre. 12 És vess határt a népnek köröskörûl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg. 13 Ne érintse azt kéz, hanem kõvel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre. 14 Leszálla azért Mózes a hegyrõl a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az õ ruháikat. 15 És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek. 16 És lõn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sûrû felhõ lõn a hegyen és igen erõs kürtzengés; és megrémûle mind az egész táborbeli nép. 17 És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt. 18 Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tûzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala. 19 És a kürt szava mindinkább erõsödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan. 20 Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne. 21 És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön elõre az Urat látni, mert közûlök sokan elhullanak. 22 És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr. 23 Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te [magad] intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körûl, és szenteld meg azt. 24 De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jõjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek elõre, hogy feljõjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson. 25 Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.

Chapter 20

1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: 2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a szolgálat házából. 3 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem. 4 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. 5 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn- szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek. 6 De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. 7 Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi. 8 Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. 9 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; 10 De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van; 11 Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. 12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked. 13 Ne ölj. 14 Ne paráználkodjál. 15 Ne lopj. 16 Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. 17 Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. 18 Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla. 19 És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk. 20 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy ne vétkezzetek. 21 Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz, melyben az Isten vala. 22 És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égbõl beszéltem veletek. 23 Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak. 24 Földbõl csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égõ- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemrõl megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged. 25 Ha pedig kövekbõl csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott [kõ]bõl: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertõztetted azt. 26 Lépcsõkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.

Chapter 21

1 Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened: 2 Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen. 3 Ha egyedûl jött, egyedûl menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is. 4 Ha az õ ura adott néki feleséget, és [ez] fiakat vagy leányokat szûlt néki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az õ uráé; õ pedig egyedûl menjen el. 5 De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni: 6 Akkor vigye õt az õ ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az õ ura fúrja által az õ fülét árral; és szolgálja õt mindörökké. 7 És ha valaki az õ leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek. 8 Ha nem tetszik az õ urának, hogy eljegyezze õt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hûtelen volt hozzá. 9 Ha pedig a fiának jegyzi el õt: a leányok törvénye szerint cselekedjék vele. 10 Ha mást vesz magának: [ennek] ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa. 11 Ha ezt a hármat nem cselekszi vele: akkor menjen az el ingyen, fizetés nélkûl. 12 A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon. 13 De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet rendelek néked, a hova meneküljön. 14 Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra. 15 A ki megveri az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon. 16 A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon. 17 A ki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon. 18 És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az õ felebarátját kõvel vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik: 19 Ha felkél, és mankóján kinn jár: ne legyen büntetve az, a ki megütötte; csupán fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg. 20 Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg. 21 De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert pénze [ára] az. 22 Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idõ elõtt szûl, de [egyéb] veszedelem nem történik: bírságot fizessen a szerint, a mint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák elõtt fizessen. 23 De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj. 24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért; 25 Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért. 26 Ha valaki az õ szolgájának szemét, vagy szolgálójának szemét úgy üti meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az õ szeméért. 27 Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az õ fogáért. 28 Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: kõvel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan. 29 De ha az ökör azelõtt is öklelõs volt, és annak urát megintették, és még sem õrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon. 30 Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, a mennyit reá kivetnek. 31 Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg: e szerint a rendelet szerint kell cselekedni. 32 Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának harmincz ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg. 33 Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele: 34 A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé. 35 És ha valakinek ökre megdöfi az õ felebarátja ökrét, úgy hogy az elpusztul: adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát is osszák el. 36 Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelõtt öklelõs volt, és nem õrizte azt annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé legyen.

Chapter 22

1 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért. 2 Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és [úgy] megverik, hogy meghal, nincs vérbûn miatta. 3 Ha reá sütött a nap, vérbûn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért. 4 Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette. 5 Ha valaki mezõt vagy szõlõt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és az a más mezején legel: mezejének javából és szõlõjének javából fizesse meg a kárt. 6 Ha tûz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mezõ: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta. 7 Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megõrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit. 8 Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe: hogy nem nyújtotta-é ki kezét az õ felebarátja vagyonára. 9 Akármi bûn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, a mirõl azt mondja: ez az; mindkettõjük ügye a bírák eleibe menjen, és a kit a bírák bûnösnek mondanak, fizessen két annyit az õ felebarátjának. 10 Ha valaki szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az õ felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta: 11 Az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit se fizessen. 12 Ha pedig ellopták tõle: megfizesse az urának. 13 Ha széttépetett, hozza el azt bizonyságul; a széttépettet nem fizeti meg. 14 Ha pedig valaki kölcsön kér az õ felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt. 15 Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy. 16 Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül. 17 Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka. 18 Varázsló asszonyt ne hagyj életben. 19 A ki barommal közösül, halállal lakoljon. 20 A ki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék. 21 A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. 22 Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg. 23 Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az õ kiáltását. 24 És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká. 25 Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelezõ; ne vessetek reá uzsorát. 26 Ha zálogba veszed a te felebarátod felsõ ruháját: naplemente elõtt visszaadd azt néki: 27 Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok. 28 A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd. 29 Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsõszülöttét nékem add. 30 Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az õ anyjával, a nyolczadik napon nékem add azt. 31 És szent emberek legyetek én elõttem; a mezõn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.

Chapter 23

1 Hazug hírt ne hordj; ne fogj kezet a gonoszszal, hogy hamis tanú [ne] légy. 2 Ne indulj a sokaság után a gonoszra, és peres ügyben ne vallj a sokasággal tartva, annak elfordítására. 3 Szegénynek se kedvezz az õ peres ügyében. 4 Ha elõltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki. 5 Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyûlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt õ vele együtt. 6 A te szegényednek igazságát el ne fordítsd az õ perében. 7 A hazug beszédtõl távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld; mert én nem adok igazat a gonosznak. 8 Ajándékot el ne végy: mert az ajándék megvakítja a szemeseket, és elfordítja az igazak ügyét. 9 A jövevényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Égyiptom földén. 10 Hat esztendeig vesd be a te földedet és takard be annak termését; 11 A hetedikben pedig pihentesd azt, és hagyd úgy, hogy egyék meg a te néped szegényei; a mi pedig ezektõl megmarad, egye meg a mezei vad. E képen cselekedjél szõlõddel és olajfáddal is. 12 Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyúgodjál, hogy nyúgodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen a te szolgálód fia és a jövevény. 13 Mindazt, a mit néktek mondtam, megtartsátok, és idegen istenek nevét ne emlegessétek; ne hallassék az a te szádból. 14 Háromszor szentelj nékem innepet esztendõnként. 15 A kovásztalan kenyér innepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert akkor jöttél ki Égyiptomból: és üres [kézzel senki] se jelenjék meg színem elõtt. 16 És az aratás innepét, munkád zsengéjét, a melyet elvetettél a mezõn; és a takarodás innepét az esztendõ végén, a mikor termésedet betakarítod a mezõrõl. 17 Esztendõnként háromszor jelenjék meg minden férfiad az Úr Isten színe elõtt. 18 Ne ontsd ki az én áldozatom vérét kovászos kenyér mellett, és ünnepi [áldozatom] kövére meg ne maradjon reggelig. 19 A te földed zsengéjének elsejét vidd el a te Uradnak Istenednek házába. Ne fõzd meg a gödölyét az õ anyjának tejében. 20 Ímé én Angyalt bocsátok el te elõtted, hogy megõrízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem. 21 Vigyázz magadra elõtte, és hallgass az õ szavára; meg ne bosszantsd õt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van õ benne. 22 Mert ha hallgatándasz az õ szavára; és mindazt megcselekedénded, a mit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat. 23 Mert az én Angyalom te elõtted megyen és beviszen téged az Emoreusok, Khitteusok, Perizeusok, Kananeusok, Khivveusok és Jebuzeusok közé, és kiirtom azokat. 24 Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél az õ cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat. 25 És szolgáljátok az Urat a ti Istenteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közûletek a nyavalyát. 26 El sem vetél, meddõ sem lesz a te földeden [semmi]; napjaid számát teljessé teszem. 27 Az én rettentésemet bocsátom el elõtted, és minden népet megrettentek, a mely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamtatom elõtted. 28 Darazsat is bocsátok el elõtted, és kiûzi elõled a Khivveust, Kananeust és Khitteust. 29 De nem egy esztendõben ûzöm õt ki elõled, hogy a föld pusztává ne legyen, és meg ne sokasodjék ellened a mezei vad. 30 Lassan-lassan ûzöm õt ki elõled, míg megszaporodol és bírhatod a földet. 31 És határodat a veres tengertõl a Filiszteusok tengeréig vetem, és a pusztától fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiûzöd azokat elõled. 32 Ne köss szövetséget se azokkal, se az õ isteneikkel. 33 Ne lakjanak a te földeden, hogy bûnbe ne ejtsenek téged ellenem: mert ha az õ isteneiket szolgálnád, vesztedre lenne az néked.

Chapter 24

1 És monda Mózesnek: Jõjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat [elõtte] távolról. 2 És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jõjjön fel vele. 3 Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyezõ szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, a melyeket az Úr parancsolt, megcselekeszszük. 4 Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint. 5 Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égõ áldozatokat, és hálaáldozatul tulkokat ölének az Úrnak. 6 Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté. 7 Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk. 8 Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint. 9 Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen; 10 És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényû tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég. 11 És Izráel fiainak [e] választottjaira nem bocsátá kezét: jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is. 12 És szóla az Úr Mózesnek: Jõjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kõtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak. 13 Felkele azért Mózes és az õ szolgája Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére. 14 A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk hozzátok: Ímé Áron és Húr veletek [vannak]; a kinek valami ügye van, õ hozzájok menjen. 15 Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhõ borítá el a hegyet. 16 És az Úr dicsõsége szálla alá a Sinai hegyre, és felhõ borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhõ közepébõl. 17 Az Úr dicsõségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme elõtt, mint emésztõ tûz, a hegy tetején. 18 És beméne Mózes a felhõ közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.

Chapter 25

1 És szóla az Úr Mózeshez, mondván: 2 Szólj az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat; minden embertõl, a kit szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat. 3 Ez pedig az az ajándék, a mit tõlök szedjetek: arany és ezüst és réz. 4 És kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû [fonal], meg len [fonal,] és kecskeszõr. 5 És veresre festett kosbõrök, és borzbõrök, és sittim-fa. 6 Mécsbe való olaj, kenet-olajhoz való arómák, és füstöléshez való fûszerek. 7 Ónix-kövek és foglalni való kövek, az efódhoz és a hósenhez. 8 És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy õ közöttök lakozzam. 9 Mindenestõl úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját. 10 És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat. 11 Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belõl is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörûl arany pártázatot. 12 És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd [azokat] a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát. 13 Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal. 14 És a rúdakat dugd a láda oldalain levõ karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát. 15 A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból. 16 És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába. 17 Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset. 18 Csinálj két Kérubot is aranyból, vert [arany]ból csináld azokat a fedélnek két végére. 19 Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélbõl csináljátok ki a Kérubokat annak két végén. 20 A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé forduljanak. 21 A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked. 22 Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejérõl, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak. 23 Csinálj asztalt is sittim-fából, két sing hosszút, egy sing széleset, és másfél sing magasat. 24 És borítsd be azt tiszta aranynyal, és csinálj reá köröskörül arany pártázatot. 25 Csinálj reá köröskörûl egy tenyérnyi karájt, karajára pedig csinálj köröskörûl arany pártázatot. 26 Négy arany karikát is csinálj hozzá, és illeszd a karikákat a négy lábának négy szegletére. 27 A karáj mellett legyenek a karikák rúdtartókul, hogy hordozhassák az asztalt. 28 Azokat a rúdakat is sittim-fából csináld és aranynyal borítsd be, és azokon hordozzák az asztalt. 29 Készítsd el tálait is, csészéit is, kancsóit is, kelyheit is, a melyekkel italáldozatot áldoznak; tiszta aranyból csináld azokat. 30 És tégy az asztalra szent kenyeret, [mely] mindenkor elõttem [legyen]. 31 Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert [arany]ból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek. 32 Hat ág jõjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból. 33 Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gombbal és virággal; és mandolavirág formájú három csésze a másik ágon is, gombbal és virággal; így legyen a gyertyatartóból kijövõ mind a hat ágon. 34 A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen, gombjaival és virágaival. 35 Gomb legyen a belõle [kijövõ] két ág alatt; ismét gomb a belõle [kijövõ] két ág alatt, és ismét gomb a belõle [kijövõ] két ág alatt: [így] a gyertyatartóból kijövõ [mind] a hat ág alatt. 36 Gombjaik és ágaik magából legyenek; egy darab tiszta aranyból legyen verve az egész. 37 Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy elõre világítsanak. 38 Hamvvevõi és hamutartói is tiszta aranyból legyenek. 39 Egy tálentom tiszta aranyból csinálják azt, mindezeket az eszközöket. 40 Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.

Chapter 26

1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenbõl, és kék, és bíborpiros, és karmazsin színûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készítsd azokat. 2 Egy-egy kárpit hossza huszonnyolcz sing legyen, egy-egy kárpit szélessége pedig négy sing; egy mértéke legyen mindenik kárpitnak. 3 Öt kárpit legyen egymással egybefoglalva, ismét öt kárpit egymással egybefoglalva. 4 És csinálj hurkokat kék lenbõl az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrõl van; ugyanezt csináld a szélsõ kárpit szélével a másik egybefoglalásban is. 5 Ötven hurkot csinálj az egyik kárpiton; ötven hurkot csinálj ama kárpit szélén is, a mely a másik egybefoglalásban van; egyik hurok a másiknak általellenében legyen. 6 Csinálj ötven arany horgocskát is, és e horgocskákkal foglald össze egyik kárpitot a másikkal, hogy a hajlék egygyé legyen. 7 Ezután csinálj kecskeszõr kárpitokat sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitot csinálj ilyet. 8 Egy kárpit hossza harmincz sing legyen, szélessége pedig egy kárpitnak négy sing; egy mértéke legyen a tizenegy kárpitnak. 9 És foglald egybe az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön; a hatodik kárpitot pedig kétrét hajtsd a sátor elejére. 10 És csinálj ötven hurkot az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrõl van; és ötven hurkot a kárpit szélén a másik egybefoglalásban is. 11 Csinálj ötven rézhorgocskát is, és akaszd a horgocskákat a hurkokba, és foglald egybe a sátort, hogy egygyé legyen. 12 A sátor kárpitjának fölösleges része, a fölösleges kárpitnak fele csüggjön alá a hajlék hátulján. 13 Egy singnyi pedig egyfelõl, és egy singnyi másfelõl, abból, a mi a sátor kárpitjainak hosszában fölösleges, bocsáttassék alá a hajlék oldalain egyfelõl is, másfelõl is, hogy befedje azt. 14 Csinálj a sátornak takarót is veresre festett kosbõrökbõl, és e fölé is egy takarót borzbõrökbõl. 15 Csinálj a hajlékhoz deszkákat is sittim-fából, felállogatva. 16 A deszka hossza tíz sing legyen; egy-egy deszka szélessége pedig másfél sing. 17 Egy-egy deszkának két csapja legyen, egyik a másiknak megfelelõ; így csináld a hajlék minden deszkáját. 18 A deszkákat pedig így csináld a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, délfelé. 19 A húsz deszka alá pedig negyven ezüst talpat csinálj, két talpat egy-egy deszka alá, annak két csapjához képest; megint két talpat egy-egy deszka alá, a két csapjához képest. 20 A hajlék másik oldalául is, észak felõl húsz deszkát. 21 És azokhoz is negyven ezüst talpat; két talpat egy deszka alá, megint két talpat egy deszka alá. 22 A hajlék nyugoti oldalául pedig csinálj hat deszkát. 23 A hajlék szegleteiül is csinálj két deszkát a két oldalon. 24 Kettõsen legyenek alólról kezdve, felül pedig együtt legyenek egy karikába foglalva; ilyen legyen mindkettõ; a két szeglet számára legyenek. 25 Legyen azért nyolcz deszka, és azokhoz tizenhat ezüst talp; két talp egy deszka alatt, megint két talp egy deszka alatt. 26 Csinálj reteszrúdakat is sittim-fából; ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz. 27 És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz; és a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz is öt reteszrúdat hátulról. 28 A középsõ reteszrúd pedig a deszkák közepén az egyik végtõl a másik végig érjen. 29 A deszkákat pedig borítsd meg aranynyal, és karikákat is aranyból csinálj azokhoz a reteszrúdak tartói gyanánt; a reteszrúdakat is megborítsd aranynyal. 30 A hajlékot pedig azon a módon állítsd fel, a mint néked a hegyen mutattatott. 31 És csinálj függönyt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl; Kérubokkal, mestermunkával készítsék azt. 32 És tedd azt sittim-fából való, aranynyal borított négy oszlopra, a melyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüst talpon. 33 És tedd a függönyt a horgok alá, és vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját és az a függöny válaszsza el néktek a szent helyet a szentek szentjétõl. 34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjébe. 35 Az asztalt pedig helyezd a függönyön kívül, és a gyertyatartót az asztal ellenébe, a hajlék déli oldalába; az asztalt pedig tedd az északi oldalba. 36 És csinálj leplet a sátor nyilására is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával. 37 A lepelhez pedig csinálj öt oszlopot sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal; azoknak horgai aranyból [legyenek], és önts azokhoz öt réztalpat.

Chapter 27

1 És csináld az oltárt sittim-fából, öt sing a hossza, és öt sing a szélessége; négyszegû legyen az oltár, és magassága három sing. 2 Szarvakat is csinálj a négy szegletére, szarvai magából legyenek, és borítsd meg azt rézzel. 3 Csinálj ahhoz fazekakat is a hamujának, hozzá való lapátokat, medenczéket, villákat és serpenyõket; minden hozzá való edényt rézbõl csinálj. 4 Csinálj ahhoz háló forma rostélyt is rézbõl, és csinálj a hálóra négy rézkarikát, a négy szegletére. 5 És tedd azt az oltár párkányzata alá alulról, úgy hogy a háló az oltár közepéig érjen. 6 Csinálj az oltárhoz rúdakat is, sittim-fa rúdakat, és borítsd meg azokat rézzel. 7 És dugják a rúdakat a karikákba, és legyenek azok a rúdak az oltár két oldalán, mikor azt hordozzák. 8 Üresre csináld azt, deszkákból; a mint néked a hegyen mutattatott, úgy csinálják. 9 Pitvart is csinálj a hajléknak; a déli oldalon a pitvarhoz szõnyegeket, sodrott lenbõl; száz sing legyen a hossza egy oldalnak. 10 Ahhoz húsz oszlopot, húsz réz talpat, és az oszlopok horgait és átalkötõit ezüstbõl. 11 Épen úgy az északi oldalon, hoszszában, száz sing hosszú szõnyeget; ahhoz húsz oszlopot, ezekhez húsz réztalpat, és az oszlopok horgait és átalkötõit ezüstbõl. 12 A pitvar szélességéhez pedig nyugot felõl ötven sing szõnyeget; ahhoz tíz oszlopot és ezekhez tíz talpat. 13 A pitvarnak szélessége kelet felõl is ötven sing. 14 És tizenöt sing szõnyeg legyen egyik oldalról, ehhez három oszlop, ezekhez pedig három talp. 15 A másik oldalról is tizenöt sing szõnyeg, ehhez három oszlop és ezekhez három talp. 16 A pitvar kapuján pedig húsz sing lepel legyen, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû és sodrott lenbõl, himzõmunkával; ehhez négy oszlop, ezekhez pedig négy talp. 17 A pitvar minden oszlopát ezüst átalkötõk vegyék körûl, horgaik ezüstbõl, talpaik pedig rézbõl legyenek. 18 A pitvar hossza száz sing, és szélessége ötven-ötven, magassága pedig öt sing; [leplei] sodrott lenbõl, talpai pedig rézbõl legyenek. 19 A hajlék minden edénye, az ahhoz való mindennemû szolgálatban, és minden szege, és a pitvarnak is minden szege rézbõl legyen. 20 Te pedig parancsold meg az Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpát gyujthassanak. 21 A gyülekezet sátorában a függönyön kivül, a mely a bizonyság elõtt van, készítsék el azt Áron és az õ fiai, estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt. Örök rendtartás [legyen] [ez] az õ nemzetségöknél Izráel fiai között.

Chapter 28

1 Te pedig hívasd magadhoz a te atyádfiát Áront, és az õ fiait õ vele az Izráel fiai közûl, hogy papjaim legyenek: Áron, Nádáb, Abihu, Eleázár, Ithamár, Áronnak fiai. 2 És csinálj szent ruhákat Áronnak a te atyádfiának, dicsõségére és ékességére. 3 És szólj minden bölcs szívûeknek, a kiket betöltöttem a bölcseség lelkével, hogy csinálják meg az Áron ruháit, az õ felszentelésére, hogy papom legyen. 4 Ezek pedig a ruhák, a melyeket készítsenek: hósen, efód, palást, koczkás köntös, süveg és öv. És csináljanak szent ruhákat Áronnak a te atyádfiának, és az õ fiainak, hogy papjaim legyenek. 5 Vegyék hát õk elõ az aranyat, és a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû [fonalat] és a len[fonalat.] 6 És csinálják az efódot aranyból, kék és bíborpiros, karmazsinszínû és sodrott lenbõl, mestermunkával. 7 Két vállkötõ is legyen hozzá kapcsolva a két végéhez, hogy összekapcsoltathassék. 8 Átkötõ öve pedig, a mely rajta van, ugyanolyan mívû és abból való legyen; aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû, és sodrott lenbõl. 9 Annakutána végy két ónix-követ, és mesd fel azokra az Izráel fiainak neveit. 10 Hatnak nevét az egyik kõre, a másik hatnak nevét pedig a másik kõre, az õ születésök szerint. 11 Kõmetszõ munkával, a mint a pecsétet metszik, [úgy] metszesd e két követ az Izráel fiainak neveire; köröskörûl arany boglárokba csináld azokat. 12 És tedd e két követ az efód vállkötõire, az Izráel fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, hogy emlékeztetõül hordozza Áron azoknak neveit az õ két vállán az Úr elõtt. 13 Csinálj annakokáért arany boglárokat, 14 És két lánczot tiszta aranyból; fonatékosan csináld azokat; sodrott mívûek legyenek, és tedd rá a sodrott lánczokat a boglárokra. 15 Azután csináld meg az ítéletnek hósenét mestermunkával; úgy csináld mint az efódot csináltad: aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl csináld azt. 16 Négyszögû legyen, kétrétû, egy arasznyi hosszú és egy arasznyi széles. 17 És foglalj abba befoglalni való köveket; négy sor követ, ilyen sorban: szárdiusz, topáz és smaragd; ez az elsõ sor. 18 A második sor pedig: karbunkulus, zafir és gyémánt. 19 A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt. 20 A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis; arany boglárokba legyenek foglalva. 21 A kövek tehát az Izráel fiainak nevei szerint legyenek, tizenkettõ [legyen] az õ nevök szerint; mint a pecsét, úgy legyen metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint. 22 A hósenre pedig csinálj fonatékos lánczokat, sodrott mívûeket, tiszta aranyból. 23 És csinálj a hósenre két arany karikát, és tedd a két karikát a hósen két szegletére. 24 És a két arany fonatékot fûzd a hósen két szegletén levõ karikákba. 25 A két fonatéknak két végét pedig foglald a két boglárhoz, és tûzd az efódnak vállkötõihez, annak elõrészére. 26 Csinálj [még] két arany karikát, és tedd azokat a hósen két szegletére, azon a szélén, a mely befelé van az efód felõl. 27 És csinálj [még] két arany karikát, és tedd azokat az efód két vállkötõjére alól, annak elõrésze felõl egybefoglalásához közel, az efód öve felett. 28 És csatolják a hósent az õ karikáinál fogva az efód karikáihoz, kék zsinórral, hogy az efód öve felett legyen, és el ne váljék a hósen az efódtól. 29 És viselje Áron az Izráel fiainak neveit az ítélet hósenén, az õ szíve felett, a mikor bemegy a szenthelyre, emlékeztetõûl az Úr elõtt szüntelen. 30 Azután tedd az ítéletnek hósenébe az Urimot és Thummimot, hogy legyenek azok az Áron szíve felett, a mikor bemegy az Úr eleibe, és hordozza Áron az Izráel fiainak ítéletét az õ szívén az Úr színe elõtt szüntelen. 31 És csináld az efód palástját egészen kék lenbõl. 32 Közepén legyen nyílás a fejének; a nyílásnak szegése legyen köröskörûl, takácsmunka, olyan legyen mint a pánczél nyílása, hogy el ne szakadjon. 33 És ennek alsó peremére csinálj gránátalmákat, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû lenbõl, a peremére köröskörûl, és ezek közé arany csengettyûket is köröskörûl. 34 Arany csengettyû, meg gránátalma, arany csengettyû, meg gránátalma legyen a palást peremén köröskörül. 35 És legyen az Áronon, a mikor szolgál, hogy hallassék annak csengése, a mikor bemegy a szenthelybe az Úr eleibe, és mikor kijön, hogy meg ne haljon. 36 Csinálj egy lapot is tiszta aranyból, és mesd ki arra, mint a pecsétet metszik: Szentség az Úrnak. 37 És kösd azt kék zsinórra, hogy legyen az a süvegen; a süvegnek elõrészén legyen az. 38 És legyen az az Áronnak homlokán, hogy Áron viselje a szent áldozatok körûl elkövetett vétket, a melyeket az Izráel fiai mindenféle szent adományaikban szentelnek. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy kedvesekké tegye õket az Úr elõtt. 39 A lenköntöst pedig koczkásan készítsd, és a süveget lenbõl csináld, az övet meg hímzõ munkával készítsd. 40 Az Áron fiainak is csinálj köntösöket, és csinálj nékik öveket is, meg süvegeket is csinálj nékik, dicsõségökre és ékességökre. 41 És öltöztesd fel azokba Áront a te atyádfiát, és az õ fiait vele együtt, és kend fel õket, iktasd be õket tisztjökbe, és szenteld fel õket, hogy papjaimmá legyenek. 42 Csinálj nékik lábravalókat is gyolcsból, hogy befödjék [azoknak ]mezítelen testét, és az ágyéktól a tomporig érjenek. 43 És legyenek azok Áronon és az õ fiain, a mikor bemennek a gyülekezet sátorába, vagy a mikor az oltárhoz járulnak, a szenthelyen való szolgálattételre, hogy bûnt ne vigyenek oda és meg ne haljanak. Örökkévaló rendtartás ez [Áron]nak és az õ magvának õ utána.

Chapter 29

1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost. 2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat. 3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt. 4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg õket vízzel. 5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód övével. 6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre. 7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt. 8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe. 9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait. 10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a tulok fejére. 11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál. 12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára. 13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron. 14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az. 15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére. 16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörûl. 17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére. 18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak. 19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére. 20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az oltárra köröskörül. 21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ fiai és az õ fiainak ruhái. 22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez. 23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van; 24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt. 25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az. 26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr elõtt; azután legyen az a te részed. 27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak felavatási kosából. 28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány. 29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe. 30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon. 31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen. 32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai. 33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék [azokból], mert szentek azok. 34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az. 35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe. 36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék. 37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen. 38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen. 39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen. 40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort. 41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul az Úrnak. 42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak. 43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsõségem által. 44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek. 45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek. 46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ Istenök.

Chapter 30

1 Csinálj oltárt a füstölõ szerek füstölgésére is, sittim- fából csináld azt. 2 Egy sing hosszú, egy sing széles, négyszögû és két sing magas legyen, ugyanabból legyenek szarvai is. 3 És borítsd meg azt tiszta aranynyal, a tetejét és oldalait köröskörül, és szarvait is; arany pártázatot is csinálj hozzá köröskörül. 4 Csinálj hozzá két arany karikát is, pártázata alá a két oldalán, mindkét oldalára csináld, hogy legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozzák azt. 5 És a rúdakat csináld sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal. 6 És tedd azt a függöny elé, a mely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele elõtt van, a hol megjelenek néked. 7 Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölõ szert; mikor a mécseket rendbe szedi, akkor füstölögtesse azt. 8 És a mikor Áron estennen felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr elõtt nemzetségrõl nemzetségre. 9 Ne áldozzatok azon idegen füstölõszerekkel, se égõáldozattal, se ételáldozattal; italáldozatot se öntsetek reá. 10 És egyszer egy esztendõben engesztelést végezzen Áron annak szarvainál az engesztelõ napi áldozat vérébõl; egy esztendõben egyszer végezzen engesztelést azon, nemzetségrõl nemzetségre. Szentségek szentsége ez az Úrnak. 11 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: 12 Mikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak az õ megszámláltatásakor, hogy csapás ne legyen rajtok az õ megszámláltatásuk miatt. 13 Ezt adja mindaz, a ki átesik a számláláson: fél siklust a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak. 14 Mindaz, a ki átesik a számláláson, húsz esztendõstõl fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak. 15 A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél siklusnál, a mikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti lelketekért. 16 És szedd be az engesztelési pénzt az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet sátorának szolgálatjára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az az Úr elõtt, engesztelésül a ti lelketekért. 17 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: 18 És csinálj rézmedenczét, lábát is rézbõl, mosakodásra; és tedd azt a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és tölts bele vizet; 19 Hogy Áron és az õ fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat. 20 A mikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tûzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak. 21 Kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. És örökkévaló rendtartásuk lesz ez nékik, néki és az õ magvának nemzetségrõl nemzetségre. 22 Ismét szóla az Úr Mózesnek mondván: 23 Te pedig végy drága fûszereket, híg mirhát ötszáz [siklusért], jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz ötvenért, és illatos kalmust is kétszáz ötvenért. 24 Kásiát pedig ötszázért, a szent siklus szerint, és egy hin faolajt. 25 És csinálj abból szent kenetnek olaját, elegyített kenetet, a kenetkészítõk mestersége szerint. Legyen az szent kenõ olaj. 26 És kend meg azzal a gyülekezet sátorát és a bizonyság ládáját. 27 Az asztalt is és annak minden edényét, a gyertyatartót és annak edényeit, és a füstölõ oltárt. 28 Az egészen égõáldozatnak oltárát is, és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát. 29 Így szenteld meg azokat, hogy szentségek szentségévé legyenek: Valami illeti azokat, szent legyen. 30 Kend fel Áront is és az õ fiait is; így szenteld fel õket papjaimmá. 31 Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez nékem, a ti nemzetségeiteknél [is.] 32 Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei szerint ne csináljatok: szent az; szent legyen elõttetek [is.] 33 Valaki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, kitöröltessék az õ népe közül. 34 Monda ismét az Úr Mózesnek: Végy fûszereket, csepegõ gyantát, onyxot, galbánt, e fûszereket és tiszta temjént, egyenlõ mértékkel. 35 És csinálj belõlök füstölõ szert, a fûszercsináló elegyítése szerint; tiszta és szent legyen az. 36 És abból törj apróra, és tégy belõle a bizonyság ládája elé a gyülekezet sátorában, a hol megjelenek néked. Szentségek szentsége legyen ez elõttetek. 37 És a füstölõ szer, a melyet készítesz, az Úrnak szentelt legyen elõtted; annak mértéke szerint magatoknak ne csináljatok. 38 Mindaz, a ki hasonló füstölõt csinál ehhez, hogy azt illatoztassa, irtassék ki az õ népe közül.

Chapter 31

1 És szóla az Úr Mózesnek mondván: 2 Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségébõl. 3 És betöltöttem õt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterséghez. 4 Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstbõl, rézbõl kell csinálni. 5 És foglaló köveket metszeni, fát faragni, [és] mindenféle munkákat végezni. 6 És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségébõl, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam. 7 A gyülekezet sátorát, a bizonyság ládáját, a fölibe való fedelet, és a sátornak minden edényét. 8 Az asztalt és annak edényit, a tiszta gyertyatartót, és minden hozzávalót, és a füstölõ oltárt. 9 Az egészen égõáldozat oltárát és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát. 10 A szolgálathoz való ruhákat, Áron papnak szent öltözetit, és az õ fiainak öltözetit, a papi szolgálatra. 11 A kenetnek olaját, és a jó illatú füstölõ szert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, a mint néked parancsoltam. 12 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: 13 Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségrõl nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek. 14 Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az õ népe közül. 15 Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt [nap]: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. 16 Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségrõl nemzetségre, örök szövetségül. 17 Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott. 18 Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kõtáblákat.

Chapter 32

1 Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyrõl leszállani, egybegyûle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lõn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földébõl kihozott. 2 És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggõket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. 3 Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggõket füleirõl, és elvivék Áronhoz. 4 És elvevé kezökbõl, és alakítá azt vésõvel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földérõl. 5 Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az elõtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! 6 Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égõáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani. 7 Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földébõl. 8 Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földébõl. 9 Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép. 10 Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törûljem el õket: Téged azonban nagy néppé teszlek. 11 De Mózes esedezék az Úrnak, az õ Istenének színe elõtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erõvel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földérõl? 12 Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki õket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje õket a föld színérõl? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. 13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelrõl a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyrõl szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. 14 És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az õ népére. 15 Megfordula azért és megindula Mózes a hegyrõl, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felõl, mind más felõl beírva. 16 A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. 17 Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban. 18 Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyõzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én. 19 És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezébõl a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt. 20 Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tûzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival. 21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bûnbe keverted? 22 Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz. 23 Mert [azt] mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik elõttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földérõl kihozott, nem tudjuk mint lõn dolga. 24 Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tûzbe vetettem, és e borjú formáltaték. 25 És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala õket, ellenségeik csúfjára. 26 Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyûlének õ hozzá mind a Lévi fiai. 27 És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az õ attyafiát, barátját és rokonságát. 28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népbõl úgymint háromezer férfiú. 29 És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az õ fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok. 30 És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bûnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bûneiteknek. 31 Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bûnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket. 32 De most bocsásd meg bûnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedbõl, a melyet írtál. 33 És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvembõl. 34 Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom megy elõtted; és az én látogatásom napján ezt az õ bûnöket is meglátogatom. 35 És megverte az Úr a népet ezért [is], a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.

Chapter 33

1 Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földérõl, a földre, a melyrõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt. 2 És bocsátok elõtted Angyalt, és kiûzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat: 3 A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton. 4 Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit. 5 Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled. 6 És lerakták magokról az Izráel fiai az õ ékességeket, a Hóreb hegyétõl fogva. 7 Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lõn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül. 8 És lõn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az õ sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne. 9 És lõn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhõ-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel. 10 És látá az egész nép, hogy a felhõ-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az õ sátorának ajtajában. 11 Az Úr pedig beszéle Mózessel színrõl színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és [mikor Mózes] a táborba visszatére, az õ szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból. 12 És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te [azt] mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig [azt] mondtad [nékem:] név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim elõtt. 13 Most azért ha kedvet találtam szemeid elõtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak elõtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped. 14 És monda: Az én orczám menjen-é [veletek,] hogy megnyugtassalak? 15 Monda néki [Mózes:] Ha a te orczád nem jár [velünk], ne vígy ki minket innen. 16 Mert mirõl ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk elõtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptõl, a mely e földnek színén van. 17 Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim elõtt, és név szerint ismerlek téged. 18 És mondá [Mózes:] Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsõségedet. 19 És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsõségem a te orczád elõtt menjen el, és kiáltom elõtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek. 20 Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. 21 És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kõsziklára. 22 És mikor átmegy elõtted az én dicsõségem, a kõszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. 23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.

Chapter 34

1 És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kõtáblát, hasonlókat az elõbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az elõbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél. 2 És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott elõmbe a hegy tetején. 3 De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén. 4 Vágott azért két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kõtáblát. 5 Az Úr pedig leszálla felhõben, és ott álla õ vele, és nevén kiáltá az Urat: 6 És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. 7 A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a [bûnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen. 8 És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét.] 9 És monda: Uram, ha elõtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé. 10 Õ pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped elõtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled. 11 Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiûzöm elõled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust. 12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted. 13 Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket. 14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ. 15 Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az õ isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az õ áldozatukból. 16 És [feleséget] ne végy az õ leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az õ leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az õ isteneiket követvén. 17 Ne csinálj magadnak öntött isteneket. 18 A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból. 19 Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak elsõ fajzása. 20 De a szamárnak elsõ vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsõszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen elõmbe senki. 21 Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj. 22 A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendõ végén. 23 Háromszor esztendõnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe elõtt. 24 Mert kiûzöm a népeket elõled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened elõtt megjelenjél, esztendõnként háromszor. 25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig. 26 Földed zsengéibõl az elsõt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne fõzz gödölyét az anyja tejében. 27 És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel. 28 És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot. 29 És lõn, a mikor Mózes a Sinai hegyrõl leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyrõl leszálla) Mózes nem tudta, hogy az õ orczájának bõre sugárzik, mivelhogy Õvele szólott. 30 És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az õ orczájának bõre sugárzik: féltek közelíteni hozzá. 31 Mózes pedig megszólítá õket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes. 32 Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen. 33 Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tõn orczájára. 34 És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijõne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott. 35 És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bõre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Õvele szóljon.

Chapter 35

1 És egybegyûjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek: 2 Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen elõttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék. 3 Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon. 4 És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a mit az Úr parancsolt, mondván: 5 Szedjetek magatok közt ajándékot az Úrnak, mind, a kinek szíve önként hajlandó arra, hozzon ajándékot az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet. 6 És kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és [lenfonalat], és kecskeszõrt. 7 Veresre festett kosbõröket, és borzbõröket és sittim-fát. 8 Világító olajat, arómákat a kenet olajához, és fûszereket a füstöléshez. 9 Ónix köveket és foglalni való köveket az efódhoz és a hósenhez. 10 És a kik ti köztetek ahhoz értõk, jõjjenek elõ, hogy csinálják meg mindazt, a mit az Úr parancsolt: 11 A hajlékot, annak sátorát és takaróját, horgait, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait és talpait. 12 A ládát és annak rúdjait, a fedéllel egybe, és a takaró függönyt. 13 Az asztalt és annak rúdjait, és minden edényét, és a szent kenyerek[hez való]kat. 14 A világító gyertyatartót és a hozzá való eszközöket, mécseit, és világító olajt. 15 A füstölõ oltárt és rúdjait, a kenetnek olaját, és a jó illatú füstölõt, a hajlék ajtajára ajtótakarót. 16 Az egészen égõáldozat oltárát, annak réz rostélyát, rúdjait és minden eszközeit, a mosdómedenczét és annak lábát. 17 A pitvar szõnyegeit, oszlopait, talpait, és a pitvar kapujának leplét. 18 A hajlék szegeit, a pitvar szegeit, és azoknak köteleit. 19 A szolgálati ruhákat, a szent hajlékban való szolgálathoz, a szent ruhákat Áron papnak, és az õ fiainak ruháit, a papi szolgálatra. 20 Azután kiméne az Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes elõl. 21 És eljöve mindenki, a kit a szíve indíta, és a kit lelke hajt vala, és hozának áldozatot az Úrnak, a gyülekezet hajlékának készítéséhez, és annak minden szolgálatához, és a szent ruhákhoz valókat. 22 És jövének férfiak és asszonyok együtt, mind, a kit szíve indított, hozának kapcsokat, függõket, gyûrûket, karpereczet, mindenféle arany eszközöket; a férfiak is, mind a kik aranyból hoztak áldozatot az Úrnak. 23 És minden ember, kinek a mije vala, hozott kék, bíborpiros, és karmazsinszínû, és [lenfonalat], kecskeszõrt, veresre festett kosbõröket és borzbõröket. 24 Minden, a ki ezüstöt vagy rezet vihetett, felhozá azt áldozatul az Úrnak, és a kiknél sittim-fa találtaték a szolgálat különbözõ szükségeire, felhozák azt. 25 Az asszonyok közûl pedig mind, a kik ahhoz értettek, saját kezeikkel fonának, és felvivék azt a mit fontak, a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû, és a [lenfonalat]. 26 Azok az asszonyok pedig, a kik ahhoz értettek, fonának kecskeszõrt. 27 A fõemberek pedig hozának ónix köveket, foglalni való köveket az efódhoz és a hósenhez. 28 Illatozó szert is és olajat, a mécsbe és a kenethez, és fûszereket a füstöléshez. 29 Minden férfi és asszony, a kit szíve önként indíta, hogy áldozzon az egész munkára, melyet az Úr parancsolt Mózes által, hogy véghez vigyenek: [mind] önként hoztak ajándékot az Úrnak az Izráel fiai. 30 És monda Mózes az Izráel fiainak: Ímé az Úr név szerint hívta el Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát, a Júda nemzetségébõl. 31 És betöltötte õt Istennek lelkével, bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal minden mesterségben: 32 Hogy tudjon kigondolni mindent a mit aranyból, ezüstbõl és rézbõl kell csinálni; 33 És foglalásra való köveket metszeni, és fát faragni; és minden mesterséges munkát végezni. 34 Azontúl alkalmatossá tette arra is, hogy tanítson, mind õ, mind Aholiáb az Akhiszamák fia, a Dán nemzetségébõl. 35 Betöltötte õket bölcseség lelkével, hogy tudjanak mindenféle faragó, és kötõ, és hímzõ munkát készíteni, kék és bíborpiros, karmazsinszínû és lenfonálból, és takácsmunkát, a kik készítenek ilyenféle munkát és kigondolnak mestermûveket. 36 Azért Bésaléel és Aholiáb, és mindazok a bölcs férfiak, kiknek az Úr bölcseséget és értelmet adott, hogy meg tudják csinálni a szent [hajlék] szolgálatához való minden eszközöket: csinálják meg egészen úgy, a mint az Úr parancsolta.

Chapter 36

1 Elhívá azért Mózes Bésaléelt, és Aholiábot, és mindazokat a bölcs férfiakat, a kiknek elméjébe tudományt adott vala az Úr, és mind a kit szíve arra indíta, hogy járuljon annak a munkának végrehajtásához. 2 És átvevék Mózestõl mind azt az ajándékot, a mit az Izráel fiai hoztak vala, a szent [hajlék] felépítésének szolgálatára. Azontúl is minden reggel önkéntes ajándékot is hoztak. 3 Eljövének azért mind azok a bölcsek, kik a szent hajlék minden munkáján dolgoztak, kiki a maga munkájától, a melyen dolgozott. 4 És ezt mondák Mózesnek: Többet hord a nép [ajándékba], mint a mennyi kell a munka elkészítésére, a melyet parancsolt az Úr, hogy csináljunk. 5 Parancsola azért Mózes, és hírré tevék a táborban: Se férfi, se asszony ezután ne készítsen ajándékot a szent munkára. És megszünék a nép hordani. 6 És az egész munka elvégzésére elég volt az adomány, még felesleges is. 7 És mind a bölcs szívû [férfiak], kik munkálkodának, készíték a hajlékot, tíz kárpittal: sodrott lenbõl és kék, és bíborpiros és karmazsinszinûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készíték azokat. 8 Egy-egy kárpit hossza huszonnyolcz sing, szélessége egy-egy kárpitnak négy sing vala; egy mértéke vala minden kárpitnak. 9 És öt kárpitot foglalának egybe, és ismét a más öt kárpitot is egybefoglalák, egyiket a másikkal. 10 És csinálának kék hurkokat az elsõ kárpitnak szélére, a mely szélrõl vala az egybefoglalásban; hasonlót csinálának a külsõ kárpit szélére, a másik egybefoglalásban is. 11 Az egyik kárpiton ötven hurkot csinálának, és ötven hurkot csinálának a [másik] kárpit szélén is, a mely a második egybefoglalásban vala; a hurkokat egymás ellenébe. 12 Csinálának ötven arany horgocskát is, és összefoglalák a kárpitokat a horgocskákkal, egyiket a másikkal, és egygyé lõn a hajlék. 13 Csinálának kárpitokat kecskeszõrbõl is, sátornak a hajlékra; tizenegy kárpitot csinálának ilyent. 14 Egy kárpit hossza harmincz sing, és egy kárpit szélessége négy sing; egy mértéke vala a tizenegy kárpitnak. 15 És egybefoglalák az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön. 16 Csinálának ötven hurkot is a kárpit szélére, a mely szélrõl vala az egybefoglalásban; ötven hurkot csinálának a kárpit szélére a másik egybefoglalásban is. 17 Csinálának ötven rézhorgocskát is a sátor egybefoglalására, hogy egygyé legyen. 18 Csinálának takarót is a sátorra, veresre festett kosbõrökbõl, és azon felül egy takarót borzbõrökbõl. 19 És megcsinálák a deszkákat is a hajlékhoz sittim-fából, felállogatva. 20 Tíz sing a deszkának hossza, másfél sing pedig egy deszkának szélessége. 21 Egy deszkának két csapja vala, egyik a másiknak megfelelõ; így csinálták a hajlék összes deszkáit. 22 A deszkákat pedig így rendezék a hajlékhoz: húsz deszkát déli oldalon, délfelé. 23 És a húsz deszka alá negyven ezüsttalpat készítének; az egyik deszka alá két talpat, az õ két csapja szerint, a másik deszka alá is két talpat, az õ két csapja szerint. 24 A hajlék másik oldalául, az északi oldalon, [szintén] húsz deszkát csinálának. 25 És negyven ezüsttalpat azok alá, két talpat az egyik deszka alá, a másik deszka alá is két talpat. 26 A hajlék napnyugoti oldalául hat deszkát csinálának. 27 A hajlék szegleteiül pedig a két oldalra, két deszkát csinálának. 28 És alólról kezdve kettõsök valának, felûl pedig egybe valának foglalva egy karikával; így cselekedének mind a kettõvel, a két szegleten. 29 Nyolcz deszka vala tehát, és azoknak tizenhat ezüsttalpa, két-két talp egy-egy deszka alatt. 30 Csinálának reteszrúdakat is sittim-fából, ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz. 31 És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz, és öt reteszrúdat a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz hátulról. 32 És megcsinálák a középsõ reteszrúdat is, hogy fusson a deszkák közepén, végtõl-végig. 33 A deszkákat pedig aranynyal boríták be; a karikáikat aranyból csinálák, gyûrûk gyanánt a reteszrúdakhoz, és a reteszrúdakat is beboríták aranynyal. 34 Megcsinálák a függönyt is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, mestermunkával csinálák azt, Kérubokkal. 35 És csinálának ahhoz négy oszlopot sittim-fából, és beboríták azokat aranynyal, horgaik aranyból; és öntének azokhoz négy ezüsttalpat. 36 És csinálának a sátor nyílására leplet kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával. 37 És ahhoz öt oszlopot, horgaikkal együtt; és beboríták azoknak fejeit és átalkötõit aranynyal; öt talpuk pedig rézbõl vala.

Chapter 37

1 És megcsinálá Bésaléel a ládát sittim-fából; harmadfél sing a hossza, szélessége másfél sing, magassága is másfél sing. 2 És beborítá azt tiszta aranynyal, mind belõl, mind kivül, és csinála reá arany pártázatot köröskörül. 3 És önte annak négy arany karikát a négy szegletére; egyik oldalára is kettõt, másikra is kettõt. 4 Csinála rúdakat is sittim-fából, és beborítá azokat aranynyal. 5 És betolá a rúdakat a láda oldalán levõ karikákba, hogy a láda hordozható legyen. 6 Csinála fedelet is tiszta aranyból; harmadfél sing a hossza, másfél sing a szélessége. 7 Csinála két Kérubot is aranyból, vert [aranyból] csinálá azokat, a fedél két végére. 8 Az egyik Kérubot az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan; a fedélbõl veré ki a Kérubokat, a két végére. 9 A Kérubok pedig kiterjeszték szárnyaikat felfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet, és arczaik egymással szembe valának; a fedél felé valának a Kérubok arczai. 10 Megcsinálá az asztalt is sittim-fából: két sing a hossza, a szélessége egy sing, magassága másfél sing. 11 És beborítá azt tiszta arannyal, és csinála reá köröskörül arany pártázatot. 12 Csinála egy tenyérnyi széles karájt is köröskörül; és a karájhoz csinála arany pártázatot köröskörül. 13 Azután önte hozzá négy arany karikát, és a karikákat ráilleszté a négy láb négy szegletére. 14 A karikák a karáj mellett valának rúdtartókul, hogy az asztalt hordozhassák. 15 Megcsinálá a rúdakat is sittim-fából, és azokat beborítá aranynyal, hogy hordozhassák az asztalt. 16 Megcsinálá az asztalra való edényeket is: tálait, csészéit, kelyheit és kancsóit, a melyekkel italáldozatot áldoznak, tiszta aranyból. 17 Megcsinálá a gyertyatartót is tiszta aranyból, vert [aranyból] csinálá a gyertyatartót; szára, ága, csészéi, gombjai és virágai õ magából valának. 18 És hat ág jöve ki oldalaiból; egyik oldalról is három gyertyatartó-ág, másik oldalról is három gyertyatartó-ág. 19 Három mandolavirágformájú csésze vala az egyik ágon, gombbal és virággal; így a másik ágon is három mandolavirágformájú csésze vala gombbal és virággal; így vala mind a hat ágon, a melyek kijövének a gyertyatartóból. 20 A gyertyatartón pedig négy mandolavirágformájú csésze vala, gombjaikkal és virágaikkal. 21 És gomb vala a két ág alatt õ magából, és gomb vala a két ág alatt õ magából, és gomb vala a két ág alatt õ magából, a hat ág szerint, a mely belõle jöve ki. 22 Gombjaik és ágaik belõle valának; az egész egy vert munka vala, tiszta aranyból. 23 És megcsinálá hét mécsét is, és azoknak hamvvevõit és hamutartóit, tiszta aranyból. 24 Egy talentom tiszta aranyból csinálá azt meg hozzá tartozó eszközeit is mind. 25 Megcsinálá a füstölõ oltárt is sittim-fából; hossza egy sing, szélessége is egy sing, négyszögû; magassága pedig két sing; õ magából valának szarvai. 26 És beborítá azt tiszta aranynyal, tetejét és oldalait köröskörül, és a szarvait is; és csinála hozzá arany pártázatot köröskörül. 27 És két arany karikát csinála hozzá, a pártázata alá, a két oldalán, mindkét oldalára, hogy legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozhassák azt. 28 A rúdakat is sittim-fából csinálá meg, és azokat is beborítá aranynyal. 29 A szent kenetnek olaját is megcsinálá, és a tiszta fûszerekbõl való füstölõt a kenetkészítõ mestersége szerint.

Chapter 38

1 És megcsinálá azután az egészen égõáldozat oltárát sittim-fából; öt sing a hossza, öt sing a szélessége; négyszögû és három sing magas. 2 És csinála hozzá szarvakat is, a négy szegletére; õ magából voltak a szarvai, és beborítá azt rézzel. 3 Azután minden edényét is megcsinálá: a fazekakat, a lapátokat, a medenczéket, a villákat és a szenes serpenyõket; minden edényeit rézbõl csinálá. 4 Csinála az oltárhoz hálóforma rostélyt is rézbõl, annak párkányzata alá, alulról a közepéig. 5 Önte négy karikát is rézrostélynak négy szegletére, rúdtartókul. 6 A rúdakat sittim-fából csinálá meg, és rézzel borítá be. 7 És a rúdakat betolá az oltár oldalain levõ karikákba, hogy azokon hordozhassák azt; deszkákból, üresre csinálá azt. 8 Megcsinálá a mosdómedenczét is rézbõl, és annak lábát is rézbõl, a szolgálattevõ asszonyok tükreibõl, a kik a gyülekezet sátorának nyílása elõtt szolgáltak. 9 A pitvart is megcsinálá dél felõl; a déli oldalon a pitvar szõnyege száz singnyi vala sodrott lenbõl. 10 Azoknak húsz oszlopa, és húsz talpa rézbõl vala; az oszlopok horgai, és azoknak általkötõi ezüstbõl. 11 Észak felõl is száz singnyi. Azoknak húsz oszlopa és húsz talpa rézbõl; az oszlopok horgai és általkötõi ezüstbõl valának. 12 Napnyugot felõl pedig ötven sing szõnyeg vala. Azoknak tíz oszlopa és tíz talpa; az oszlopok horgai és általkötõi ezüstbõl valának. 13 A napkeleti oldalon is ötven singnyi. 14 Egy felõl tizenöt sing szõnyeg vala; három oszlopa és azoknak három talpa. 15 És a másik felõl is: a pitvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt sing szõnyeg, és azoknak három oszlopa, három talpa. 16 A pitvarnak minden szõnyege köröskörül sodrott lenbõl vala. 17 Az oszlopok talpai rézbõl, az oszlopok horgai és általkötõi pedig ezüstbõl valának, azoknak fejei ezüsttel beborítva. A pitvar oszlopait is mind ezüst általkötõk övezték. 18 A pitvar kapujának leple hímzõmunka vala, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl; hossza húsz sing volt, magassága pedig szélességében öt sing, a pitvar szõnyegeinek megfelelõleg. 19 Azoknak négy oszlopa és négy talpa rézbõl, horgai ezüstbõl valának; fejeiknek borítása, és általkötõik is ezüstbõl. 20 A hajléknak és a pitvarnak szegei pedig köröskörûl mind rézbõl valának. 21 Ezek a hajléknak, a bizonyság hajlékának részei, a mint megszámláltattak a Mózes meghagyásából, a Léviták szolgálatára, Ithamár, az Áron pap fia által. 22 Bésaléel a Húr fiának, Urinak fia a Júda nemzetségébõl, csinálta mind azt, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek. 23 És vele együtt Aholiáb, Akhiszamák fia, Dán nemzetségébõl a ki mester vala a faragásban, a kötõ és hímzõmunkában, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és lenfonállal. 24 Mind az az arany, a mely a munkára, a szenthelynek összes munkáira feldolgoztaték, ez az áldozati arany: huszonkilencz talentom, és hétszáz harmincz siklus vala, a szent siklus szerint. 25 Az ezüst pedig, a gyülekezet megszámlált [tagjaitól, száz] talentom, és ezer hétszáz hetvenöt siklus, a szent siklus szerint. 26 Fejenként egy beka, [vagy is] fél siklus, a szent siklus szerint, mindenkitõl, a ki átesett a megszámláltatáson, húsz esztendõstõl fölfelé, a kik hatszáz háromezeren és ötszázötvenen valának. 27 A száz talentom ezüstbõl megönték a szent helyhez való talpakat, és a függöny [oszlopainak] talpait; száz talpat száz talentomból, egy talentomból egy talpat. 28 Az ezer hétszáz hetvenöt [siklusból] csinálák az oszlopok horgait, és beboríták azoknak fejeit, és általfogák azokat. 29 Az áldozati réz pedig hetven talentom, és kétezer négyszáz siklus vala. 30 Abból csinálák a talpakat a gyülekezet sátorának nyílásához, és a réz oltárt, az ahhoz való réz rostélyt, és az oltárnak minden edényeit. 31 A pitvar talpait is köröskörül, és a pitvar kapujához való talpakat, meg a hajlék összes szegeit, és a pitvar összes szegeit köröskörül.

Chapter 39

1 A kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû [fonálból] pedig csinálának szolgálati ruhákat a szenthelyen való szolgálatra. Áronnak is úgy készíték a szent ruhákat, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 2 Az efódot csinálák aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl. 3 És aranyból vékony lapokat verének, és azokat fonalakká metélék, hogy feldolgozzák a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû, és a lenfonál közé, mestermunkával. 4 Csinálának hozzá összekötött vállkötõket: a két végükön kapcsolák össze. 5 Az átkötõ öv is, a mely rajta vala, abból való, ugyanolyan mívû vala, [mint az efód:] aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, a mint az Úr parancsolta Mózesnek. 6 Megcsinálák azután az ónix köveket is, arany boglárokba foglalva, kimetszve pecsétmetszés módjára, az Izráel fiainak neveire. 7 És rátették azokat az efód vállkötõire, az Izráel fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 8 Megcsinálák a hósent is mestermunkával, mint az efódot, aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl. 9 Négyszögû vala a hósen, és kétrétûre készíték azt; egy arasz vala hossza, egy arasz a szélessége is két rétben. 10 És négy sor követ foglalának abba, ily sorban: szárdiusz, topáz, smaragd; az elsõ sor. 11 A második sor: karbunkulus, zafir és gyémánt. 12 A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt. 13 A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis, a melyek mind arany boglárokba foglaltattak a magok helyén. 14 A kövek pedig Izráel fiainak nevei szerint valának, tizenkettõ vala az õ nevök szerint, és pecsét módjára metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint. 15 És csinálának a hósenre sodrott mívû fonatékot is tiszta aranyból. 16 Azután csinálának két arany boglárt, és két arany karikát; és a két arany karikát rá tevék a hósen két szegletére. 17 A két arany fonatékot pedig a hósen két szegletén levõ két karikába fûzték. 18 És a két fonaték [másik] két végét oda foglalák a két boglárhoz, és azokat az efód vállkötõihez tûzék, annak elõrészére. 19 Csinálának [más] két arany karikát is, és oda tevék azokat a hósen két szegletére, azon a szélén, a mely befelé vala az efód felõl. 20 És csinálának [még] két arany karikát, és azokat az efód két vállkötõjére tevék, alól, annak elõrésze felõl, az összefoglalás mellett, az efód övén felül. 21 És a hósent az õ karikáinál fogva odacsatolák az efód karikáihoz, kék zsinórral, hogy az efódnak öve felett legyen, és el ne váljék a hósen az efódtól; a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 22 És megcsinálák az efód palástját takácsmunkával, egészen kék lenbõl. 23 És a palást közepén levõ nyílás olyan vala, mint a pánczélnak nyílása; szegése vala a nyílásnak köröskörül, hogy el ne szakadjon. 24 És a palást alsó peremére csinálának gránátalmákat, kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû sodrott fonálból. 25 Csinálának csengettyûket is tiszta aranyból, és tevék a csengettyûket a gránátalmák közé, a palást peremére köröskörül a gránátalmák közé. 26 Csengettyû meg gránátalma, csengettyû meg gránátalma a palást peremén köröskörül, hogy abban szolgáljanak, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 27 Megcsinálák a len köntösöket is takácsmunkával, Áronnak és az õ fiainak. 28 A len süveget is, a süveg ékességeit is lenbõl, és a gyolcs lábravalókat sodrott lenbõl. 29 Az övet is sodrott lenbõl, és kék, bíborpiros és karmazsinszínû fonálból hímzõmunkával, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 30 A szent koronához való lapot is megcsinálák tiszta aranyból, és felírák rá a pecsétmetszõ módjára: Szentség az Úrnak. 31 És kötének reá kék zsinórt, hogy felkössék azzal a süvegre, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 32 Így végezteték el a gyülekezet sátora hajlékának egész munkája; és az Izráel fiai egészen úgy csinálák, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek, úgy csinálták. 33 És vivék a hajlékot Mózeshez: a sátort és annak minden eszközét, horgait, deszkáit, reteszrúdait, oszlopait, és talpait. 34 A veresre festett kosbõrökbõl készült takarót is, és a borzbõrökbõl készült takarót, és a takarófüggönyt. 35 A bizonyság ládáját, annak rúdait, és a fedelet. 36 Az asztalt és annak minden edényét, és a szent kenyeret. 37 A tiszta gyertyatartót: annak mécseit, a felszereléshez való mécseket s minden hozzávalót, a világító olajjal együtt. 38 Az arany oltárt, a kenetnek olaját, a fûszerekbõl való füstölõt, és a sátor nyílására való leplet. 39 A réz oltárt és annak réz rostélyát, rúdait és minden edényeit, a mosdómedenczét és annak lábát. 40 A pitvar szõnyegeit, oszlopait, talpait: és a pitvar kapujára való leplet, annak köteleit, szegeit, és a hajlék szolgálatjára való minden eszközt a gyülekezet sátoránál. 41 A szolgálati ruhákat, a szenthelyen való szolgálatra, a szent ruhákat Áron papnak, és fiainak ruháit a papi tisztre. 42 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, egészen úgy csinálának az Izráel fiai minden munkát. 43 És megtekinte Mózes minden munkát, és ímé elkészíték azt, úgy készíték el, a mint az Úr parancsolta vala, és megáldá õket Mózes.

Chapter 40

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Az elsõ hónapban, a hónap elsõ napján, állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát. 3 És tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel. 4 Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit. 5 És helyheztesd a füstölõ áldozat arany oltárát a bizonyság ládája elé, tedd fel a leplet a hajlék nyílására. 6 Azután helyheztesd az egészen égõáldozat oltárát a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé. 7 A mosdómedenczét pedig helyheztesd a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önts belé vizet. 8 Azután állítsd fel köröskörül a pitvart, és a pitvar kapujára tedd rá a leplet. 9 Azután vedd a kenetnek olaját, és kend meg a hajlékot és mind azt a mi benne van: így szenteld meg azt, és minden edényét, hogy szent legyen. 10 Kend meg az egészen égõáldozat oltárát is és annak minden edényét; így szenteld meg az oltárt, hogy az oltár legyen szentséges. 11 A mosdómedenczét és lábát is kend meg; így szenteld meg azt. 12 Azután állítsd Áront és az õ fiait a gyülekezet sátorának nyílásához, és mosd meg õket vízzel. 13 És öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel õt; így szenteld fel, és legyen papom. 14 Fiait is állítsd elõ és öltöztesd fel õket köntösökbe; 15 És kend fel õket, a mint az õ atyjokat felkenéd, hogy legyenek papjaim, és lészen az õ megkenetésök nékik örökös papság, az õ nemzetségökben. 16 És egészen úgy cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta néki, úgy cselekedék. 17 Lõn azért a második év elsõ hónapjában, a hónap elsõ napján, hogy felállíták a hajlékot. 18 Mózes tehát felállítá a hajlékot, és letevé annak talpait, a deszkáit is felállítá, beilleszté a reteszrúdakat, és felállítá annak oszlopait. 19 Azután kifeszíté a hajlékra a sátort, és a sátor takaróját is reá teríté felülrõl, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek. 20 És vevé és betevé a bizonyságot is a ládába, a rúdakat pedig a ládára tevé, és a ládára felül helyezteté a fedelet. 21 Azután bevivé a ládát a hajlékba, és feltevé a takaró függönyt, és elfedezé a bizonyság ládáját, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 22 Az asztalt is bevivé a gyülekezet sátorába, a hajléknak északi oldalába, a függönyön kivül. 23 És rakott arra kenyereket sorban az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 24 És a gyertyatartót helyhezteté a gyülekezet sátorába az asztal ellenébe, a hajléknak déli oldalán. 25 És meggyújtá a mécseket az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 26 Az arany oltárt pedig helyhezteté a gyülekezet sátorába a függöny elébe. 27 És füstölögtete rajta fûszerekbõl való füstölõt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 28 A hajlék nyílására a leplet is felvoná. 29 Az egészen égõáldozat oltárát pedig helyhezteté a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé, és áldozék azon egészen égõáldozattal és ételáldozattal, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek. 30 A mosdómedenczét pedig helyhezteté a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önte abba vizet a mosdásra. 31 És megmosák abból Mózes és Áron és az õ fiai kezeiket és lábaikat. 32 Mikor a gyülekezet sátorába menének, és mikor az oltárhoz járulának, megmosdának, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 33 Azután felállítá a pitvart a hajlék és az oltár körül, és a pitvar kapujára feltevé a leplet. Így végezé el Mózes a munkát. 34 És a felhõ befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsõsége betölté a hajlékot. 35 És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhõ rajta nyugovék, és az Úrnak dicsõsége tölté be a hajlékot. 36 És mikor a felhõ felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; [így lõn] egész utazásuk alatt. 37 Ha pedig a felhõ nem szálla fel, õk sem indulának el, míg csak fel nem szálla. 38 Mert az Úrnak felhõje vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tûz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.

Leviticus

Chapter 1

1 Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván: 2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak: barmokból, tulok- és juhfélékbõl áldozzatok. 3 Ha tulokfélébõl áldozik egészen égõáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr elõtt. 4 És tegye kezét az égõáldozat fejére, hogy kedves legyen õ érette, hogy engesztelést szerezzen az õ számára. 5 És ölje meg a tulkot az Úr elõtt, az Áron fiai pedig, a papok, vigyék fel a vért, és hintsék a vért köröskörûl az oltárra, a mely a gyülekezet sátorának nyílásánál van. 6 Azután vonja le az égõáldozat bõrét, azt pedig vagdalja el tagjaira. 7 És az Áron pap fiai gerjeszszenek tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tûzre. 8 Azután rakják az Áron fiai, a papok, a tagokat: a fejet és a kövérjét a fára, a mely az oltáron lévõ tûzön van. 9 A belét pedig és lábszárait mossa meg vízben, és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron egészen égõáldozatul. Ez a tûzáldozat kedves illatú az Úrnak. 10 Ha pedig a juhfélékbõl: bárányokból vagy kecskékbõl akar valaki áldozni égõáldozatul, hímmel és éppel áldozzék. 11 És ölje meg azt az oltár északi oldalánál az Úr elõtt, az Áron fiai pedig, a papok, hintsék annak vérét az oltárra köröskörül. 12 Azután vagdalja el azt tagjaira, a fejével és kövérjével együtt, a pap pedig rakja azokat a fára, a mely az oltáron lévõ tûzön van. 13 A belet és a lábszárakat mossa meg vízben, a pap pedig áldozza meg az egészet és füstölögtesse el az oltáron égõáldozatul. Ez a tûzáldozat kedves illatú az Úrnak. 14 Ha pedig madárfélébõl akar áldozni égõáldozatul az Úrnak, gerliczékbõl vagy galambfiakból áldozzék. 15 És vigye azt a pap az oltárhoz, és tekerje ki annak a fejét, és füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig bocsássa ki az oltár falára. 16 A begyét pedig rútságával egyben vegye ki, és vesse azt az oltár keleti oldalára, a hamu helyére. 17 És hasítsa meg azt a szárnyain, de el ne szakaszsza egymástól, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron a fán, a mely a tûzõn van, égõáldozatul. Tûzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.

Chapter 2

1 Mikor valaki ételáldozatot akar áldozni az Úrnak, lisztlángból áldozzék, és öntsön arra olajat, és temjént is tegyen arra. 2 És vigye azt az Áron fiaihoz, a papokhoz, és vegyen ki abból egy tele marokkal; annak lisztlángjából és olajából, az egész temjénével együtt, és füstölögtesse el a pap az oltáron annak emlékeztetõ részéül. Ez a tûzáldozat kedves illatú az Úrnak. 3 A mi pedig megmarad az ételáldozatból, Ároné és az õ fiaié legyen; szentséges [áldozat] ez az Úrnak tûzáldozatai között. 4 Hogyha pedig ételáldozatot kemenczében sültbõl akar áldozni valaki lisztlángból, olajjal elegyített kovásztalan lepényei, vagy olajjal megkent kovásztalan pogácsái legyenek. 5 Ha pedig a te áldozatod serpenyõben sült ételáldozat, olajjal elegyített kovásztalan lisztlángból legyen. 6 Darabold azt el, és önts reá olajat, ételáldozat ez. 7 Ha pedig a te ételáldozatod rostélyon sült, lisztlángból, olajjal készíttessék. 8 És vidd el az ételáldozatot, a mi ezekbõl készült, az Úrnak, és azt a papnak bemutatván, az vigye azt el az oltárhoz. 9 És vegyen a pap az ételáldozatból emlékeztetõ részt, és füstölögtesse el az oltáron; tûzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak. 10 A mi pedig megmarad az ételáldozatból, Ároné és az õ fiaié legyen; szentséges áldozat ez az Úrnak tûzáldozatai között. 11 Semmi ételáldozat, a mit az Úrnak áldoztok, kovászszal ne készüljön; mert kovászból és mézbõl semmit se füstölögtethettek az Úrnak a tûzáldozatok között. 12 Zsengeáldozatul felvihetitek azokat az Úrnak, de az oltárra nem juthatnak fel kedves illatul. 13 Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te áldozatodhoz sót adj. 14 Ha zsengékbõl való ételáldozatot áldozol az Úrnak, tûznél pergelt kalászból, és zsenge gabona-darából áldozzad a te zsengéidnek áldozatát. 15 Adj hozzá olajat, és tégy reá tömjént; ételáldozat ez. 16 A pap pedig füstölögtesse el annak emlékeztetõ részét a darából és olajból, az egész tömjénnel együtt. Tûzáldozat ez az Úrnak.

Chapter 3

1 Hogyha hálaáldozattal áldozik valaki, ha tulokfélébõl, akár hímmel, akár nõsténynyel áldozik: ép barmot vigyen az Úr elé. 2 És tegye a kezét az õ áldozatjának fejére, és ölje meg azt a gyülekezet sátorának nyílásánál, és Áron fiai, a papok, öntsék a vért köröskörül az oltárra. 3 Azután vigyen a hálaáldozatból tûzáldozatot az Úrnak: a kövérjét, a mely a belet takarja, és mindazt a kövérjét, a mely a belek között van. 4 A két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el. 5 És füstölögtessék el azt Áron fiai az oltáron az égõáldozattal együtt a tûzön lévõ fán: tûzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak. 6 Hogyha pedig valaki juhfélébõl áldozik hálaáldozatot az Úrnak, akár hím, akár nõstény legyen az, épekkel áldozzék. 7 Ha bárányt visz õ az õ áldozatául, vigye azt az Úr elébe. 8 És tegye a kezét az õ áldozatjának fejére, azután ölje meg azt a gyülekezet sátora elõtt, és az Áron fiai öntsék a vérét az oltárra köröskörül. 9 Azután áldozzék az Úrnak e hálaáldozatból tûzáldozatot: a kövérjét, a farkát egészen, a melyet a hátagerézdi végénél vágjon el, és a belét takaró kövérjét, és minden kövérjét, a mely a belek közt van. 10 És a két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el. 11 És füstölögtesse el azt a pap az oltáron: tûzáldozati eledel ez az Úrnak. 12 Hogyha kecskével áldozik valaki, azt is az Úr elé vigye. 13 És tegye kezét annak fejére, és ölje meg azt a gyülekezetnek sátora elõtt, és öntsék az Áron fiai annak vérét az oltárra körül. 14 És áldozzék abból tûzáldozatot az Úrnak: a kövérjét, a mely betakarja a belet, és mindazt a kövérjét, a mely a belek között van. 15 A két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el. 16 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tûzáldozati eledelül, kedves illatul. A kövérje mind az Úré [legyen]. 17 Örökkévaló rendtartás legyen a ti nemzetségeiteknél minden ti lakhelyeteken: semmi kövért és semmi vért meg ne egyetek!

Chapter 4

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj az Izráel fiainak, mondván: Ha valaki tévedésbõl vétkezik az Úrnak valamely parancsolata ellen, úgy a mint nem kellene cselekednie, és a [parancsolatok] közül valamelyiknek ellene cselekszik: 3 Ha a felkent pap vétkezik, a népnek romlására: hozzon az õ bûnéért, a melyet elkövetett, egy tulkot, fiatal ép marhát az Úrnak bûnáldozatul. 4 És vigye a tulkot a gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elé, és tegye a kezét a tuloknak fejére, és a tulkot ölje meg az Úr elõtt. 5 És vegyen a felkent pap a tuloknak vérébõl, és vigye be azt a gyülekezet sátorába. 6 És mártsa be a pap az õ újját a vérbe, és hintsen a vérbõl hétszer az Úr elõtt a szent hajléknak függönye felé. 7 És tegyen a pap a vérbõl az Úr elõtt a fûszerekbõl való füstölõ oltár szarvaira, a mely ott van a gyülekezet sátorában; a tulok vérét pedig mind öntse az egészen égõáldozat oltárának aljára, a mely a gyülekezet sátorának nyílásánál van. 8 Azután a tuloknak, a mely bûnáldozatra való, minden kövérjét szedje ki belõle: azt a kövérjét, amely betakarja a belet, és mindazt a kövérjét, a mi a belek között van. 9 A két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el, 10 A miképen kiszedik a hálaáldozatra való tulokból; és füstölögtesse el azokat a pap az égõáldozatnak oltárán. 11 A tuloknak pedig bõrét és minden húsát, fejével és lábszáraival együtt, bélit és ganéját, 12 És mind az egész tulkot vigye ki a táboron kivül tiszta helyre, a hová a hamut öntik: és égesse el azt a fán, tûzben; ott égessék meg, a hová a hamut öntik. 13 Hogyha pedig az Izráel fiainak egész közönsége megtéved, és a gyülekezet elõtt rejtve marad e dolog; és valami olyat cselekesznek az Úrnak valamelyik parancsolatja ellen, a mit nem kellett volna cselekedni, és bûnösökké lesznek: 14 Mikor kitudódik a bûn, a melyet elkövettek: akkor áldozzék a gyülekezet egy tulkot, fiatal marhát a bûnért, és vigye azt a gyülekezetnek sátora elé. 15 És a gyülekezet vénei tegyék kezeiket a tuloknak fejére az Úr elõtt, és ölje meg a tulkot [a] [pap] az Úr elõtt. 16 Azután vigyen be a felkent pap a tulok vérébõl a gyülekezet sátorába. 17 És mártsa be a pap az õ újját a vérbe, és hintsen abból hétszer az Úr elõtt a függöny felé. 18 És tegyen a vérbõl az oltár szarvaira is, a mely az Úr elõtt, a gyülekezet sátorában van; a vért pedig mind öntse az egészen égõáldozat oltárának aljára, a mely a gyülekezet sátorának nyílása elõtt van. 19 Minden kövérjét pedig szedje ki belõle, és füstölögtesse el az oltáron. 20 És úgy cselekedjék azzal a tulokkal, mint a bûnért való tulokkal cselekvék, úgy cselekedjék vele, és engesztelést szerez számukra a pap, és megbocsáttatik nékik. 21 És vigye ki a tulkot a táboron kivül, és égesse el azt, miképen elégette az elsõ tulkot. A gyülekezet bûnéért való áldozat ez. 22 Ha fejedelem vétkezik, és cselekeszik valamit az Úrnak, az õ Istenének parancsolata ellen, a mit nem kellett volna cselekedni, és bûnössé lesz tévedésbõl: 23 Ha tudtára esik néki a bûne, a melyet elkövetett, akkor vigyen áldozatul egy ép kecskebakot, 24 És tegye kezét a baknak fejére, és ölje meg azt azon a helyen, a hol megölik az egészen égõáldozatot, az Úr elõtt; bûnért való áldozat ez. 25 És vegyen a pap a bûnért való áldozatnak vérébõl az õ újjával, és tegyen az égõáldozat oltárának szarvaira; a vérét pedig öntse az égõáldozatok oltárának aljára. 26 A kövérjét pedig mind füstölögtesse el az oltáron, mint a hálaáldozatnak kövérjét. Így szerezzen néki a pap engesztelést az õ bûnéért, és megbocsáttatik néki. 27 Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésbõl, mivelhogy az Úrnak valamelyik parancsolatja ellen olyat cselekeszik, a mit nem kellett volna cselekedni, és bûnössé lesz; 28 Ha tudtára esik néki az õ bûne, a melyet elkövetett: vigyen áldozatul az õ bûnéért, a melyet elkövetett, egy ép nõstény kecskét. 29 És tegye a kezét a bûnért való áldozat fejére, és ölje meg a bûnért való áldozatot az egészen égõáldozat helyén. 30 És vegyen a pap annak vérébõl az újjával, és tegyen az égõáldozat oltárának szarvaira, a vérét pedig mind öntse az oltárnak aljára. 31 Azután vegye el minden kövérjét, a mint elveszik a hálaáldozatnak kövérjét: és füstölögtesse el a pap az oltáron, kedves illatul az Úrnak. Ekképen szerezzen néki engesztelést a pap, és megbocsáttatik annak. 32 Ha pedig bárányt visz az õ bûnért való áldozatául, nõstényt és épet vigyen. 33 És tegye a kezét annak a bûnért való áldozatnak fejére, és ölje meg azt bûnért való áldozatul azon a helyen, a hol megölik az egészen égõáldozatot. 34 És vegyen a pap a bûnért való áldozat vérébõl az újjával, és tegyen az égõáldozat oltárának szarvaira; a vért pedig mind öntse az oltárnak aljára. 35 Azután vegye el minden kövérjét, a mint elveszik a hálaáldozatra való báránynak kövérjét, és füstölögtesse el azokat a pap az oltáron az Úrnak tûzáldozataival. Ekképen szerezzen néki engesztelést a pap az õ bûnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki.

Chapter 5

1 Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, és bizonyság lehetne, hogy látta, vagy tudja: ha meg nem jelenti azt, de hordozza az õ vétségének terhét; 2 Vagy ha valaki illet akármely tisztátalan dolgot, akár tisztátalan vadnak, akár tisztátalan baromnak, akár tisztátalan féregnek holttestét, és nem tud arról, hogy tisztátalanná lesz és vétkezik; 3 Vagy ha illeti az ember tisztátalanságát, akármi tisztátalanságát, a mely tisztátalanná tesz, és nem tudta azt, hanem azután értette meg, hogy vétkezett; 4 Vagy ha valaki hirtelenkedve tesz esküt az õ ajkaival rosszra vagy jóra, vagy akármi az, a mire hirtelenkedve esküszik az ember, ha nem tudott arról, de azután megértette, hogy azok közül valamelyikben vétkezett: 5 Akkor, mivelhogy vétkezett ezek közül valamelyikben, vallja meg, hogy mi az, a miben bûnössé lett; 6 És vigyen az õ vétkéért az Úrnak, az õ bûnéért, a melyet elkövetett, egy nõstény bárányt vagy kecskét a nyájból, bûnért való áldozatul. Ekképen szerezzen néki engesztelést a pap az õ bûnéért. 7 Ha pedig nincsen egy bárányhoz való módja: vigyen az õ vétkéért való áldozatra két gerliczét vagy két galambfiat az Úrnak, az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat egészen égõáldozatul. 8 És vigye azokat a paphoz; az pedig áldozza meg elõször azt, a mely bûnért való áldozat, és tekerje ki annak fejét nyakcsigájánál, úgy, hogy el ne szakaszsza. 9 És hintsen a bûnért való áldozat vérébõl az oltár oldalára, a többi vért pedig nyomják ki az oltár aljára; bûnért való áldozat ez. 10 A másikat készítse el egészen égõáldozatul, úgy, a mint szokás; ekképen szerez néki engesztelést a pap az õ bûnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki. 11 Ha pedig nincs módja két gerliczéhez vagy két galambfihoz sem: vigyen áldozatul az, a ki vétkezett, egy efa lánglisztnek tizedrészét bûnért való áldozatul; ne tegyen ahhoz olajat, és ne adjon ahhoz tömjént, mert bûnért való áldozat ez. 12 És vigye azt a paphoz, és markolja ki abból a pap teli marokkal az emlékeztetõ részét, és füstölögtesse el az oltáron az Úrnak tûzáldozataival. Bûnért való áldozat az. 13 Így szerezzen néki engesztelést a pap az õ bûnéért, a melyet elkövetett valamivel ama [bûnök] közül, és megbocsáttatik néki. És legyen a papé, mint az ételáldozat. 14 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: 15 Ha valaki hûtlenséget követ el, és tévedésbõl vétkesen elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: vigyen az õ vétkéért való áldozatot az Úrnak, egy ép kost a nyájból, a mint te becsülöd, ezüst siklusokban, a szent siklus szerint, vétekért való áldozatul. 16 És a mit vétkesen elvett a szent dologból, azt fizesse meg, és tegye hozzá az ötödrészét, és adja azt a papnak. Így szerez néki engesztelést a pap a vétekért való áldozat kosával, és megbocsáttatik néki. 17 Hogyha vétkezik valaki, és cselekszik valamit az Úrnak valamely parancsolata ellen, a mit nem kell cselekedni, ha nem tudta is: vétkessé lesz, és hordozza az õ vétségének terhét: 18 Vigyen azért a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bûnért való áldozatul, és szerezzen néki engesztelést a pap az õ tévedéséért, a melylyel tudatlanságból tévedett, és megbocsáttatik néki. 19 Bûnért való áldozat ez, mivelhogy bûnt követett el az Úr ellen.

Chapter 6

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Mikor vétkezik valaki, és hûtlenséget követ el az Úr ellen, [tudniillik] eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja felebarátját; 3 Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, a mit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: 4 Mivelhogy azért bûnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a reá bízottat, a mi reá bízatott, vagy az elveszettet, a mit megtalált; 5 Vagy akármi legyen, a mire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, a kié volt, bûnbevallásának napján. 6 Az õ bûnéért pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bûnért való áldozatul. 7 Így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt, és megbocsáttatik néki mindaz, a mit cselekedett, és a miben vétkezett. 8 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 9 Parancsolj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez az egészen égõáldozat törvénye: Legyen az egészen égõáldozat az oltáron levõ tüzelõhelyen egész éjszaka, mind reggelig, és az oltárnak tüze égve maradjon azon. 10 A pap öltse fel az õ gyolcs ruháját, és a gyolcs lábravalót is öltse fel az õ testére, és szedje el a hamut, a mivé égette a tûz az égõáldozatot az oltáron, és töltse azt az oltár mellé. 11 Azután vesse le azt a ruháját, és öltözzék más ruhába, és vigye ki a hamut a táboron kivül, tiszta helyre. 12 Az oltáron lévõ tûz pedig égve maradjon azon, el ne aludjék, hanem égessen fát rajta a pap minden reggel, és rakja reá az egészen égõáldozatot, és azon füstölögtesse el a hálaáldozat kövérjét [is]. 13 A tûz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék. 14 Ez pedig az ételáldozatnak törvénye: az Áron fiai áldozzák azt az Úr elõtt az oltáron. 15 És vegyen valaki közülök az ételáldozat lisztlángjából egy marokkal, és annak olajából is, a tömjént pedig, a mely az ételáldozathoz való, mind; és égesse el az oltáron; annak emlékeztetõ része kedves illat az Úr elõtt. 16 A mi pedig megmarad belõle, egyék meg Áron és az õ fiai, kovásztalanul egyék meg, szenthelyen, a gyülekezet sátorának pitvarában egyék meg azt. 17 Ne süssék [azt] kovászszal, [mert] nékik adtam azt, részökül az én tûzáldozataimból; igen szentséges az, mint a bûnért és vétekért való áldozat. 18 Az Áron fiai közül minden férfiú egye azt. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél az Úrnak tûzáldozatai felõl. Valaki illeti azokat, szent legyen. 19 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 20 Ez Áronnak és az õ fiainak áldozatjok, a melyet az Úrnak áldozzanak, mikor felkenik õket: Egy efa lisztlángnak tizedrésze mindenkor ételáldozatul, fele reggel, fele pedig estve. 21 Serpenyõben készíttessék, olajjal összegyúrva vidd el azt, az ételáldozati süteményeket darabokban áldozd az Úrnak kedves illatul. 22 A mely pap az õ helyébe kenetik fel az õ fiai közül, az mívelje ezt. Örökkévaló rendtartás ez, az Úrnak mindenestõl füstölögtessék el. 23 Mert a pap minden ételáldozatának mindenestõl meg kell égettetni, nem kell [abból semmit] megenni. 24 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 25 Szólj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez a bûnért való áldozat törvénye: a mely helyen meg szokták ölni az egészen égõáldozatot, azon a helyen öljék meg a bûnért való áldozatot az Úr elõtt; igen szentséges az. 26 A mely pap megáldozza azt a bûnért, az egye meg azt, szent helyen egye meg, a gyülekezet sátorának pitvarában. 27 Valami annak a húsát érinti, szent legyen, és ha annak vérébõl valami a ruhájára esik [valakinek], azt, a mire a vér esett, mosd meg szenthelyen. 28 És a cserépedényt, a melyben azt fõzték, törjék el; hogyha pedig érczfazékban fõzték, súrolják meg, és mossák meg vízzel. 29 A papok között minden férfiú eheti azt; igen szentséges az. 30 Valamely bûnért való áldozat vérébõl bevisznek a gyülekezet sátorába, a szenthelyen való engesztelés végett, az meg nem ehetõ: tûzzel égettessék meg.

Chapter 7

1 Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az. 2 A mely helyen megölik az egészen égõáldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot [is], és a vérét hintsék az oltárra köröskörül. 3 A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és a mely kövér a belet takarja. 4 A két veséjét és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt szedje ki. 5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tûzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez. 6 A papok között minden férfiú eheti azt, szenthelyen egyék meg; igen szentséges az. 7 A milyen a bûnért való áldozat, olyan a vétekért való áldozat is, egy törvényök van nékik. Azé a papé az, a ki engesztelést szerez vele. 8 Ha a pap egészen égõáldozatot áldoz valakiért, az égõáldozat bõre, a melyet megáldoz, azé a papé legyen. 9 Minden ételáldozat is, a melyet kemenczében sütnek és minden, a mit rostélyon vagy serpenyõben készítenek, a papé legyen, a ki azt áldozta. 10 Az olajjal elegyített és száraz ételáldozat is mind az Áron fiaié legyen közösen, egyiké úgy, mint a másiké. 11 Ez pedig a hálaáldozat törvénye, a melyet áldoznak az Úrnak. 12 Ha dicsõítésül áldozza azt valaki, a dicsõítés áldozatjával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket. 13 A lepényeken kivül kovászos kenyeret is vigyen áldozatául, dicsõítõ hálaáldozatjával együtt. 14 És mindezekbõl az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az Úrnak felmutatott áldozatul; és legyen azé a papé, a ki a hálaáldozatnak vérét elhinti. 15 És az õ dicsõítõ hálaáldozatjának húsát, az õ áldozásának napján egyék meg; ne hagyjon abból reggelig. 16 Hogyha fogadásból vagy szabadakaratból áldozza valaki az õ áldozatát, a mely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg az õ áldozatát; a mi pedig megmarad abból, másnap egyék meg. 17 A mi pedig annak az áldozatnak húsából [tovább is] megmarad, harmadnapon tûzzel égettessék meg. 18 Mert ha az õ hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves; a ki áldozta azt, annak nem számíttatik az az õ javára, sõt útálatos lesz; és valaki eszik abból, hordozza az õ vétségének terhét. 19 Azt a húst pedig, a mely valami tisztátalanhoz ér, meg ne egyék, [hanem] tûzzel égessék meg. A mi különben a húst illeti, mindenki ehetik húst, a ki tiszta; 20 De az, a ki eszik a békeáldozatnak húsából, a mely az Úré, noha az õ tisztátalansága rajta van, az ilyen ember gyomláltassék ki az õ népe közül. 21 Ha valaki akármi tisztátalanhoz ér, tisztátalan emberhez, vagy tisztátalan baromhoz, vagy akármihez, a mi tisztátalan útálatosság, és eszik a hálaadó áldozatnak húsából, a mely az Úré, gyomláltassék ki az az ember az õ népe közül. 22 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 23 Szólj az Izráel fiainak, mondván: Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek. 24 A hullott állatnak kövérje, és a [vadtól] megszaggatottnak kövérje, akármi munkához felhasználható, de enni meg ne egyétek! 25 Mert akárki egyék is az aféle állatoknak kövérjébõl, a melyekbõl tûzáldozatot visznek az Úrnak, az az ember, a ki [ilyet] eszik, gyomláltassék ki az õ népe közül. 26 És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét. 27 Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az õ népe közül. 28 Szóla ismét az Úr Mózesnek és monda: 29 Szólj az Izráel fiainak, mondván: A ki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, maga vigye az Úrnak az õ áldozatát az õ hálaáldozatából. 30 A maga keze vigye az Úrnak tûzáldozatát: a kövérjét a szegyével együtt vigye el, a szegyét [azért,] hogy meglóbálják azt az Úr elõtt. 31 A pap pedig füstölögtesse el azt a kövért az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és az õ fiaié. 32 A jobblapoczkát is a papnak adjátok a hálaadó áldozatból, hogy azt felmutassa. 33 A ki Áron fiai közül a hálaáldozat vérét és kövérjét megáldozza, a jobblapoczka annak a része legyen. 34 Mert a meglóbált szegyet és a felmutatott lapoczkát elveszem Izráel fiaitól az õ hálaadó áldozataikból, és adom azokat Áron papnak és az õ fiainak, örökre kiszabott részül, az Izráel fiaitól. 35 Ez az Áron felkenetési része, és az õ fiainak felkenetési része az Úrnak tûzáldozataiból, a naptól fogva, a melyen elõállítá õket, hogy papi szolgálatot tegyenek az Úrnak; 36 A melyet parancsolt az Úr, hogy adják nékik az Izráel fiai, a mely napon felkente õket, örökre kiszabott részül az õ nemzetségökben. 37 Ez az egészen égõáldozatnak, az ételáldozatnak, a bûnért és a vétekért való áldozatnak, a felavatási áldozatnak és a hálaáldozatnak törvénye, 38 A melyet parancsolt az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, a mely napon parancsolta az Izráel fiainak a Sinai pusztában, hogy áldozzanak az Úrnak.

Chapter 8

1 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván: 2 Vegyed Áront és az õ fiait is vele, és az öltözeteket, a kenetnek olaját, és bûnért való áldozati tulkot, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret. 3 És az egész gyülekezetet gyûjtsd egybe a gyülekezet sátorának nyílásához. 4 És a képen cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala néki, és egybe gyûle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához. 5 Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr parancsolt cselekedni. 6 És elõállatá Mózes Áront és az õ fiait, és megmosá õket vízzel. 7 És reá adá [Áronra] a köntöst, és felövezé õt az övvel, és reáveté a palástot, az efódot is reáadá, és felövezé az efód övével, és megerõsíté azt rajta. 8 És feltevé arra a hósent, és betevé a hósenbe az Urimot és a Thummimot. 9 Azután feltevé fejére a süveget, és elõl odatevé a süvegre az arany lapot, a szent koronát, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek. 10 Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden bennevalóval egybe, és felszentelé azokat. 11 És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat megszentelje. 12 Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené õt, hogy felszentelje õt. 13 És elõállatá Mózes az Áron fiait is, és felöltözteté azokat is az õ köntöseikbe, és felövezé õket övvel, felköté nékik a süvegeket is, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 14 Azután elõhoza egy tulkot a bûnért való áldozatra, és Áron az õ fiaival egybe a bûnért való áldozat tulkának fejére tevé az õ kezét. 15 És miután megölték azt, võn Mózes annak vérébõl, és tõn az újjával az oltárnak szarvaira köröskörül, és megtisztítá az oltárt, a többi vért pedig önté az oltárnak aljára; és felszentelte azt, hogy engesztelést szerezzen rajta. 16 Azután vevé mindazt a kövérséget, a mely annak a bélin vala, és a máj hártyáját, és a két veséjét és azoknak kövérségét, és elfüstölögteté Mózes [azokat] az oltáron. 17 A tulkot pedig, azaz annak bõrét, húsát és ganéját megégeté tûzzel a táboron kivül, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 18 Azután elõállatá az égõáldozatra való kost, és Áron és az õ fiai rátevék kezeiket a kos fejére. 19 És megölék [azt]; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül. 20 És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét, a tagjait és a kövérjét. 21 A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égõáldozat ez, tûzáldozat ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek. 22 Azután elõállatá a másik kost is, a felavatási kost, és rátevék Áron és az õ fiai kezeiket a kos fejére. 23 És megölék azt; Mózes pedig võn annak vérébõl, és tõn abból az Áron jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére és jobb lábának hüvelykére. 24 Elõállatá az Áron fiait is, és tõn Mózes a vérbõl azok jobb fülének czimpájára, és jobb kezöknek hüvelykére és jobb láboknak hüvelykére; azután oda tölté Mózes a vért az oltárra köröskörül. 25 És vevé a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével egybe, és a jobb lapoczkát; 26 És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr elõtt vala, võn egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és raká [azokat] a kövérségekre és a jobb lapoczkára; 27 És tevé mindezeket az Áron kezeire és az õ fiainak kezeire, és meglóbáltatá azokat az Úr elõtt. 28 Azután elvevé azokat Mózes az õ kezeikbõl, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak. 29 Elvevé pedig Mózes a szegyet, és meglóbálá azt az Úr elõtt; a felavatási kosból a Mózes része lõn ez, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek. 30 Azután võn Mózes a kenetnek olajából és a vérbõl, a mely az oltáron vala, és meghinté Áront és az õ ruháit, az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt, és megszentelé Áront és az õ ruháit, és az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt. 31 És monda Mózes Áronnak és az õ fiainak: Fõzzétek meg a húst a gyülekezet sátorának nyílásánál, és ott egyétek meg azt és a kenyeret, a mely a felavatási áldozat kosarában van, a miképen megparancsoltam, mondván: Áron és az õ fiai egyék meg azt. 32 A mi pedig megmarad a húsból és kenyérbõl, tûzzel égessétek meg. 33 De a gyülekezet sátorának nyílásán ki ne menjetek hét napig, addig a napig, a melyen betelnek a ti felavatástoknak napjai, mert hét nap avat fel benneteket [az] [Úr. 34 A miképen e napon cselekedett, úgy parancsolta az Úr hogy cselekedjünk, hogy néktek engesztelést szerezzünk. 35 A gyülekezet sátorának nyílásánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, a mit megtartani rendelt az Úr, hogy meg ne haljatok; mert így parancsolta vala nékem. 36 Áron azért és az õ fiai mind akképen cselekedének, a mint megparancsolta vala nékik az Úr Mózes által.

Chapter 9

1 És lõn a nyolczadik napon, hogy szólítá Mózes Áront és az õ fiait, és Izráelnek véneit. 2 És monda Áronnak: Végy egy borjút, fiatal bikát bûnért való áldozatul, és egy kost egészen égõáldozatul, épek legyenek, és vidd az Úr elé. 3 Szólj Izráel fiainak is, mondván: Vegyetek egy kecskebakot bûnért való áldozatul, és egy esztendõs borjút és bárányt, épek legyenek, egészen égõáldozatul. 4 És egy ökröt és egy kost hálaáldozatul, hogy megáldozzátok az Úr elõtt, és olajjal elegyített ételáldozatot; mert ma az Úr megjelenik néktek. 5 Elvivék azért, a miket Mózes parancsolt vala, a gyülekezet sátora elé, és odajárula az egész gyülekezet, és megálla ott az Úr elõtt. 6 És monda Mózes: Ez a dolog, a melyet az Úr parancsolt, cselekedjétek meg; és megjelenik néktek az Úr dicsõsége. 7 Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bûnért való áldozatodat és egészen égõáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettök is, a mint megparancsolta az Úr. 8 Járula azért Áron az oltárhoz, és megölé a borjút, a mely az övé, bûnért való áldozatul. 9 Áron fiai pedig odavivék õ hozzá a vért, és õ bemártá az újját a vérbe, és tõn abból az oltár szarvaira, a [többi] vért pedig kiönté az oltár aljához. 10 A kövérjét pedig és a veséket és a máj hártyáját elfüstölögteté a bûnért való áldozatból az oltáron, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. 11 A húst pedig és a bõrt tûzzel égeté meg a táboron kivül. 12 Azután megölé az egészen égõáldozatot, Áron fiai pedig odavivék õ hozzá a vért, és õ elhinté azt az oltáron köröskörül. 13 Az egészen égõáldozatot is odavivék hozzá darabonként, a fejével együtt, és elfüstölögteté az oltáron. 14 És megmosá a belet és a lábszárakat, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe. 15 Azután megáldozá a nép áldozatát; vevé ugyanis a bûnért való áldozat bakját, a mely a népé, és megölé azt, és megáldozá azt bûnért való áldozatul, mint az elõbbit. 16 Azután elõhozá az egészen égõáldozatot, és elkészíté azt szokás szerint. 17 Elõhozá az ételáldozatot is, és võn abból egy teli marokkal, és elfüstölögteté az oltáron a reggeli egészen égõáldozaton kivül. 18 Azután megölé az ökröt és a kost hálaadó áldozatul a népért, és Áron fiai odavivék õ hozzá a vért, és elhinté azt az oltáron köröskörül. 19 Az ökörbõl és a kosból való kövérségeket pedig, a farkat, a béltakarót, a veséket és a máj hártyáját; 20 Odahelyezték e kövérségeket a szegyekre, és elfüstölögteté e kövérségeket az oltáron. 21 De a szegyeket és a jobb lapoczkát meglóbálá Áron az Úr elõtt, a mint parancsolta vala Mózes. 22 Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte vala a bûnért való áldozatot, az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot. 23 És beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsõsége pedig megjelenék az egész népnek. 24 Tûz jöve ugyanis ki az Úr elõl, és megemészté az oltáron az égõáldozatot és a kövérségeket. És látá ezt az egész nép, és ujjongának és arczra esének.

Chapter 10

1 Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az õ temjénezõjöket, és tõnek azokba szenet és rakának arra füstölõ szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik. 2 Tûz jöve azért ki az Úr elõl, és megemészté õket, és meghalának az Úr elõtt. 3 És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép elõtt megdicsõíttetnem. 4 Áron pedig mélyen hallgata. Szólítá azért Mózes Misáelt és Elsafánt, Uzzielnek, az Áron nagybátyjának fiait, és monda nékik: Jertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szenthely elõl, a táboron kivül. 5 És odamenének, és kivivék õket az õ köntöseikben a táboron kivül, a mint szólott vala Mózes. 6 Azután monda Mózes Áronnak és az õ fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Fejeteket meg ne meztelenítsétek, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok és haragra ne gerjedjen [az] [Úr] az egész gyülekezet ellen; a ti atyátokfiai pedig, Izráelnek egész háza sirassák az égést, a melyet égetett az Úr. 7 A gyülekezet sátorának nyílásán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok; mert az Úr kenetének olaja van rajtatok. És cselekvének a Mózes beszéde szerint. 8 Áronnak pedig szóla az Úr, mondván: 9 Bort és szeszes italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben. 10 Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között. 11 És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelésekre, a melyeket az Úr szólott vala nékik Mózes által. 12 Mózes pedig szóla Áronnak és az õ megmaradt fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Vegyétek az ételáldozatot, a mely megmaradt az Úrnak tûzáldozatiból, és egyétek meg azt kovásztalan kenyerekkel az oltár mellett; mert igen szentséges az. 13 Azért egyétek azt szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak is kiszabott része az, az Úrnak tûzáldozatiból; mert így parancsolta nékem. 14 A meglóbált szegyet pedig, és a felmutatott lapoczkát egyétek meg tiszta helyen, te, és a te fiaid és leányaid is veled, mert kiszabott részül adattak azok néked s kiszabott részül a te fiaidnak is, Izráel fiainak hálaadó áldozataiból. 15 A felmutatott lapoczkát és meglóbált szegyet a tûzáldozat kövérségeivel együtt vigyék be, hogy meglóbálják az Úr elõtt, és ez lesz a te kiszabott részed, és veled a te fiaidé örökké, a mint megparancsolta vala az Úr. 16 Azután szorgalmatosan tudakozódék Mózes a bûnáldozatra való bak felõl, de ímé elégett vala. Haragra gerjede azért Eleázár és Ithamár ellen, Áronnak megmaradt fiai ellen, mondván: 17 Miért nem ettétek meg a bûnért való áldozatot a szenthelyen? Hiszen igen szentséges az, és néktek adta azt [az] [Úr a] gyülekezet vétkének hordozásáért, hogy engesztelést szerezzetek annak az Úr elõtt. 18 Ímé, nem vitetett be annak vére a szenthely belsejébe, meg kellett volna azért ennetek a szenthelyen, a mint megparancsoltam vala. 19 Áron pedig szóla Mózesnek: Ímé ma áldozták meg az õ bûnért való áldozatukat és egészen égõáldozatukat az Úr elõtt, engem pedig ilyen [keserûségek] értek: Ha megettem volna ma a bûnért való áldozatot, vajjon jó lett volna-é az Úr elõtt? 20 Mikor ezt hallotta vala Mózes, jónak tetszék ez néki.

Chapter 11

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván nékik: 2 Szóljatok Izráel fiainak, mondván: Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek minden barmok közül, a melyek vannak e földön: 3 Mindazt, a minek hasadt a körme, és egészen ketté hasadt körme van, és kérõdzõ a barmok közt, megehetitek. 4 De a kérõdzõk és a hasadt körmûek közül ne egyétek meg ezeket: A tevét, mert az kérõdzõ ugyan, de nincs hasadt körme; tisztátalan ez néktek. 5 A hörcsököt, mert kérõdzõ ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez néktek. 6 A nyulat, mert kérõdzõ ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez néktek. 7 És a disznót, mert hasadt körmû ugyan és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérõdzik; tisztátalan ez néktek. 8 Ezeknek húsából ne egyetek, és holttestöket se illessétek; tisztátalanok ezek néktek. 9 Mindazokból, a melyek a vizekben élnek, ezeket ehetitek meg: A minek úszószárnya és pikkelye van a vizekben, tengerekben és folyóvizekben, azokat mind egyétek meg. 10 A minek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgõ, és akármely vízben élõ állat; mind útálatos az néktek. 11 De legyenek [is] útálatosak néktek; azoknak húsából ne egyetek, és holttestöket is útáljátok. 12 A minek nincs úszószárnya és pikkelye a vizekben, mind útálatos az néktek. 13 A szárnyas állatok közül pedig ezeket útáljátok; meg ne egyétek, útálatosak ezek: a sas, a saskeselyû és a halászó sas. 14 A sólyom és a héja az õ nemével. 15 Minden holló az õ nemével. 16 A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az õ nemével. 17 A kuvik, a hattyú és a füles bagoly. 18 A bölömbika, a pelikán és a gém. 19 Az eszterág és a szarka az õ nemével, a büdös banka és a denevér. 20 Minden szárnyas féreg, a mely négy lábon jár, útálatos néktek. 21 Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, a melynek lábain felûl [szökõ-]szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön. 22 Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az õ nemével, a szolám- sáskát az õ nemével, a khargol-sáskát az õ nemével és a khagab-sáskát az õ nemével. 23 Minden egyéb négylábú szárnyas féreg pedig útálatos legyen néktek. 24 És ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat; mindaz, a ki illeti holttestüket, tisztátalan legyen estvéig. 25 Mindaz pedig, a ki hordozza azoknak holttestét, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. 26 Minden barom, a melynek hasadt a körme, de nincs egészen ketté hasadva, és nem kérõdzik, tisztátalan legyen néktek; valaki illeti azt, tisztátalan legyen. 27 Minden állat, a mely a négylábúak között a talpán jár, tisztátalan legyen néktek; mindaz, a ki azoknak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig. 28 A ki pedig hordozza azoknak holttestét, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. Tisztátalanok azok néktek. 29 A földön csúszó-mászó állatok között pedig ezek legyenek tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyík az õ nemével. 30 A sündisznó, a kaméleon, a tarka gyík, a csiga és a vakondok. 31 Ezek tisztátalanok néktek minden csúszó-mászó között; valaki illeti ezeket holtuk után, tisztátalan legyen estvéig. 32 És minden, a mire ezek közül holtuk után esik valamelyik, tisztátalan legyen; akármely faedény, akár ruha, vagy bõr, vagy zsák; akármely eszköz, a mivel dolgozni szoktak, vízbe tétessék, és tisztátalan legyen estvéig, ezután tiszta legyen. 33 Akármely cserépedény pedig, a melybe beleesik [valami] azokból, mindazzal együtt, a mi benne van, tisztátalan legyen, és az [edényt] törjétek el. 34 Minden megehetõ eledel, a melyhez [az] [ilyen edénybõl] víz jut, tisztátalan, és minden megiható ital is minden [ilyen] edényben tisztátalan legyen. 35 És minden, a mire azoknak holttestébõl esik [valami], tisztátalan; kemencze és tûzhely lerontassék; tisztátalanok azok és tisztátalanok legyenek néktek. 36 De a forrás, a kút, az egybegyûlt víz tiszta legyen; de a mi azoknak holttestéhez ér, tisztátalan. 37 Hogyha azoknak holttestébõl reáesik is valamely vetõmagra, a mely elvetendõ, tiszta legyen [az.] 38 De ha vizet töltenek a magra, és úgy esik rá azoknak holttestébõl, tisztátalan az ilyen néktek. 39 Hogyha olyan hullik el a barmok közül, a mely eledeletek néktek; a ki annak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig. 40 A ki pedig eszik annak holttestébõl, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. És mossa meg ruháit az is, a ki hordozta annak holttestét, és tisztátalan legyen estvéig. 41 Mindaz is, a mi csúszik-mászik a földön, útálatos legyen, meg ne egyétek. 42 Mindazt, a mi hason csúszik, és mindazt, a mi négy, sõt mindazt, a mi több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot, meg ne egyétek ezeket, mert útálatosak ezek. 43 Meg ne fertéztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká legyetek általok. 44 Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, a mely csúszik-mászik a földön. 45 Mert én vagyok az Úr, a ki felhoztalak titeket Égyiptom földébõl, hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok. 46 Ez a törvény a baromfélékrõl, a szárnyas állatokról, minden élõ állatról, a mely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, a mely csúszik- mászik a földön. 47 Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az olyan állat között, a mely megehetõ, és az olyan állat között, a mely meg nem ehetõ.

Chapter 12

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig; az õ havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan. 3 A nyolczadik napon pedig metéljék körül a [fiú] férfitestének bõrét. 4 Azután harminczhárom napig maradjon [otthon] a vértõl való tisztulás miatt; semmi szent dolgot ne illessen, a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek az õ tisztulásának napjai. 5 Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvanhat napig maradjon [otthon] a vértõl való tisztulása végett. 6 Mikor pedig letelnek az õ tisztulásának napjai, fiú miatt vagy leány miatt, hozzon egészen égõáldozatul esztendõs bárányt, galambfiat vagy gerliczét bûnért való áldozatul, a gyülekezet sátorának nyílása elé a paphoz. 7 És áldozza meg azt az Úr elõtt; és szerezzen néki engesztelést; így lesz tisztává az õ vérfolyása után. Ez a törvénye a fiút vagy leányt szülõ asszonynak. 8 Ha pedig nincs elég módja bárányhoz, vigyen két gerliczét vagy két galambfiat, egyiket egészen égõáldozatul, a másikat bûnért való áldozatul, és szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.

Chapter 13

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 2 Ha valamely ember testének bõrén daganat, vagy tarjagosság, vagy fehér folt támad, és az õ testének bõrén poklos fakadékká lehet: vigyék el [az] [ilyet] Áronhoz, a paphoz, vagy egyvalamelyikhez az õ papfiai közül. 3 És nézze meg a pap azt a test bõrén lévõ fakadékot. Ha a szõr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete mélyebben van az õ testének bõrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja ezt a pap, tisztátalannak ítélje azt. 4 Ha pedig fehér folt van a teste bõrén, de annak felülete nincs mélyebben a bõrnél, és a szõre sem változott meg fehérré, akkor rekeszsze külön a pap a fakadékos [embert] hét napig. 5 A hetedik napon pedig nézze meg õt a pap, s ha szerinte a fakadék egy állapotban van, át nem terjedt tovább a fakadék a bõrön, a pap másodszor is rekeszsze õt külön hét napig. 6 Nézze meg õt azután a pap a hetedik napon másodszor is, és ha a fakadék meghalványodott, és nem terjedt tovább a bõrön a fakadék, tisztának ítélje õt a pap; tarjagosság az, mossa meg azért a ruháit és legyen tiszta. 7 De ha a tarjagosság tovább terjedt a bõrön, miután a papnál az õ megtisztulása végett jelentkezett: akkor másodszor is jelentse magát a papnál. 8 És ha látja a pap, hogy ímé tovább terjedt a tarjagosság a bõrön: ítélje azt a pap tisztátalannak, poklosság az. 9 Ha poklos fakadék lesz az emberen, vigyék tehát azt a paphoz. 10 És ha látja a pap, hogy ímé fehér daganat van a bõrön, és az a szõrt fehérré változtatta, és vadhús van a daganatban: 11 Idûlt poklosság az az õ testének bõrén; azért tisztátalannak ítélje azt a pap, ne is rekesztesse külön azt, mert tisztátalan az. 12 Ha pedig folyton fejlõdik a poklosság a bõrön, és a poklos fakadék elborítja a fakadékosnak egész bõrét tetõtõl talpig mindenfelé, a merre a pap szemei látnak; 13 És ha látja a pap, hogy ímé elborította a poklosság annak egész testét: akkor ítélje tisztának a fakadékot; mivelhogy egészen fehérré változott az, tiszta az. 14 De mihelyt vadhús mutatkozik abban, tisztátalan legyen. 15 Ha meglátja a pap a vadhúst, tisztátalannak ítélje azt; a vadhús tisztátalan legyen, poklosság az. 16 De ha a vadhús eltûnik, és fehérré változik, akkor menjen a paphoz. 17 És ha megnézi azt a pap, és a fakadék csakugyan fehérré változott, akkor ítélje a pap a fakadékot tisztának, tiszta az. 18 Ha pedig valakinek a teste bõrén kelevény volt, de begyógyult, 19 És a kelevény helyén fehér daganat, vagy vörhenyes fehér folt támad, jelentse magát a papnál. 20 És ha látja a pap, hogy íme annak felülete alább esik a bõrnél, és a szõre fehérré változott: akkor ítélje azt a pap tisztátalannak; poklos fakadék az, a mi a kelevényben fakadt. 21 Ha pedig megnézi azt a pap, és íme nincs abban fehér szõr, és nem is esett alább a bõrnél, sõt meghalványodott az: akkor rekeszsze külön azt a pap hét napig. 22 Ha azonban tovább terjed a bõrön; akkor tisztátalannak ítélje azt a pap, [poklos] fakadék az. 23 De ha elébbi állapotában marad a folt, nem terjedt: a kelevény forradása az, azért tisztának ítélje azt a pap. 24 Vagy ha valaki testének bõrén égési seb lesz, és a seb helyén vörhenyesfehér folt támad vagy fehér; 25 És megnézi azt a pap, és íme a szõr fehérré változott a foltban, és annak felülete mélyebben van a bõrnél: poklosság az, a mi a seben fakadt, azért ítélje azt a pap tisztátalannak, poklos fakadék az. 26 De ha megnézi azt a pap, és ímé nincs a foltban fehér szõr, és nem is esett az alább a bõrnél, sõt meg is halványodott az: akkor rekeszsze azt külön a pap hét napig. 27 És nézze meg azt a pap a hetedik napon; ha tovább terjedt a bõrön, akkor tisztátalannak ítélje azt a pap, poklos fakadék az. 28 Ha pedig elébbi állapotában van a folt, nem terjedt a bõrön, sõt meg is halványodott, égési daganat az; azért tisztának ítélje azt a pap, mert égési seb forradása az. 29 És ha valamely férfiúnak vagy asszonynak fakadéka támad a fején vagy a szakállában, 30 És a pap megnézi a fakadékot, és íme annak felülete mélyebben van a bõrnél; és abban a szõr sárga és vékony: akkor ítélje azt a pap tisztátalannak, var az, fejnek vagy szakállnak poklossága az. 31 Ha pedig megnézi a pap a varas fakadékot, és ímé annak felülete nincsen mélyebben a bõrnél, és nincsen abban fekete szõr: akkor rekeszsze külön a pap [azt], [a kinek] varas fakadéka [van,] hét napig. 32 És nézze meg a pap a fakadékot a hetedik napon, és ha nem terjedt a var, és nem lett benne sárga szõr, és a varnak felülete nem lett mélyebbé a bõrnél: 33 Akkor borotválkozzék meg, de a varat le ne borotválja; a pap pedig másodszor is rekeszsze külön a varas [embert] hét napig. 34 És a pap nézze meg a varat a hetedik napon, és ha nem terjed a var a bõrön, és annak felülete nincsen mélyebben a bõrnél: akkor tisztának ítélje azt a pap és mossa meg a ruháit, és tiszta lesz. 35 De ha tovább terjed a var a bõrön, miután tisztának ítélte azt, 36 És megnézi azt a pap, és csakugyan terjedt a var a bõrön: akkor ne is kutasson a pap a sárga szõr után, tisztátalan az. 37 De ha a var szerinte egy állapotban van, és fekete szõr indult abban, meggyógyult az a var, tiszta az; tisztának ítélje azt a pap. 38 Ha pedig valamely férfi vagy asszony testének bõrén foltok, fehér foltok támadnak, 39 És megnézi a pap, és ímé a testök bõrén lévõ foltok halavány fehérek: a bõrön fakadt sömör az, tiszta az az [ember]. 40 Hogyha valamely embernek egészen elhull a haja, kopasz az, [és] tiszta az. 41 És ha elõlrõl hull el a haja, elõl kopasz az, [és] tiszta az. 42 Hogyha pedig az õ egész kopasz, vagy elõl kopasz fején vörhenyes fehér fakadék támad, poklos fakadék az az õ egész kopasz vagy elõl kopasz fején. 43 Ha megnézi azt a pap, és ímé a fakadék daganata vörhenyes fehér az õ egész kopasz vagy elõl kopasz fején, olyanforma, mint a test bõrén való poklosság: 44 Poklos ember az, tisztátalan az, igen tisztátalannak ítélje azt a pap, mivelhogy fején van a fakadékja. 45 A poklos ember pedig, a kin a fakadék van, megszaggatott ruhában és mezítelen fõvel legyen, és a bajuszát fedezze be, és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! 46 Mindaddig tisztátalan legyen, a míg rajta van a fakadék, tisztátalan az; csak õ maga lakjék, a táboron kivül legyen az õ lakása. 47 Hogyha pedig valami ruhán van a poklos fakadék, gyapjú ruhán vagy len ruhán, 48 Vagy lenbõl és gyapjúból készült fonadékon vagy szöveten; vagy bõrön, vagy valamely bõrbõl való készítményen; 49 És ha az a fakadék zöld vagy vörhenyes színû a ruhán, vagy bõrön, vagy szöveten, vagy fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön: poklos fakadék az, mutassák azért meg a papnak. 50 És nézze meg a pap a fakadékot és rekeszsze külön [azt a min] a fakadék van, hét napig. 51 A hetedik napon pedig nézze meg a fakadékot. Ha terjed a fakadék a ruhán vagy szöveten, vagy fonadékon vagy bõrön, és akármely készítményen, a mivé a bõr feldolgoztatik: emésztõ poklosság az a fakadék, tisztátalan az. 52 Azért égesse meg azt a ruhát, vagy a gyapjúból vagy a lenbõl készült szövetet vagy fonadékot, vagy akármely bõrbõl való eszközt, a melyen a fakadék leend; mert emésztõ poklosság az, tûzön égessék meg [azt.] 53 De ha megnézi a pap, és ímé nem terjedt a fakadék a ruhán, vagy szöveten, vagy fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön: 54 Akkor parancsolja meg a pap, hogy mossák meg azt, a min a fakadék van, és rekeszsze külön azt másodszor is hét napig. 55 Ha pedig megnézi azt a pap a mosás után, és ímé a fakadék nem változtatta meg a színét; ha nem terjedt is a fakadék, tisztátalan az, tûzben égesd meg azt; beevõdés az, akár a fonákján, akár a színén legyen az. 56 De ha látja a pap, hogy ímé meghalványodék a fakadék a megmosatása után: akkor szakaszsza el azt a ruhától vagy bõrtõl, vagy a szövettõl vagy a fonadéktól. 57 És ha mégis mutatkozik a ruhán vagy szöveten, vagy fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön: akkor kiújulás az; tûzzel égesd meg azt, a min a fakadék van. 58 Azt a ruhát pedig, vagy szövetet, vagy fonadékot, vagy akármely bõrbõl való eszközt, a melyet megmostál, ha eltávozik rólok a fakadék, mosd meg másodszor is, és tiszta lesz. 59 Ez a törvénye a poklos fakadéknak, akár gyapjú-, akár lenruhán, akár szöveten, akár fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön legyen, hogy tisztának vagy tisztátalannak ítéltessék.

Chapter 14

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Ez legyen a poklos embernek törvénye az õ megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz. 3 A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék: 4 Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élõ, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot; 5 Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett. 6 Az élõ madarat [pedig,] vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élõ madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett. 7 És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élõ madarat pedig bocsássa szabadon a mezõre. 8 Azután a megtisztulandó ember mossa ki az õ ruháit, borotválja le minden szõrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig. 9 A hetedik napon pedig borotválja le minden szõrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden [egyéb] szõrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz. 10 A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nõstény bárányt, egy esztendõst, és olajjal elegyített három tized [efa] lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt. 11 A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához. 12 És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr elõtt. 13 A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bûnért való áldozatot és az egészen égõáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bûnért, azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az. 14 És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak vérébõl, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét. 15 Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére. 16 És mártsa be a pap az õ jobb kezének újját az olajba, mely az õ bal tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr elõtt. 17 A maradék olajból pedig, a mely az õ tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül. 18 És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt. 19 Azután készítsen a pap bûnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égõáldozatot. 20 És vigye fel a pap az égõáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz. 21 Hogyha pedig szegény õ, és nincs módja [azokhoz,] akkor vegyen egy bárányt vétekért való áldozatul meglóbálás végett, hogy engesztelésül legyen érte; meg egy tized [efa] lisztlángot, olajjal elegyítve, ételáldozatul, és egy lóg olajt. 22 És két gerliczét vagy két galambfiat, a mint a módja engedi, és legyen az egyik bûnért való áldozat, a másik pedig egészen égõáldozat. 23 És vigye azokat az õ tisztulásának nyolczadik napján a paphoz, a gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elébe. 24 És vegye a pap a vétekért való áldozat bárányát, és a lóg olajt, és lóbálja meg azokat a pap az Úr elõtt. 25 Azután ölje meg a vétekért való áldozat bárányát, és vegyen a pap a vétekért való áldozat vérébõl, és kenjen a megtisztulandó ember jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére, és jobb lábának hüvelykére. 26 Az olajból pedig töltsön a pap a papnak baltenyerére. 27 És hintsen a pap az õ jobb kezének újjával az olajból, a mely az õ bal tenyerén van, hétszer az Úr elõtt. 28 Azután kenje meg a pap a tenyerén levõ olajból a megtisztulandó jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérének helyén. 29 A mi pedig megmarad a pap tenyerén levõ olajból, kenje a megtisztulandó fejére, hogy engesztelésül legyen érette az Úr elõtt. 30 És készítse el az egyiket a gerliczék közül, vagy galambfiak közül, a melyik az õ módjától telik. 31 Azt, a mi kitelik az õ módjától: az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul az ételáldozattal egybe; így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az Úr elõtt. 32 Ez a törvénye annak, a kin poklos fakadék van, [de] a kinek nincs módja az õ megtisztulásánál. 33 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 34 Mikor bementek majd a Kanaán földére, a melyet én adok néktek birtokul, és a ti birtokotokban levõ föld valamelyik házára poklosságot bocsátok: 35 Akkor menjen el az, a kié a ház, és jelentse meg a papnak, mondván: Mint a poklosság, olyan mutatkozik nálam a házban. 36 A pap pedig parancsolja meg, hogy takarítsák ki a házat, mielõtt oda menne a pap a poklosság megnézésére, hogy semmi se legyen tisztátalanná, a mi a házban van; és csak azután menjen be a pap a ház megnézésére. 37 És ha látja a poklosságot, hogy ímé a poklosság a háznak falain zöld vagy vörhenyes horpadásokban [mutatkozik,] és annak felülete alább esik a falnál: 38 Akkor menjen ki a pap a házból, a háznak ajtaja elé, és zárja be a házat hét napra. 39 A hetedik napon pedig térjen vissza a pap, és ha látja, hogy ímé elterjedt a poklosság a ház falán: 40 Akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a köveket, a melyeken a poklosság van, és vessék azokat a városon kivül tisztátalan helyre; 41 A házat pedig vakartassa le belül köröskörül, és a tapasztékot, a melyet levakartak, töltsék a városon kivül tisztátalan helyre. 42 És vegyenek elõ más köveket, és illeszszék be ama kövek helyére; tapasztékot is mást vegyenek, és tapasszák be a házat. 43 Hogyha a poklosság visszatér, és kiújul a házon, miután kiszedték a köveket, és miután levakarták a házat, és miután be is tapasztották azt: 44 Akkor menjen be a pap, és nézze meg, és ha ímé tovább terjedt a poklosság a házon: emésztõ poklosság az a házon, tisztátalan az; 45 Rontsák azért le a házat köveivel együtt, és a fáit is, a háznak minden tapasztékát is; és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre. 46 A ki pedig bemegy a házba akármikor, a míg az zárva van, tisztátalan legyen az estvéig. 47 És a ki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit, és a ki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit. 48 Ha pedig bemegy a pap és látja, hogy ímé nem terjedt a poklosság a házon, miután megtapasztották a házat: akkor tisztának ítélje a pap a házat, mert megszûnt a poklosság. 49 A háznak megtisztítása végett pedig vegyen elõ két madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot. 50 És ölje meg az egyik madarat cserépedényben, forrásvíz felett. 51 Azután vegye a czédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élõ madarat, és mártsa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és hintse meg [azzal] a házat hétszer. 52 És tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élõ madárral, a czédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal. 53 Az élõ madarat pedig bocsássa el a városon kivül a mezõre, így szerezzen engesztelést a házért, és tiszta lesz. 54 Ez a törvénye mindenféle poklos fakadéknak és varnak. 55 A ruha és a ház poklosságának is. 56 A daganatnak, a tarjagosságnak és a fehér foltnak; 57 Hogy megtudhassák: mikor tiszta és mikor tisztátalan [valami? ]Ez a poklosság törvénye.

Chapter 15

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek s Áronnak, mondván: 2 Szóljatok Izráel fiainak és mondjátok meg nékik: Ha valamely férfiúnak magfolyása támad, az õ folyása tisztátalan. 3 És pedig tisztátalan lesz e folyás miatt: [akár] folytonos az õ magfolyása, akár megreked testében ez a folyás; tisztátalanság ez õ nála. 4 Minden ágy, a melyen fekszik a magfolyós, tisztátalan, és minden holmi is, a melyre ráül, tisztátalan lesz. 5 Valaki azért illeti az õ ágyát, mossa meg a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. 6 Az is, aki a holmira ül, a melyen a magfolyós ült vala, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. 7 Az is, a ki illeti a magfolyósnak testét, mossa meg a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. 8 És ha ráköp a magfolyós a tiszta emberre, mossa meg [ez] a ruháját, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. 9 És minden nyereg is, a melyre a magfolyós ráült, tisztátalan legyen. 10 És akárki is, a ki illet valamit, a mi annak alatta vala, tisztátalan legyen estvéig, és a ki hordozza azokat, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. 11 És mindaz, a kit illet a magfolyós, úgy hogy kezeit le nem öblíti vízzel, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. 12 A cserépedény pedig, a melyet a magfolyós illet, törettessék el, minden faedény pedig öblíttessék ki vízzel. 13 Mikor pedig megtisztul a magfolyós az õ folyásából, akkor számláljon hét napot az õ tisztulására, és mossa meg ruháit, és a testét is mossa le forrásvízben, és tiszta lesz. 14 És a nyolczadik napon vegyen elõ két gerliczét vagy két galambfiat, és menjen el az Úr elé, a gyülekezet sátorának nyílásához, és adja azokat a papnak. 15 És készítse el azokat a pap; az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat egészen égõáldozatul; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt az õ magfolyása miatt. 16 Ha valamely férfiúnak magömlése van, mossa meg az egész testét vízben, és tisztátalan legyen estvéig. 17 És minden ruha, és minden bõr, a melyre a magömlés kihat, mosattassék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig, 18 És az asszony is, a kivel férfiú hál magömléssel. Mosódjanak meg vízben, és tisztátalanok legyenek estvéig. 19 Mikor asszony lesz magfolyóssá [és] véressé lesz az õ magfolyása a testén, hét napig legyen az õ havi bajában, és valaki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig. 20 Mindaz is, a min hál az õ havi bajában, tisztátalan legyen és mindaz is, a min ül, tisztátalan legyen. 21 És mindaz, a ki illeti az õ ágyát, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. 22 És mindaz is, a ki illet bármely holmit, a melyen ült, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. 23 Sõt ha valaki az õ ágyán, vagy a holmikon illet is valamit, a melyeken õ ült, tisztátalan legyen estvéig. 24 Ha pedig vele hál valaki, és reá ragad arra az õ havi baja: tisztátalan legyen hét napig, és minden ágy is, a melyen fekszik, tisztátalan legyen. 25 És hogyha sok napig tart az asszonynak az õ vérfolyása a havi bajának idején kivül, vagy ha a folyás a havi bajon túl tart: valameddig az õ tisztátalanságának folyása tart, úgy legyen, mint havi bajának idején, tisztátalan az. 26 Minden ágy, a melyen fekszik az õ folyásának egész ideje alatt, olyan legyen, mint a havi baja idejében lévõ ágya, és minden holmi is, a melyre ráül, tisztátalan legyen, mint az õ havi bajának tisztátalansága alatt. 27 És mindaz is, a ki illeti azokat, tisztátalan lesz, mossa meg azért a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. 28 Ha pedig megtisztul az õ folyásából: számláljon hét napot, és azután tiszta legyen. 29 A nyolczadik napon pedig vegyen elõ két gerliczét vagy két galambfiat, és vigye el azokat a papnak, a gyülekezet sátorának nyílásához. 30 És készítse el a pap az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt az õ tisztátalanságának folyása miatt. 31 Így tartsátok vissza Izráel fiait az õ tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak az õ tisztátalanságuk miatt, megfertõztetvén az én hajlékomat, a mely közöttök van. 32 Ez a törvénye a magfolyósnak, és annak, a kinek magömlése van, a mi által tisztátalanná lesz; 33 És a havi bajban szenvedõnek és a magfolyásban lévõnek, férfinak és asszonynak, és annak a férfiúnak a ki tisztátalan asszonynyal hál.

Chapter 16

1 És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala. 2 És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhõben jelenek meg a fedél felett. 3 Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bûnért való áldozatul, és egy kossal égõáldozatul. 4 Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket. 5 Izráel fiainak gyülekezetétõl pedig vegyen át két kecskebakot bûnért való áldozatul, és egy kost egészen égõáldozatul. 6 És áldozza meg Áron a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. 7 Azután vegye elõ a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához, 8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. 9 És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bûnért való áldozatul. 10 Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, [és] hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába. 11 Áron pedig úgy áldozza meg a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé. 12 És vegye tele a tömjénezõt eleven szénnel az oltárról, a mely az Úr elõtt van, és vegye tele a két markát a porrá tört fûszerekbõl való füstölõbõl, és vigye be a függönyön belõl. 13 És vesse a füstölõt a tûzre az Úr elõtt, hogy befedje a füstölõ felhõje a fedelet, a mely a bizonyság felett van, hogy meg ne haljon. 14 Azután vegyen a tuloknak vérébõl és hintsen újjával a fedél felsõ színére napkelet felé; a fedél elõtt pedig hétszer hintsen újjával a vérbõl. 15 És ölje meg a bûnért való áldozati bakot, a mely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belõl, és úgy cselekedjék annak vérével, a mint a tuloknak vérével cselekedett: hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé. 16 Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izráel fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bûnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, a mely közöttök van, az õ tisztátalanságaik közepette. 17 Senki se legyen a gyülekezet sátorában, a mikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az õ kijöveteléig; és végezzen engesztelést magáért, házanépéért, és Izráelnek egész gyülekezetéért. 18 Azután menjen ki az oltárhoz, a mely az Úr elõtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak vérébõl és a baknak vérébõl, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül. 19 És hintsen arra a vérbõl az õ újjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól. 20 Miután pedig elvégezi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elõ az élõ bakot. 21 És tegye Áron mind a két kezét az élõ baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bûneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, 22 Hogy vigye el magán a bak minden õ hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában. 23 Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába, és vesse le a gyolcs ruhákat, a melyeket felöltött, mikor bement a szenthelybe, és hagyja ott azokat. 24 És mossa meg a testét vízben szent helyen, és öltse fel a maga ruháit, úgy menjen ki, és készítse el a maga egészen égõáldozatát és a nép egészen égõáldozatát, és végezzen engesztelést magáért és a népért. 25 A bûnért való áldozat kövérjét pedig füstölögtesse el az oltáron. 26 Az pedig, a ki elvitte az Azázelnek való bakot, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután menjen be a táborba. 27 A bûnért való áldozati tulkot pedig, és a bûnért való áldozati bakot, a melyeknek vére engesztelés végett bevitetett a szenthelyre, vigye ki a táboron kivül, és égessék meg azoknak bõrét, húsát és ganéját tûzzel. 28 És a ki elégeti ezeket, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután így menjen be a táborba. 29 Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény. 30 Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket; minden bûnötöktõl megtisztultok az Úr elõtt. 31 Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat; örökkévaló rendtartás ez. 32 És végezzen engesztelést a pap, a kit felkennek, és a kit az õ tisztére felavatnak, hogy paposkodjék az õ atyja helyett, és öltözködjék a gyolcs ruhákba, a szent ruhákba: 33 És végezzen engesztelést a szentek szentjéért, és a gyülekezet sátoráért, és az oltárért is végezzen engesztelést, sõt a papokért és az egész összegyülekezett népért is engesztelést végezzen. 34 És örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendõben engesztelést végezzenek Izráel fiainak minden bûnéért. És úgy cselekedék, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

Chapter 17

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Áronnak és az õ fiainak és Izráel minden fiának, és mondd nékik: Ez az a dolog, a mit megparancsolt az Úr, mondván: 3 Ha valaki Izráel házából ökröt, vagy bárányt, vagy kecskét öl le a táborban, vagy a ki öl a táboron kivül, 4 És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak hajléka elõtt: vérontásul tulajdoníttassék az annak az embernek; vért ontott, töröltessék ki azért az ilyen ember az õ népe közûl: 5 Azért hogy vigyék el Izráel fiai az õ véres áldozataikat, a melyeket áldoznak vala a mezõn, vigyék el azokat az Úrnak, a gyülekezet sátorának nyílásához, a paphoz, és áldozzák meg azokat hálaáldozatul az Úrnak. 6 És hintse a pap a vért az Úr oltárára, a mely a gyülekezet sátorának nyílásánál van, a kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az Úrnak. 7 És ne áldozzák többé véres áldozataikat az ördögöknek, a kikkel õk paráználkodnak. Örökkévaló rendtartás legyen ez nékik nemzetségrõl nemzetségre. 8 Mondjad nékik [ezt] is: Valaki az Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül, egészen égõáldozatot áldoz vagy véres áldozatot, 9 És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy elkészítse azt az Úrnak: irtassék ki az ilyen ember az õ népe közül. 10 És ha valaki Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, a ki a vért megette, és kiirtom azt az õ népei közül. 11 Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levõ élet által szerez engesztelést. 12 Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért. 13 És ha valaki Izráel fiai közül, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül vadászásban vadat vagy madarat fog, a mely megehetõ: ontsa ki annak vérét, és fedje be azt földdel. 14 Mert minden testnek élete az õ vére a benne levõ élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az õ vére; valaki megeszi azt, irtassék ki. 15 Ha pedig valaki elhullott, vagy [vadtól] megszaggatott állatot eszik, akár benszülött, akár jövevény: mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig, azután tiszta. 16 Hogyha meg nem mossa ruháit, sem a testét le nem mossa: viselje az õ vétségének terhét.

Chapter 18

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd nékik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 3 Ne cselekedjetek úgy, a mint Égyiptom földén cselekesznek, a hol laktatok; úgy se cselekedjetek, a mint Kanaán földén cselekesznek, a hová beviszlek titeket; se azoknak rendtartásai szerint ne járjatok. 4 Az én végzéseim szerint cselekedjetek, és az én rendeleteimet tartsátok meg, azok szerint járván. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 5 Tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én végzéseimet, a melyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr. 6 Senki se közelgessen valamely vér szerint való rokonához, hogy felfedje annak szemérmét. Én vagyok az Úr. 7 A te atyádnak szemérmét és a te anyádnak szemérmét fel ne fedd; a te anyád õ, fel ne fedd az õ szemérmét. 8 A te atyád feleségének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak szemérme az. 9 A te atyád leányának, vagy a te anyád leányának, a te leánytestvérednek szemérmét, akár otthon született, akár kivül született legyen; fel ne fedd szemérmöket. 10 A te fiad leányának szemérmét, vagy a te leányod leányáét, ezeknek szemérmét fel ne fedd, mert a te szemérmeid azok. 11 A te atyád felesége leányának szemérmét, a ki a te atyádnak magzatja, leánytestvéred õ, fel ne fedd ennek szemérmét. 12 A te atyád leánytestvérének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak vér szerint való rokona õ. 13 A te anyád leánytestvérének szemérmét fel ne fedd, mert a te anyádnak vér szerint való rokona õ. 14 A te atyád fiútestvérének szemérmét fel ne fedd, annak feleségéhez ne közelgess, nagynénéd õ. 15 A te menyednek szemérmét fel ne fedd; a te fiadnak felesége õ: ne fedd fel az õ szemérmét. 16 A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az. 17 Valamely asszonynak és az õ leányának szemérmét fel ne fedd; az õ fiának leányát, vagy leányának leányát el ne vedd, hogy annak szemérmét felfedjed; mert vér szerint való rokonok õk; fajtalankodás ez. 18 De feleségül se végy senkit az õ leánytestvére mellé, hogy ellenkezés ne legyen, ha felfeded õ mellette amannak szemérmét az õ életében. 19 Asszonyhoz ne közelgess, az õ havi tisztátalansága alatt, hogy felfedjed az õ szemérmét. 20 És a te felebarátodnak feleségéhez se add magad közösülésre, hogy azzal magadat megfertõztessed. 21 A te magzatodból ne adj, hogy oda áldozzák a Moloknak, és meg ne szentségtelenítsd a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. 22 Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak: útálatosság az. 23 És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertõztessed, és asszony se álljon meg barom elõtt, hogy meghágja õt; fertelmesség az. 24 Egyikkel se fertõztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertõztették meg magokat, kiket én kiûzök ti elõletek. 25 És fertõzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az õ gonoszságát, mert kiokádja az a föld az õ lakosait. 26 Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez útálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény: 27 (Mert mindezeket az útálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, a mely elõttetek van; és fertelmessé lõn az a föld), 28 Hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertõztetitek azt, a mint kiokádja azt a népet, a mely elõttetek van. 29 Mert a ki megcselekszik valamit ez útálatosságokból, mind kiirtatik az így cselekvõ ember az õ népe közül. 30 Tartsátok meg azért a mit én megtartani rendelek, hogy egyet se kövessetek amaz útálatos szokásokból, a melyeket követtek ti elõttetek, és meg ne fertõztessétek magatokat azokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

Chapter 19

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. 3 Az õ anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 4 Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 5 Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok. 6 A ti áldozástok napján és a következõn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tûzben. 7 Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves. 8 És a ki eszi azt, viselje az õ álnokságának terhét; mivelhogy megfertõztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az õ népe közül. 9 Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te mezõdnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. 10 Szõlõdet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szõlõdnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 11 Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az õ felebarátját. 12 És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertõzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. 13 A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. 14 Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr. 15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. 16 Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. 17 Ne gyûlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az õ bûnének terhét. 18 Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr. 19 Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetû ruha ne legyen rajtad. 20 És ha valaki asszonynyal hál és közösül, és az valamely férfi hatalma alatt lévõ rabnõ, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt szabad az asszony. 21 [A férfiú] pedig vigye el az õ vétkéért való áldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul. 22 És a pap szerezzen néki engesztelést, a vétekért való áldozat kosával az Úr elõtt, az õ bûnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki az õ bûne, a melyet elkövetett. 23 Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle gyümölcstermõ fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három esztendeig legyen az néktek körülmetéletlen: meg ne egyétek. 24 A negyedik esztendõben pedig annak minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az Úrnak. 25 Csak az ötödik esztendõben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak termését magatoknak gyüjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 26 Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bûvészkedjetek. 27 A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el. 28 Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr. 29 A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal. 30 Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr. 31 Ne menjetek ígézõkhöz, és a jövendõmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertõztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 32 Az õsz ember elõtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr. 33 Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok õt. 34 Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 35 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben. 36 Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl. 37 Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr.

Chapter 20

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Izráel fiainak pedig mondd meg: Valaki Izráel fiai közül és az Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja az õ magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kõvel. 3 Én is kiontom haragomat az ilyen emberre, és kiirtom azt az õ népe közül, mivelhogy adott az õ magzatából a Moloknak, hogy megfertõztesse az én szentségemet, és megszentségtelenítse az én szent nevemet. 4 Ha pedig a föld népe behúnyja szemeit az ilyen ember elõtt, a mikor az oda adja az õ magzatát a Moloknak, és azt meg nem öli: 5 Akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és annak házanépére, és kiirtom azt és mindazokat, a kik õ utána paráználkodnak, hogy a Molokkal paráználkodjanak, az õ népök közül. 6 A mely ember pedig az ígézõkhöz és a jövendõmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az õ népe közül. 7 Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. 8 És tartsátok meg az én rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az Úr, a ti megszentelõtök. 9 Mert valaki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját és anyját szidalmazta; vére rajta. 10 Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az õ felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nõ. 11 Ha valaki az õ atyjának feleségével hál, az õ atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérök rajtok. 12 Ha valaki az õ menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el; vérök rajtok. 13 És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok. 14 És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjával egybe: fajtalankodás ez; tûzzel égessék meg azt és azokat, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás. 15 Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg. 16 Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja õt: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak; vérök rajtok. 17 És ha valaki feleségül veszi az õ leánytestvérét, atyjának leányát, vagy anyjának leányát, és meglátja annak szemérmét, és az is meglátja az õ szemérmét: gyalázatosság ez; azért irtassanak ki népök fiainak láttára, az õ leánytestvérének szemérmét fedte fel: viselje gonoszságának terhét. 18 És ha valaki havi bajos asszonynyal hál, és felfedi annak szemérmét, [és] forrását feltakarja, és az asszony is felfedi az õ vérének forrását: mindketten irtassanak ki az õ népökbõl. 19 A te anyád leánytestvérének, vagy az atyád leánytestvérének szemérmét se fedd fel; mivelhogy az õ vérrokonát takarja ki: viseljék gonoszságuk terhét. 20 És ha valaki az õ nagynénjével hál, az õ nagybátyjának szemérmét fedte fel: viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg. 21 Ha pedig elveszi valaki az õ fiútestvérének feleségét: vérfertõzés az; az õ fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok legyenek. 22 Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, a melybe én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok. 23 És ne járjatok annak a népnek rendtartási szerint, a melyet kiûzök én elõletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megútáltam õket. 24 Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az õ földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül. 25 Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertõztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, a melyeket megkülönböztettem elõttetek, mint tisztátalanokat. 26 És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek. 27 És akár férfi, akár asszony, hogyha ígézõ vagy jövendõmondó lesz közöttök, halállal lakoljanak; kõvel kövezzétek azokat agyon; vérök rajtok.

Chapter 21

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd meg nékik: [Senki közülök] meg ne fertõztesse magát halottal az õ népe között; 2 Hanem ha a hozzá legközelebb álló vérrokonával: anyjával, atyjával, fiával, leányával és fiútestvérével, 3 Vagy a hozzá legközelebb álló hajadon leánytestvérével, a ki még nem ment férjhez: ezt megérintheti. 4 Mint fõ-ember ne fertõztesse meg magát az õ népe között, hogy szentségtelenné ne legyen. 5 Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön, szakálluk szélét le ne messék, és a testükbe vágásokat ne vágjanak. 6 Szentek legyenek Istenöknek, és az õ Istenöknek nevét meg ne szentségtelenítsék, mert az Úrnak tûzáldozatait, Istenöknek kenyerét õk áldozzák; azért szentek legyenek. 7 Parázna és megszeplõsített asszonyt el ne vegyenek, se olyan asszonyt, a ki elûzetett az õ férjétõl, el ne vegyenek; mert a [pap] az õ Istenének van szentelve. 8 Te is szentnek tartsad õt, mert Istenednek kenyerét õ áldozza: szent legyen azért elõtted, mert szent vagyok én, az Úr, a ti megszentelõtök. 9 Hogyha valamely papnak leánya vetemedik paráznaságra, megszentségteleníti az õ atyját, azért tûzzel égettessék meg. 10 A ki pedig fõpap az õ attyafiai között, a kinek fejére töltötték a kenetnek olaját, és a kit felavattak az õ szolgálatára, hogy a szent ruhákba felöltözzék: fejét meg ne meztelenítse, se ruháit meg ne szaggassa, 11 És semmiféle holttesthez be ne menjen: atyjával és anyjával se fertõztesse meg magát. 12 És a szenthelybõl ki ne menjen, hogy az õ Istenének szenthelyét meg ne szentségtelenítse, mert korona, az õ Istenének kenet-olaja van õ rajta. Én vagyok az Úr. 13 Hajadont vegyen feleségül. 14 Özvegyet, elûzöttet, megszeplõsítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont vegyen feleségül az õ népe közül, 15 Hogy meg ne fertõztesse az õ magzatát az õ népe között; mert én, az Úr vagyok az õ megszentelõje. 16 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 17 Szólj Áronnak, mondván: Ha lesz valaki a te magod közül, az õ nemzetségökben, a kiben fogyatkozás leend, ne áldozza áldozatul az õ Istenének kenyerét. 18 Mert senki sem áldozhat, a kiben fogyatkozás van: vagy vak, vagy sánta vagy csonka orrú, vagy hosszú tagú. 19 Sem az, a ki törött lábú vagy törött kezû, 20 Vagy púpos, vagy törpe, vagy szemfájós, vagy viszketeges, vagy sömörgös, vagy a ki megszakadott. 21 Senki, a kiben fogyatkozás van, elõ ne álljon Áronnak, a papnak fiai közül, hogy tûzáldozatot vigyen fel az Úrnak; fogyatkozás van õ benne, ne álljon elõ, hogy megáldozza az õ Istenének kenyerét. 22 Az õ Istenének kenyerébõl, a legszentségesebbikbõl és a szentségesbõl ehetik. 23 Csak a függönyhöz be ne menjen, és az oltárhoz ne közelítsen, mert fogyatkozás van õ benne, hogy meg ne fertõztesse az én szenthelyemet. Én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök. 24 És elmondá Mózes Áronnak, és az õ fiainak, és Izráelnek minden fiainak.

Chapter 22

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Áronnak és az õ fiainak, hogy tartóztassák meg magokat Izráel fiainak szent adományaitól, hogy meg ne fertõztessék az én szent nevemet azokkal, a miket nékem szentelnek. Én vagyok az Úr. 3 Mondd meg nékik: Ha valaki a ti nemzetségetekbõl, a ti összes magzataitok közül hozzájárul a szent dolgokhoz, a melyeket Izráel fiai szentelnek az Úrnak, mikor rajta van az õ tisztátalansága: az ilyen ember irtassék ki én elõlem. Én vagyok az Úr. 4 Ha valaki az Áron fiai közül poklos, vagy magfolyós, a szent dolgokból ne egyék, míg meg nem tisztul. A ki pedig valamely halott által megfertõzöttet illet, vagy valakit, a kinek magömlése van, 5 Vagy ha valaki valamely férget illet, a mely által tisztátalanná lesz, vagy embert, a kitõl tisztátalanná lesz annak valamilyen tisztátalanságához képest: 6 Az ilyen ember, a ki effélét illet, tisztátalan legyen estvéig, és a szent dolgokból ne egyék, hanem ha megmosta a testét vízzel; 7 De mikor lemegy a nap, tiszta lesz, és azután ehetik a szent dolgokból, mert az õ eledele az. 8 Elhullott vagy széttépett állatot ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen általa. Én vagyok az Úr. 9 Az én rendelésemet pedig megtartsák, hogy bûnbe ne essenek miatta, és meg ne haljanak a miatt, hogy megrontották azt. Én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök. 10 Idegen ember ne egyék szenteltet, a papnak zsellére és bérese se egyék szenteltet. 11 De ha megvásárol valakit a pap a maga pénzén, az ehetik abból, és a ki házánál született: ezek ehetnek az õ eledelébõl. 12 De a pap leánya, ha idegennek lesz [a felesége,] nem ehetik a szent áldozatból. 13 Ha azonban a pap leánya özvegygyé lesz vagy elválik, de magzata nincsen, és visszatér az õ atyjának házához, mint leánykorában: akkor ehetik az õ atyjának eledelébõl; de idegen nem ehetik abból. 14 Ha pedig tévedésbõl eszik valaki szenteltet, tegye ahhoz annak ötödrészét; így adja meg a papnak a szenteltet. 15 És meg ne fertõztessék Izráel fiainak szent dolgait, a melyeket áldoznak az Úrnak, 16 Hogy vétkes hamissággal ne terheljék magokat, ha esznek azoknak szent dolgaiból; mert én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök. 17 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 18 Szólj Áronnak és az õ fiainak és Izráel minden fiának, és mondd meg nékik: ha valaki Izráel házából, és az Izráelben levõ jövevények közül felviszi a maga áldozatát, akár fogadásból akár szabad akaratból, a miket felvisznek az Úrnak egészen égõáldozatul, 19 Hogy kedvesen fogadtassanak: épek és hímek legyenek, akár tulkok, akár bárányok, akár kecskék. 20 A miben pedig fogyatkozás van, abból semmit se áldozzatok, mert nem lesz kedvessé ti érettetek. 21 És ha valaki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, akár fogadásának teljesítésére, akár szabad akaratból, akár tulokfélébõl, akár juhfélébõl: ép legyen, hogy kedves legyen; semmi fogyatkozás ne legyen abban. 22 Vakot, vagy rokkantat, vagy csonkát, vagy fekélyest, vagy viszketegest, vagy varast, ilyeneket ne áldozzatok az Úrnak, és tûzáldozatul ne tegyetek ezekbõl az oltárra az Úrnak. 23 Hosszú, vagy kurta tagú ökröt, vagy bárányt szabad akaratból való áldozatul vihetsz ugyan, de fogadási áldozatul nem lesz kedves. 24 Szétnyomott, összezúzott, megszakadt, vagy kimetszett heréjût se áldozzatok az Úrnak. Se a ti földeteken ne cselekedjétek ezt, 25 Se idegen ember kezébõl ne áldozzatok semmi ilyenbõl a ti Istenetek eledeléül; mert romlás van bennök, fogyatkozás van bennök: nem fogadtatnak kedvesen érettetek. 26 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 27 Borjú, bárány és kecske, ha megelletett, legyen az anyja alatt hét napig, a nyolczadik naptól fogva és azon túl kedves lesz az tûzáldozatul az Úrnak. 28 De tehenet és juhot, azt és annak fiát ne öljétek meg egy napon. 29 Hogyha dicsõítõ áldozattal áldoztok az Úrnak, úgy áldozzatok, hogy kedvesen fogadtassatok. 30 Azon a napon egyétek meg, ne hagyjatok abból reggelig. Én vagyok az Úr. 31 Tartsátok meg azért az én parancsolataimat, és azokat cselekedjétek. Én vagyok az Úr. 32 És meg ne fertõztessétek az én szent nevemet, hogy megszenteltessem Izráel fiai között. Én vagyok az Úr, a ti megszentelõtök, 33 A ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl, hogy Istenetek legyek néktek. Én vagyok az Úr.

Chapter 23

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, a melyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim: 3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken. 4 Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések [napjai], a melyekre szabott idejökben kell összegyülekeznetek. 5 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája. 6 E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. 7 Az elsõ napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek. 8 Hét napon át pedig tûzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek [is legyen]: semmi robota munkát ne végezzetek. 9 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 10 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének [elsõ] kévéjét vigyétek a papnak. 11 Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr elõtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap. 12 A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendõs bárányt egészen égõáldozatul. 13 Ahhoz pedig ételáldozatul két tized [efa] lánglisztet, olajjal elegyítve; tûzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét. 14 [Új] kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségrõl nemzetségre minden lakóhelyeteken. 15 Számláljatok azután a szombatra következõ naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok. 16 A hetedik hétre következõ napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz. 17 A ti lakóhelyeitekbõl hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized [efa] lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak. 18 A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendõsöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égõáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak. 19 Készítsetek el egy kecskebakot is bûnért való áldozatul, és két bárányt, esztendõsöket, hálaadó áldozatul. 20 És lóbálja meg azokat a pap a zsengékbõl való kenyérrel az Úr elõtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára. 21 És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint. 22 Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a mezõdnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 23 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 24 Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap elsõ napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztetõ kürtzengéssel, szent gyülekezéssel. 25 Semmi robota munkát ne végezzetek, és tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak. 26 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 27 Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak. 28 Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt. 29 Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az õ népe közül. 30 És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az õ népe közül. 31 Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségrõl nemzetségre minden lakhelyeteken. 32 Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétõl a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket. 33 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 34 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig. 35 Az elsõ napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek. 36 Hét napon áldozzatok az Úrnak tûzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és [újra] tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztõ ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon. 37 Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tûzáldozattal, egészen égõáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján. 38 Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak, 39 Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az elsõ napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja [legyen.] 40 És vegyetek magatoknak az elsõ napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sûrû levelû fa lombját, és patak mellett való fûzgalyakat, és örvendezzetek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt hét napig. 41 Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendõben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt. 42 Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben. 43 Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 44 És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felõl.

Chapter 24

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpákat gyújthassanak. 3 A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el [azokat] Áron, hogy estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt legye[nek.] Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél. 4 A tiszta [arany] gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr elõtt legyenek szüntelen. 5 És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized [efából] legyen egy lepény. 6 És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta [arany] asztalra az Úr elé. 7 És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetõül a kenyér mellett, tûzáldozatul az Úrnak. 8 Szombat napról szombat napra rakja fel azt [a] [pap] az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival. 9 Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból, örök rendelés szerint. 10 Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, a ki égyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi. 11 És káromlá az izráelbeli asszony fia az [Isten] nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségébõl. 12 És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felõl. 13 Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván: 14 Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet. 15 Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét. 16 És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon. 17 Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon. 18 Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért. 19 És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint õ cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: 20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet õ ejtett máson, olyan ejtessék rajta is. 21 A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon. 22 Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 23 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kõvel. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

Chapter 25

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván: 2 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az Úrnak szombatja szerint. 3 Hat esztendõn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendõn át messed a te szõlõdet, és takarítsd be annak termését; 4 A hetedik esztendõben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szõlõdet meg ne mesd. 5 A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te metszetlen szõlõdön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek. 6 És a mit a föld az õ szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a kik nálad tartózkodnak; 7 A te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül. 8 Számlálj azután hét szombat-esztendõt, hétszer hét esztendõt, úgy hogy a hét szombat-esztendõnek ideje negyvenkilencz esztendõ legyen: 9 Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken. 10 És szenteljétek meg az ötvenedik esztendõt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölés[nek esztendeje] legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az õ birtokát, és térjen vissza kiki az õ nemzetségéhez. 11 Kürtölés[nek] [esztendeje] ez, az legyen néktek az ötvenedik esztendõ; ne vessetek és le se arassátok, a mit önként terem [a föld,] és a metszetlen szõlõjét se szedjétek meg annak. 12 Mert kürtölés[nek esztendeje] ez, szent legyen néktek, a mezõrõl egyétek meg annak termését. 13 A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét kiki az õ birtokát. 14 Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok. 15 A kürtölés [esztendejét] követõ esztendõk száma szerint vásárolj a te felebarátodtól; a terméses esztendõk száma szerint adjon el néked. 16 Az esztendõk nagyobb számához képest nagyobb árt adj azért, a mit veszesz, az esztendõk kisebb számához képest pedig kisebb árt adj azért, a mit veszesz, mert a termések számát adja õ el néked. 17 Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtõl: mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 18 Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön. 19 És megtermi a föld az õ gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és bátorságosan lakhattok azon. 20 Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendõben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk? 21 Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendõben, hogy három esztendõre való termés teremjen. 22 És mikor a nyolczadik esztendõre vettek, akkor is az ó termésbõl esztek egészen a kilenczedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek, míg ennek termése be nem jön. 23 A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam. 24 Azért a ti birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen. 25 Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az õ birtokából, akkor álljon elõ az õ rokona, a ki közel van õ hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az õ atyjafia. 26 Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához: 27 Számlálja meg az eladása óta eltelt esztendõket, a felül lévõt pedig térítse meg annak, a kinek eladta volt, és újra övé legyen az õ birtoka. 28 Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor maradjon az õ eladott birtoka annál, a ki megvette azt, [egészen] a kürtölésnek esztendejéig: a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon fel, és újra övé legyen az õ birtoka. 29 Ha valaki lakó-házat ad el kerített városban, az kiválthatja azt az eladás esztendejének elteléséig; egy esztendõn át válthatja ki azt. 30 Ha pedig ki nem váltják az esztendõnek teljes elteléséig, akkor a ház, a mely kerített városban van, örökre azé és annak nemzetségeié marad, a ki megvette azt; nem szabadul fel a kürtölésnek esztendejében. 31 Az olyan falvak házai pedig, a melyek nincsenek körülkerítve, mezei földek gyanánt számíttassanak, kiválthatók legyenek, és a kürtölésnek esztendejében felszabaduljanak. 32 A mi pedig a léviták városait illeti, az õ birtokukban lévõ városok házai a léviták által mindenkor kiválthatók legyenek, 33 De a mit ki [nem] vált [is] valaki a léviták közül, szabaduljon fel a kürtölésnek esztendejében, az eladott ház, és az õ birtokának városa; mert a léviták városainak házai [tulajdon] birtokuk nékik Izráel fiai között. 34 De a városaikhoz tartozó szántóföldeket el ne adják, mert örök birtokuk az nékik. 35 Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erõtlenné lesz melletted, segítsd meg õt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. 36 Ne végy õ tõle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtõl, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. 37 Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet. 38 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földérõl, hogy néktek adjam Kanaán földét, [és] Istenetek legyek néktek. 39 Ha pedig elszegényedik melletted a te atyádfia, és eladja magát néked: ne szolgáltassad úgy mint rabszolgát. 40 Mint béres, mint zsellér legyen nálad; a kürtölésnek esztendejéig szolgáljon nálad. 41 Azután menjen el tõled õ és vele az õ gyermekei, és térjen vissza az õ nemzetségéhez, és térjen vissza az õ atyáinak örökségébe. 42 Mert az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl: nem adathatnak el, mint rabszolgák. 43 Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem félj a te Istenedtõl. 44 Mind szolgád, mind szolgálóleányod, a kik lesznek néked, a körületek lévõ népek közül [legyenek:] azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt; 45 Meg a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok, és azoknak nemzetségébõl, a kik veletek vannak, a kiket a ti földeteken nemzettek; és legyenek a ti tulajdonotok. 46 És örökül hagyhatjátok azokat a ti utánnatok való fiaitoknak, hogy örökségül bírják azokat, örökké dolgoztathattok velük; de a ti atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikán senki ne uralkodjék kegyetlenül. 47 És ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, a te atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted lévõ jövevénynek, zsellérnek, vagy jövevény nemzetségébõl való sarjadéknak: 48 Mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen; akárki megválthassa azt az õ atyjafiai közül. 49 Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa meg azt, vagy az õ nemzetségébõl való vérrokona váltsa meg azt, vagy, ha módja van hozzá, maga váltsa meg õmagát. 50 És vessen számot azzal, a ki megvette õt, attól az esztendõtõl kezdve, a melyen eladta magát annak, a kürtölésnek esztendejéig, és az õ eladásának ára az esztendõk száma szerint legyen, a béres ideje szerint legyen nála. 51 Ha még sok esztendõ van [hátra, azokhoz] képest térítse meg annak a váltságot az õ megvásárlásának árából. 52 Ha pedig kevés esztendõ van hátra a kürtölésnek esztendejéig, akkor is vessen számot vele, és az évek számához képest fizesse vissza az õ váltságát. 53 Mint esztendõrõl esztendõre fogadott béres legyen nála; ne uralkodjék kegyetlenül rajta te elõtted. 54 Ha pedig ilyen módon meg nem váltatik, a kürtölésnek esztendejében szabaduljon fel: õ és vele az õ gyermekei. 55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

Chapter 26

1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kõszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok elõtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 2 Az én szombatjaimat megtartsátok, és az én szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr. 3 Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: 4 Esõt adok néktek idejében, és a föld megadja az õ termését, a mezõ fája is megtermi gyümölcsét. 5 És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken. 6 Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földrõl, és fegyver sem megy át a ti földeteken. 7 Sõt elûzitek ellenségeiteket, és elhullanak elõttetek fegyver által. 8 És közületek öten százat elûznek, és közületek százan elûznek tízezeret, és elhullanak elõttetek a ti ellenségeitek fegyver által. 9 És hozzátok fordulok, és megszaporítlak titeket, és megsokasítlak titeket és szövetségemet megerõsítem veletek. 10 És réginél régibbet ehettek, és az új elõl is régit kell kihordanotok. 11 És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem. 12 És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. 13 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földérõl, hogy ne legyetek azoknak rabjai, és összetörtem a ti igátok szegeit, és egyenesen járattalak titeket. 14 Ha pedig nem hallgattok reám, és mind e parancsolatokat meg nem cselekeszitek; 15 És ha megvetitek rendeléseimet, és ha az én végzéseimet megútálja a ti lelketek, azáltal, hogy nem cselekszitek meg minden én parancsolatomat, hanem felbontjátok az én szövetségemet: 16 Bizony azt cselekszem én veletek, hogy rettenetességet bocsátok reátok: a száraz betegséget és a forrólázt, a melyek szemeket égetnek és lelket epesztenek, és a ti magotokat hiába vetitek el, mert ellenségeitek emésztik meg azt. 17 És kiontom haragomat reátok, hogy elhulljatok a ti ellenségeitek elõtt, és uralkodjanak rajtatok a ti gyûlölõitek, és fussatok, mikor senki nem kerget is titeket. 18 Ha pedig ezek után sem hallgattok reám, hétszerte keményebben megostorozlak titeket a ti bûneitekért; 19 És megtöröm a ti megátalkodott kevélységeteket, és olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, a földeteket pedig olyanná, mint a réz. 20 És hiába fogy a ti erõtök, mert földetek nem adja meg az õ termését, s a föld fája sem adja meg az õ gyümölcsét. 21 Ha mégis ellenemre jártok, és nem akartok reám hallgatni: hétszeres csapást borítok reátok a ti bûneitekért. 22 És reátok bocsátom a mezei vadakat, hogy megfoszszanak titeket gyermekeitektõl, kiirtsák barmaitokat, és elfogyaszszanak titeket, hogy pusztákká legyenek a ti útaitok. 23 És ha ezek által sem jobbultok meg, hanem ellenemre jártok: 24 Én is bizony ellenetekre járok, és hétszeresen sújtalak titeket a ti bûneitekért. 25 És hozok reátok bosszuló fegyvert, a mely bosszút álljon a szövetség [megrontásáért.] Ha városaitokba gyülekeztek össze, akkor döghalált bocsátok reátok, és az ellenség kezébe adattok. 26 Mikor eltöröm nálatok a kenyérnek botját, tíz asszony süti majd a ti kenyereteket egy kemenczében, és megmérve viszik vissza a ti kenyereiteket, és esztek, de nem elégesztek meg. 27 És ha e mellett sem hallgattok reám, hanem ellenemre jártok: 28 Én is ellenetekre járok búsult haragomban, és bizony hétszeresen megostorozlak titeket a ti bûneitekért. 29 És megeszitek a ti fiaitok húsát, és megeszitek a ti leányaitok húsát. 30 És lerontom a ti magaslataitokat, és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat, és a ti holttesteiteket bálványaitok holttetemeire hányatom, és megútál titeket az én lelkem. 31 És városaitokat sivataggá teszem; szenthelyeiteket is elpusztítom, és nem lesz kedves nékem a ti jóillatú áldozatotok. 32 És elpusztítom [ezt] a földet, hogy álmélkodjanak rajta a ti ellenségeitek, a kik letelepednek ebbe. 33 Titeket pedig elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont fegyverrel [ûzetlek] titeket, és pusztasággá lesz a ti földetek, városaitok pedig sivataggá. 34 Akkor örül a föld az õ szombatjainak az õ pusztaságának egész ideje alatt, ti pedig a ti ellenségeitek földjén lesztek; akkor nyugodni fog a föld és örül az õ szombatjainak. 35 Pusztaságának egész ideje alatt nyugodni fog, mivelhogy nem nyugodott a ti szombatjaitokon, mikor rajta laktatok. 36 A kik pedig megmaradnak közületek, azoknak szívébe gyávaságot öntök az õ ellenségeiknek földén, és megkergeti õket a szállongó falevél zörrenése, és futnak, mintha fegyver elõl futnának, és elhullanak, ha senki nem kergeti is õket. 37 És egymásra hullanak, mint a fegyver elõtt, pedig senki sem kergeti õket, és nem lesz megállásotok a ti ellenségeitek elõtt. 38 És elvesztek a pogány népek között, és a ti ellenségeitek földe megemészt titeket. 39 A kik pedig megmaradnak közületek, elsenyvednek az õ hamisságuk miatt a ti ellenségeitek földén, sõt az õ atyáiknak hamissága miatt is azokkal együtt elsenyvednek. 40 Akkor megvallják az õ hamisságukat, és atyáiknak hamisságát az õ hûtelenségökben, a melylyel hûtelenkedtek ellenem, és hogy mivel ellenemre jártak. 41 Bizony én is ellenökre járok, és beviszem õket az õ ellenségeik földjére; akkor talán megalázódik az õ körülmetéletlen szívök, és akkor az õ bûnöknek büntetését békével szenvedik: 42 Én pedig megemlékezem Jákóbbal kötött szövetségemrõl, Izsákkal kötött szövetségemrõl is, Ábrahámmal kötött szövetségemrõl is megemlékezem, és e földrõl is megemlékezem. 43 A föld tehát pusztán hagyatik tõlük, és örül az õ szombatjainak, a míg pusztán marad tõlük, õk pedig békével szenvedik bûnöknek büntetését, azért, mert megvetették az én ítéleteimet, és megútálta lelkök az én rendeléseimet. 44 De mindamellett is, ha az õ ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg õket, és nem útálom meg õket annyira, hogy mindenestõl elveszítsem õket, felbontván velök való szövetségemet, mert én, az Úr, az õ Istenök vagyok. 45 Sõt megemlékezem érettök az elõdökkel kötött szövetségrõl, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl, a pogány népek láttára, hogy Istenök legyek nékik. Én vagyok az Úr. 46 Ezek a rendelések, a végzések és a törvények, a melyeket szerzett az Úr õ maga között és Izráel fiai között a Sinai hegyen Mózes által.

Chapter 27

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki fogadásul a te becslésed szerint való személyeket szentel az Úrnak: 3 Akkor, ha férfit kell becslened, húsz esztendõstõl hatvan esztendõsig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint. 4 Ha pedig asszony-személy az, harmincz siklusra becsüljed. 5 Ha pedig öt esztendõstõl húsz esztendõsig való, akkor a fiúgyermeket húsz siklusra becsüljed, a leányt pedig tíz siklusra. 6 Ha pedig egy hónapostól öt esztendõsig való, akkor a fiút öt ezüst siklusra becsüld, a leányt pedig három ezüst siklusra. 7 Ha pedig hatvan esztendõs és azon felül való, ha férfi, akkor becsüljed tizenöt siklusra, az asszony-személyt pedig tíz siklusra. 8 Ha pedig szegényebb az, mint te becsülted, akkor állassák a pap elé, és becsülje meg azt a pap; a szerint becsülje azt a pap, a milyen módja van a fogadást tevõnek. 9 Ha pedig [olyan] barom az, a mibõl áldozni szoktak az Úrnak: mindaz, a mit az efélébõl ád [valaki] az Úrnak, szent legyen. 10 Ne adjon mást helyette, és ki ne cserélje azt: jót hitványért, vagy hitványat jóért; de ha mégis kicserélne barmot barommal: mind ez, mind az, a mivel kicserélte, szent legyen. 11 Ha pedig valamely tisztátalan barom az, a melybõl nem vihetnek áldozatot az Úrnak: állassák azt a barmot a pap elé. 12 És becsülje meg azt a pap akár jó, akár hitvány, és a mint becsüli a pap, úgy legyen. 13 Ha pedig meg akarja váltani, adja hozzá annak ötödrészét a te becsléseden felül. 14 És ha valaki az õ házát szenteli az Úrnak szentségül, azt is becsülje meg a pap: akár jó, akár hitvány, és a mennyire a pap becsüli azt, úgy maradjon. 15 Ha pedig az, a ki odaszentelte, megváltja az õ házát: akkor adja ahhoz a te becslésed szerint való árnak ötödrészét, és legyen az övé. 16 És ha valaki az õ mezei birtokából szentel valamit az Úrnak, akkor a mag szerint becsüld meg, a [mely abba megy:] egy hómer árpa-mag után ötven ezüst siklusra. 17 Ha a kürtölésnek esztendejétõl szenteli oda az õ mezejét, a mint becsülted, úgy maradjon. 18 Ha pedig a kürtölés esztendeje után szenteli oda az õ mezejét, a pap számítsa fel néki az árt az esztendõk száma szerint, a melyek hátra vannak a kürtölés esztendejéig, és szállíttassék le a te becslésed. 19 És ha meg akarja váltani a mezõt az, a ki odaszentelte, akkor adja ahhoz az általad becsült árnak ötödrészét, és maradjon az övé. 20 Ha pedig nem váltja meg azt a mezõt, és ha eladja azt a mezõt más valakinek, többé meg nem válthatja azt. 21 És az a föld, mikor a kürtölésnek esztendejében felszabadul, az Úrnak szenteltessék, mint valamely [néki] szentelt mezõ, papok birtokává legyen az. 22 Ha pedig pénzen vett mezejét, a mi nem az õ birtokának mezejébõl való, valaki az Úrnak szenteli: 23 Akkor számolja fel néki a pap a te becslésed szerint való összeget a kürtölés esztendejéig, és adja oda azt, a mire te becsülted, azon a napon szentségül az Úrnak. 24 A kürtölésnek esztendejében visszaszáll a mezõ arra, a kitõl vette azt, a kinek birtoka volt az a föld. 25 Minden becslésed pedig a szent siklus szerint legyen; húsz géra legyen a siklus. 26 Csak elsõszülöttet, a mely elsõszülött [úgyis] az Úré, azt ne szenteljen a baromfélébõl senki; akár borjú akár bárány, az Úré az. 27 Ha pedig tisztátalan baromból való az, váltsa meg a te becslésed szerint, és adja hozzá annak ötödrészét; ha pedig nem váltják meg, adassék el a te becslésed szerint. 28 De semmi, a mit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból a mije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne adassék, és meg se váltassék; minden, a mi teljesen [néki] szenteltetett, igen szentséges az Úrnak. 29 Senki, a ki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal. 30 A földnek minden tizede, a föld vetésébõl, a fa gyümölcsébõl az Úré; szentség az az Úrnak. 31 És ha valaki meg akar valamit váltani az õ tizedébõl: adja hozzá annak ötödrészét. 32 És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, a mi a vesszõ alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve. 33 Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha mégis elcseréli azt, akkor az, és a mit cserébe adott azért, szent legyen, és meg se váltassék. 34 Ezek azok a parancsolatok, a melyeket Mózes által parancsolt az Úr Izráel fiainak a Sinai hegyen. KÖNYV

Numbers

Chapter 1

1 Szóla pedig az Úr Mózesnek a Sinai pusztájában, a gyülekezet sátorában, a második hónapnak elsején, az Égyiptom földébõl való kijövetelök után a második esztendõben, mondván: 2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, minden férfiút fõrõl fõre, 3 Húsz esztendõstõl fogva és feljebb, mindent, a ki hadba mehet Izráelben; számláljátok meg õket az õ seregök szerint, te és Áron. 4 És legyen veletek egy-egy férfiú mindenik törzsbõl, mindenik feje legyen az õ atyái házának. 5 Ezek pedig a férfiak nevei, a kik veletek legyenek: Rúbenbõl Elisúr, Sedeúrnak fia. 6 Simeonból Selúmiel, Surisaddainak fia. 7 Júdából Naasson, Amminádábnak fia. 8 Izsakhárból Néthánéel, Suárnak fia. 9 Zebulonból Eliáb, Hélonnak fia. 10 József fiai közül: Efraimból Elisama, Ammihudnak fia; Manasséból Gámliel, Pédasurnak fia. 11 Benjáminból Abidán, Gideóni fia. 12 Dánból Ahiézer, Ammisaddai fia. 13 Áserbõl Págiel, Okránnak fia. 14 Gádból Eleásaf, Déhuelnek fia. 15 Nafthaliból Akhira, Enánnak fia. 16 Ezek a gyülekezetnek hivatalosai, az õ atyjok törzseinek fejei, Izráel ezereinek [is] fejei õk. 17 Maga mellé vevé azért Mózes és Áron e férfiakat, a kik név szerint [is] elõszámláltattak vala. 18 És összegyüjték az egész gyülekezetet a második hónapnak elsõ napján; és vallást tõnek az õ születésökrõl, az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb fõrõl fõre. 19 A miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy számlálá meg õket a Sinai pusztájában. 20 Valának pedig Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai, azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, fõrõl fõre, minden férfiú, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 21 A kik megszámláltattak a Rúben törzsébõl: negyvenhat ezer és ötszáz. 22 Simeon fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, az õ megszámláltjai, a neveknek száma szerint, fõrõl fõre, minden férfiú, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 23 A kik megszámláltattak Simeon törzsébõl: ötvenkilencz ezer és háromszáz. 24 Gád fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 25 A kik megszámláltattak Gád törzsébõl: negyvenöt ezer és hatszáz ötven. 26 Júda fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 27 A kik megszámláltattak Júda törzsébõl: hetvennégy ezer és hatszáz. 28 Izsakhár fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 29 A kik megszámláltattak Izsakhár törzsébõl: ötvennégy ezer és négyszáz. 30 Zebulon fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 31 A kik megszámláltattak Zebulon törzsébõl: ötvenhét ezer és négyszáz. 32 József fiaiból Efraim fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 33 A kik megszámláltattak Efraim törzsébõl: negyvenezer és ötszáz. 34 Manasse fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 35 A kik megszámláltattak Manasse törzsébõl: harminczkét ezer és kétszáz. 36 Benjámin fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 37 A kik megszámláltattak Benjámin törzsébõl: harminczöt ezer és négyszáz. 38 Dán fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 39 A kik megszámláltattak Dán törzsébõl: hatvankét ezer és hétszáz. 40 Áser fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 41 A kik megszámláltattak Áser törzsébõl: negyvenegy ezer és ötszáz. 42 A Nafthali fiainak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ; 43 A kik megszámláltattak a Nafthali törzsébõl: ötvenhárom ezer és négyszáz. 44 Ezek azok a megszámláltattak, a kiket megszámláltak Mózes és Áron és Izráel fejedelmei, tizenkét férfiú; egy-egy férfiú vala az õ atyáiknak házanépébõl. 45 Valának azért mindnyájan, a kik megszámláltattak az Izráel fiai közûl az õ atyáiknak háznépe szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ az Izráelben; 46 Valának mindnyájan a megszámláltattak: hatszáz háromezer és ötszáz ötven. 47 De a léviták az õ atyáiknak háznépe szerint nem számláltattak közéjök. 48 Mert szólott vala az Úr Mózesnek, mondván: 49 Csak a Lévi törzsét ne vedd számba, és azokat ne számláld Izráel fiai közé; 50 Hanem a lévitákat rendeld a bizonyság hajlékához, és minden edényéhez, és minden ahhoz valókhoz; õk hordozzák a hajlékot, és annak minden edényét, és õk szolgáljanak mellette, és a hajlék körül táborozzanak. 51 És mikor a hajléknak elébb kell indulni, a léviták szedjék azt szét, mikor pedig megáll a hajlék, a léviták állassák azt fel, az idegen pedig, a ki oda járul, meghaljon. 52 És tábort járjanak Izráel fiai kiki az õ táborában, és kiki az õ zászlója alatt, az õ seregeik szerint. 53 A léviták pedig tábort járjanak a bizonyság hajléka körül, hogy ne legyen harag Izráel fiainak gyülekezetén; és megtartsák a léviták a bizonyság hajlékának õrizetét. 54 Cselekedének azért az Izráel fiai mind a szerint, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének.

Chapter 2

1 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 2 Az Izráel fiai, kiki az õ zászlója alatt, az õ atyáik háznépének jeleivel járjon tábort, a gyülekezet sátora körül járjon tábort annak oldalai felõl. 3 Így járjanak pedig tábort: Keletre naptámadat felõl Júda táborának zászlója az õ seregeivel; és Júda fiainak fejedelme Naasson, Amminádáb fia. 4 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: hetvennégy ezer és hatszáz. 5 Mellette pedig tábort járjon Izsakhár törzse, és Izsakhár fiainak fejedelme Néthánéel, Suárnak fia. 6 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvennégy ezer és négyszáz. 7 Zebulon törzse, és Zebulon fiainak fejedelme Eliáb, Hélon fia. 8 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenhét ezer és négyszáz. 9 Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Júda táborában: száz nyolcvanhat ezer és négyszáz, az õ seregeik szerint. Ezek induljanak elõre. 10 Rúben táborának zászlója [legyen] dél felõl az õ seregeivel, és Rúben fiainak fejedelme Elisúr, Sedeúr fia. 11 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenhat ezer és ötszáz. 12 Mellette pedig tábort járjon Simeon törzse, és Simeon fiainak fejedelme: Selúmiel, Surisaddai fia. 13 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenkilencz ezer és háromszáz. 14 Azután Gád törzse, és Gád fiainak fejedelme: Eliásáf, a Réuel fia. 15 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenöt ezer és hatszáz ötven. 16 Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Rúben táborában: száz ötvenegy ezer és négyszáz ötven az õ seregeik szerint. Ezek másodszorra induljanak. 17 Azután induljon a gyülekezet sátora, a léviták tábor[ával], a táboroknak közepette: A miképen tábort járnak, a képen induljanak, kiki az õ helyén, az õ zászlója mellett. 18 Efraim táborának zászlója az õ seregeivel nyugot felé [legyen], és Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, Ammihud fia. 19 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyven ezer és ötszáz. 20 És õ mellette [legyen] Manasse törzse, és Manasse fiainak fejedelme Gámliel, Pédasur fia. 21 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik, harminczkét ezer és hétszáz. 22 Azután [legyen] Benjámin törzse és Benjámin fiainak fejedelme: Abidám, Gideóni fia. 23 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: harminczöt ezer és négyszáz. 24 Mindnyájan a kik megszámlálva voltak Efraim táborában, száz nyolczezer és száz az õ seregeik szerint. Ezek harmadszorra induljanak. 25 Dán táborának zászlója [legyen] észak felõl az õ seregeivel, és a Dán fiainak fejedelme: Ahiézer, Ammisaddai fia. 26 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: hatvankét ezer és hétszáz. 27 Mellette pedig tábort járjon Áser törzse, és Áser fiainak fejedelme: Págiel, az Okhrán fia. 28 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenegy ezer és ötszáz. 29 Azután [legyen] Nafthali törzse, és Nafthali fiainak fejedelme: Akhira, Enán fia. 30 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenhárom ezer és négyszáz. 31 Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Dán táborában, száz ötvenhét ezer és hatszáz; utóljára induljanak az õ zászlóik szerint. 32 Ezek Izráel fiainak megszámláltjai az õ atyáiknak háznépei szerint; mindnyájan, a kik megszámlálva voltak táboronként, az õ seregeik szerint: hatszáz háromezer ötszáz és ötven. 33 De a léviták nem voltak számba véve Izráel fiai között, a mint megparancsolta volt az Úr Mózesnek. 34 És cselekedének Izráel fiai mind a szerint, a mint parancsolta volt az Úr Mózesnek: aképen járának tábort, az õ zászlóik szerint, és úgy indulának, kiki az õ nemzetsége szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint.

Chapter 3

1 Ezek pedig Áronnak és Mózesnek szülöttei azon a napon, a melyen szólott az Úr Mózesnek a Sinai hegyen; 2 Ezek az Áron fiainak nevei: Az elsõszülött Nádáb, azután Abihú, Eleázár és Ithamár. 3 Ezek Áron fiainak, a felkenetett papoknak nevei, a kiket papi szolgálatra avattak fel. 4 De Nádáb és Abihú meghala az Úr elõtt, mikor idegen tûzzel áldozának az Úr elõtt a Sinai pusztájában, fiaik pedig nem valának nékik. Eleázár és Ithamár viselék azért a papságot, Áronnak, az õ atyjoknak színe elõtt. 5 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: 6 Hozd elõ Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak néki. 7 És ügyeljenek az õ ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a gyülekezet sátora elõtt, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot. 8 Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot. 9 És adjad a lévitákat Áronnak és az õ fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól. 10 Áront pedig és az õ fiait rendeld [föléjök,] hogy õrizzék az õ papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg. 11 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: 12 Ímé én kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsõszülött helyett, a mely az õ anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták enyéim. 13 Mert enyém minden elsõszülött; a mikor megöltem minden elsõszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsõszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr. 14 Szóla azután az Úr Mózesnek a Sinai pusztájában, mondván: 15 Számláld meg Lévi fiait az õ atyáiknak háznépe szerint, az õ nemzetségeik szerint; egy hónapostól fogva, és azon felül minden finemût számlálj meg. 16 Megszámlálá azért Mózes õket az Úr szava szerint, a miképen meghagyatott vala néki. 17 És ezek voltak a Lévi fiai az õ neveik szerint: Gerson, Kéhát és Mérári. 18 Ezek pedig a Gerson fiainak nevei az õ nemzetségök szerint: Libni és Simhi. 19 Továbbá a Kéhát fiai az õ nemzetségök szerint: Amrám és Iczhár, Hebron és Uzziél. 20 A Mérári fiai pedig az õ nemzetségök szerint: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei, az õ atyáiknak háznépe szerint. 21 Gersontól valók a Libni nemzetsége és a Simhi nemzetsége; ezek a Gersoniták nemzetségei. 22 Az õ megszámláltjaik, az egy hónapostól fogva és feljebb minden finemûnek száma szerint, az õ megszámláltjaik: hétezer és ötszáz. 23 A Gersoniták nemzetségei a hajlék megett járjanak tábort nyugot felõl. 24 És a Gersoniták atyái háznépének fejedelme legyen Eliásáf, a Láél fia. 25 A Gerson fiainak [tiszte] pedig: ügyelni a gyülekezet sátorában, a hajlékra, a sátorra, annak takarójára, és a gyülekezet sátora nyílásának leplére. 26 Továbbá a pitvarnak szõnyegeire, és a pitvar nyílásának leplére, a mely van a hajlékon és az oltáron köröskörül, és annak köteleire, és minden azzal járó szolgálatra. 27 Kéháttól való pedig az Amrám nemzetsége, az Iczhár nemzetsége, a Hebron nemzetsége és az Uzziél nemzetsége: Ezek Kéhátnak nemzetségei. 28 Minden finemûnek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb, nyolczezeren és hatszázan valának a szenthelynek õrizõi. 29 A Kéhát fiainak nemzetségei a hajlék oldala mellett dél felõl járjanak tábort. 30 És a Kéhátiták nemzetségének, az õ atyái háznépének fejedelme [legyen] Elisáfán, Uzziélnek fia. 31 Az õ [tisztök] pedig, ügyelni a ládára, az asztalra, a gyertyatartóra, az oltárokra és a szenthelynek edényeire, a melyekkel szolgálnak, és a takaróra, és minden azzal járó szolgálatra. 32 Továbbá a léviták fejedelmeinek fejedelme [legyen] Eleázár, Áron pap fia: a szenthelyre ügyelõknek elõljárója. 33 Méráritól való a Makhli és Músi nemzetségei; ezek a Mérári nemzetségei. 34 Az õ megszámláltjaik pedig minden finemûnek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb: hatezer és kétszáz. 35 És a Mérári nemzetségének, az õ atyái háznépének fejedelme [legyen] Suriel, az Abihail fia; a hajléknak észak felõl való oldala mellett járjanak tábort. 36 A Mérári fiainak pedig tisztök legyen felügyelni: a hajlék deszkáira, annak reteszrúdaira, oszlopaira és annak talpaira, minden edényeire és minden azzal járó szolgálatra; 37 Továbbá a pitvar körül való oszlopokra és azoknak talpaira, szegeire és köteleire. 38 A hajlék elõtt keletre, a gyülekezet sátora elõtt naptámadat felõl, Mózes, Áron és az õ fiai járjanak tábort, a kik felügyelnek a szenthely szolgálatára, [és] Izráel fiainak ügyeire; ha pedig idegen járulna oda, haljon meg. 39 A léviták minden megszámláltja, a kiket Mózes és Áron az Úr rendeletére nemzetségenként számláltak vala meg, minden finemû, az egy hónapostól fogva és feljebb: huszonkét ezer. 40 És monda az Úr Mózesnek: Számláld meg Izráel fiainak minden finemû elsõszülöttét, egy hónapostól fogva és feljebb, és pedig névszerint számláld meg õket. 41 És válaszd a lévitákat nékem (én vagyok az Úr) az Izráel fiai közül való minden elsõszülött helyett; és a léviták barmait, Izráel fiai barmainak minden elsõ fajzása helyett. 42 Megszámlálá azért Mózes, a mint parancsolta vala néki az Úr, Izráel fiainak minden elsõszülöttét. 43 És lõn minden finemû elsõszülött a nevek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb, az õ megszámláltjaik: huszonkét ezer kétszáz és hetvenhárom. 44 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 45 Válaszd a lévitákat az Izráel fiai közül való minden elsõszülött helyett; és a léviták barmait az õ barmaik helyett, és legyenek enyéim a léviták. Én vagyok az Úr. 46 A mi pedig a kétszáz és hetvenháromnak megváltását illeti, a kik felül vannak a lévitákon Izráel fiainak elsõszülöttei közül: 47 Végy öt-öt siklust fejenként; a szent siklus szerint vedd azt, (húsz géra egy siklus). 48 És add azt a pénzt Áronnak és az õ fiainak, váltságul a köztök lévõ számfelettiekért. 49 Bevevé azért Mózes a váltságpénzt azoktól, a kik felül voltak a lévitáktól megváltottakon. 50 Izráel fiainak elsõszülöttitõl vevé be e pénzt: ezer háromszáz és hatvanöt siklust, a szent siklus szerint. 51 És adá Mózes a megváltottaknak pénzét Áronnak és az õ fiainak, az Úr rendelete szerint, a miképen parancsolta az Úr Mózesnek.

Chapter 4

1 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 2 Vedd számba a Kéhát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként, az õ atyjoknak háznépe szerint. 3 Harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsökig mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátorában. 4 Ez a tisztök Kéhát fiainak a gyülekezet sátorában: a legszentségesebbekrõl [való gondviselés]. 5 Áron és az õ fiai pedig, mikor indulni akar a tábor, menje[nek] be, és vegyék le a takaró függönyt, és takarják be azzal a bizonyság ládáját. 6 És tegyenek arra borzbõrbõl csinált takarót, és borítsák azt be egészen kékszínû ruhával felülrõl, és dugják belé a rúdjait is. 7 A szent [kenyerek] asztalát is borítsák be kékszínû ruhával, azon felül tegyék rá a tálakat, a csészéket, a kelyheket, és az italáldozathoz való kancsókat, és ama szüntelen való kenyér is rajta legyen. 8 Azután borítsanak azokra karmazsinszínû ruhát, és takarják be azt borzbõrbõl való takaróval, és dugják belé a rúdjait is. 9 Vegyenek azután kékszínû ruhát, és takarják be a világításra való gyertyatartót és annak mécseit, hamvvevõit, hamutartóit és minden olajos edényét, a melyekkel szolgálnak körülte. 10 És tegyék azt és minden edényét borzbõrbõl csinált takaróba, és tegyék saroglyára. 11 Az arany oltárt is borítsák be kékszínû ruhával, és takarják be borzbõrbõl csinált takaróval, és dugják belé a rúdjait [is]. 12 Vegyék elõ azután a szolgálatnak minden eszközét, a melyekkel szolgálni fognak a szenthelyen, és tegyék kékszínû ruhába, és takarják be azokat borzbõrbõl csinált takaróval, és tegyék a saroglyára. 13 Azután takarítsák el a hamvat az oltárról, és borítsanak arra bíborpiros színû ruhát. 14 És tegyék rá arra minden õ eszközét, a melyekkel szolgálnak azon: a szenes serpenyõket, a villákat, a lapátokat és a medenczéket, az oltárnak minden eszközét; és borítsanak arra borzbõrbõl csinált takarót, és dugják belé a rúdjait [is]. 15 Ha pedig elvégezi Áron és az õ fiai a szenthelynek és a szenthely minden edényének betakarását, mikor el akar indulni a tábor: akkor jöjjenek el Kéhát fiai, hogy elvigyék azokat; de ne illessék a szenthelynek [semmi edényét], hogy meg ne haljanak. Ezek Kéhát fiainak terhei a gyülekezet sátorában. 16 Eleázárnak pedig, az Áron pap fiának tiszte: a világító olajra, a füstölõ szerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a kenetnek olajára; az egész hajlékra és mindenre, a mi abban van, mind a szenthelyre, mind annak edényeire való gondviselés. 17 Szóla azután az Úr Mózesnek és Áronnak mondván: 18 A Kéhátiták nemzetségének törzsét ne [engedjétek] kiirtani a léviták közül; 19 Hanem ezt míveljétek õ velök, hogy éljenek és meg ne haljanak, mikor járulnak a szentségek szentségéhez: Áron és az õ fiai jöjjenek el, és rendeljék el õket, kit-kit az õ szolgálatára és az õ terhére. 20 Egy pillanatra se menjenek be, hogy meglássák a szenthelyet, hogy meg ne haljanak. 21 Szóla ezután az Úr Mózesnek, mondván: 22 Vedd számba a Gerson fiait is az õ atyjoknak háznépe szerint, az õ nemzetségök szerint. 23 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig számláld meg õket; mindenkit, a ki szolgálatot teljesíteni való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában. 24 Ez legyen munkájok a Gersoniták nemzetségeinek a szolgálatban és a teher[hordozás]ban: 25 Hordozzák a hajlék kárpitjait és a gyülekezet sátorát, annak takaróját és a borzbõrbõl csinált takarót, a mely rajta van felül, és a gyülekezet sátora nyilásának leplét. 26 És a pitvar szõnyegeit, és a pitvar kapunyílásának leplét, a melyek a hajlékon és az oltáron köröskörül vannak, azoknak köteleit, és az õ szolgálatjokhoz való minden edényt; és mindazt, a mi tenni való azokkal, õk teljesítsék. 27 Áronnak és az õ fiainak beszéde szerint legyen a Gersoniták fiainak minden szolgálatjok, minden terhökre és minden szolgálatjokra nézve; minden terhöket pedig az õ õrizetökre bízzátok. 28 Ez a Gersoniták fiai nemzetségének szolgálata a gyülekezet sátorában; az õ szolgálatuk pedig legyen az Áron pap fiának, Ithamárnak keze alatt. 29 A Mérári fiait is az õ nemzetségeik szerint, az õ atyjoknak háznépei szerint számláld meg. 30 A harmincz esztendõstõl és annál feljebb az ötven esztendõsig számláld meg õket; mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgálatot végezzen a gyülekezet sátorában. 31 Ezek pedig, a mikre ügyelniök kell a továbbvitelnél [és] a gyülekezet sátorában való minden szolgálatuknál: a hajlék deszkái, annak reteszrúdjai, oszlopai és talpai. 32 A pitvarnak is köröskörül való oszlopai és azok talpai, szegei és kötelei, azoknak minden szerszámai, és minden szolgálatjok[hoz való]. Név szerint is megszámláljátok az edényeket, a mikre a továbbvitelnél ügyelniök kell. 33 Ez legyen szolgálatuk a Mérári fiai nemzetségeinek, a melylyel szolgáljanak a gyülekezet sátorában, Ithamárnak, az Áron pap fiának vezetése alatt. 34 És megszámlálá Mózes és Áron és a gyülekezet fejedelmei a Kéhátiták fiait, az õ nemzetségök szerint és az õ atyjoknak háznépe szerint, 35 A harmincz esztendõstõl és annál feljebb, az ötven esztendõsig mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában. 36 Vala pedig azoknak száma az õ nemzetségeik szerint: kétezer hétszáz és ötven. 37 Ezek a Kéhátiták nemzetségeinek megszámláltjai, mindazok, a kik szolgálnak vala a gyülekezet sátorában, a kiket megszámlált Mózes és Áron az Úrnak parancsolatja szerint, a Mózes keze által. 38 A Gerson fiainak száma az õ nemzetségeik szerint, és az õ atyáiknak háznépe szerint. 39 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig mindazok, a kik szolgálatra valók, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorában. 40 Azoknak száma az õ nemzetségök szerint, az õ atyjoknak háznépe szerint: kétezer hatszáz és harmincz. 41 Ezek a Gerson fiai nemzetségeinek megszámláltjai, a kik mindnyájan szolgálnak a gyülekezet sátorában, a kiket megszámlált Mózes és Áron az Úrnak beszéde szerint. 42 A Mérári fiai nemzetségeinek száma az õ nemzetségei szerint, az õ atyjoknak háznépe szerint; 43 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig mindazok, a kik szolgálatra valók, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorában; 44 Ezeknek száma az õ nemzetségeik szerint: háromezer és kétszáz. 45 Ezek a Mérári fiai nemzetségeinek megszámláltjai, a kiket megszámlált Mózes és Áron az Úrnak beszéde szerint, a Mózes keze által. 46 Mindnyájan a megszámláltatott léviták, a kiket megszámlált Mózes és Áron, és Izráel fejedelmei az õ nemzetségeik és atyjoknak háznépe szerint; 47 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig, a kik csak alkalmatosak a szolgálatra, a szolgálatnak gyakorlására, és a továbbvitelnél való szolgálatra a gyülekezetnek sátorában; 48 Ezeknek száma lõn nyolczezer ötszáz és nyolczvan. 49 Az Úrnak beszéde szerint számlálták meg õket a Mózes keze által kit-kit az õ szolgálata szerint, és az õ [vinni való] terhe szerint. Ez az a számlálás, a melyet az Úr parancsolt vala Mózesnek.

Chapter 5

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy ûzzenek ki a táborból minden poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, a ki holttest miatt lett tisztátalanná. 3 Ûzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kivül ûzzétek õket, hogy tisztátalanná ne tegyék az õ táborukat, mivelhogy én közöttök lakozom. 4 És úgy cselekedének Izráel fiai, és kiûzék azokat a táboron kivül; a miképen meghagyta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai. 5 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: 6 Szólj Izráel fiainak: Ha akár férfi, akár asszony, akármi emberi bûnt követ el, a mely által hûtelenné válik az Úrhoz; az a lélek vétkessé lesz. 7 Vallja meg azért az õ bûnét, a melyet elkövetett, és fizesse meg a kárt, [a mit okozott,] teljes értékében, azután toldja ahhoz annak ötödrészét, és adja annak, a kinek kárt tett. 8 Ha pedig nincs az embernek atyjafia, a kinek megfizetné a kárt: a megtérített kár az Úré legyen a pap számára, az engesztelésre való koson kivül, a melylyel engesztelés tétetik érte. 9 Izráel fiainak minden szent dolgaiból minden felmutatott áldozat azé a papé legyen, a kihez viszik azt. 10 És kinek-kinek az õ szenteltje a magáé legyen; a mit pedig kiki a papnak ád, azé legyen. 11 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: 12 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha elhajol valakinek a felesége, és hûtelenné válik iránta; 13 És hál valaki õ vele közösülve, és az õ férje elõtt titok marad, és elrejtetik, hogy õ megfertõztetett; bizonyság pedig nincs ellene, sem a [bûnön] nem kapták; 14 De felgerjed õ benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, mivelhogy az megfertõztetett; vagy felgerjed õ benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, jóllehet az meg nem fertõztetett. 15 Akkor vigye a férfiú az õ feleségét a paphoz; és vigye el azzal együtt az érette való áldozatot; egy efa árpalisztnek tizedrészét; [de] ne öntsön arra olajt, és ne tegyen arra temjént, mert féltékenységi ételáldozat ez, emlékeztetõ ételáldozat ez, a mely hamisságra emlékeztet. 16 A pap pedig léptesse elõ [az asszonyt], és állassa õt az Úr elé. 17 És vegyen a pap szent vizet cserépedénybe; a hajlék pádimentomán levõ porból is vegyen a pap, és tegye azt a vízbe. 18 És állassa a pap az asszonyt az Úr elé és fejét meztelenítse meg az asszonynak, és tegye annak kezére az emlékeztetõ ételáldozatot, féltékenységi ételáldozat az; és a papnak kezében legyen átokhozó keserû víz. 19 És eskesse meg õt a pap, és ezt mondja az asszonynak: Ha nem hált veled senki, és ha el nem hajoltál tisztátalanságra a te férjed mellett, ne ártson néked ez az átokhozó, keserû víz. 20 Ha pedig elhajoltál a te férjed mellõl, és megfertõztetted magadat, és valaki közösült veled a te férjeden kívül, 21 Miután megeskette a pap az asszonyt az átoknak esküjével, ezt mondja az asszonynak: Tegyen tégedet az Úr átokká, és eskü-[példává] a te néped között, megszárasztván az Úr a te tomporodat, és a te méhedet dagadtá tévén. 22 És menjen be az átokhozó víz a te belsõ részeidbe, hogy megdagadjon a te méhed, és megszáradjon a te tomporod. Az asszony pedig mondja: Ámen! Ámen! 23 És írja fel a pap ez átkokat levélre, azután törölje le a keserû vízzel. 24 És itassa meg az asszonynyal az átokhozó keserû vizet, hogy bemenjen õ belé az átokhozó víz az õ keserûségére. 25 Azután vegye el a pap az asszony kezébõl a féltékenységi ételáldozatot, és lóbálja meg azt az ételáldozatot az Úr elõtt, és áldozzék azzal az oltáron. 26 És vegyen egy marokkal a pap az ételáldozatból emlékeztetõûl, és füstölögtesse el az oltáron, és azután itassa meg az asszonynyal a vizet. 27 És ha megitatta vele a vizet, akkor lészen, [hogy], ha megfertõztette magát, és hûtelenné lett az õ férjéhez, bemegy az az átokhozó víz õ belé az õ keserûségére, és megdagad az õ méhe, és megszárad az õ tompora, és az az asszony átokká lesz az õ népe között. 28 Ha pedig nem fertõztette meg magát az asszony, hanem tiszta: akkor ártatlan, és termékeny lészen. 29 Ez a féltékenységi törvény, mikor elhajol az asszony az õ férje mellõl, és megfertõzteti magát; 30 Vagy mikor valaki, a kiben felgerjed a féltékenység lelke annyira, hogy féltékenykedik a feleségére; az õ feleségét állatja az Úr elé. És cselekedjék vele a pap mind e törvény szerint. 31 És ártatlan lesz a férfi a bûntõl, az asszony pedig viseli az õ bûnének terhét.

Chapter 6

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy így az Úrnak szentelje magát: 3 Bortól és részegítõ italtól szakassza el magát; boreczetet és részegítõ italból való eczetet ne igyék, és semmi szõlõbõl csinált italt se igyék, se új, se asszú szõlõt ne egyék. 4 Az õ nazireusságának egész idején át semmit a félét ne igyék, a mi a szõlõtõrõl kerül, a szõlõ magvától fogva a szõlõ héjáig. 5 Az õ nazireusi fogadásának egész idején, beretva az õ fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, a melyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az õ fejének hajfürteit. 6 Az egész idõn át, a melyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be ne menjen. 7 Se atyjának, se anyjának, se fiú- se leánytestvéreinek holttestével meg ne fertõztesse magát, mikor meghalnak, mert az õ Istenének nazireussága van az õ fején. 8 Az õ nazireusságának egész idejében szent legyen az Úrnak. 9 Ha pedig meghal valaki õ nála hirtelenséggel, és megfertõzteti az õ nazireus fejét: nyírja meg a fejét az õ tisztulásának napján, a hetedik napon nyírja meg azt. 10 A nyolczadik napon pedig vigyen két gerliczét vagy két galambfiat a papnak a gyülekezet sátorának nyílásához. 11 És készítse el a pap egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul, és szerezzen néki engesztelést, a miért vétkezett a holttest miatt; és szentelje meg annak fejét azon napon. 12 És az õ nazireusságának napjait szentelje [újra] az Úrnak, és vigyen az õ vétkéért való áldozatul egy esztendõs bárányt; az elébbi napok pedig essenek el, mert megfertõztette az õ nazireusságát. 13 Ez pedig a nazireus törvénye: A mely napon betelik az õ nazireusságának ideje, vigyék õt a gyülekezet sátorának nyílásához. 14 Õ pedig vigye fel az õ áldozatját az Úrnak: egy esztendõs, ép hím bárányt egészen égõáldozatul, és egy esztendõs, ép nõstény bárányt bûnért való áldozatul, és egy ép kost hálaáldozatul. 15 Továbbá egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal elegyített lánglisztbõl való lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, a hozzájok való étel- és italáldozatokkal. 16 És vigye azokat a pap az Úr elé, és készítse el annak bûnéért való áldozatát és egészen égõáldozatát. 17 A kost is készítse el hálaadó áldozatul az Úrnak, a kosárban lévõ kovásztalan kenyerekkel egybe, és készítse el a pap az ahhoz való étel- és italáldozatot is. 18 A nazireus pedig nyírja meg az õ nazireus fejét a gyülekezet sátorának nyílásánál, és vegye az õ nazireus fejének haját, és tegye azt a tûzre, a mely van a hálaadó áldozat alatt. 19 Vegye azután a pap a kosnak megfõtt lapoczkáját, és egy kovásztalan lepényt a kosárból, és egy kovásztalan pogácsát, és tegye a nazireus tenyerére, minekutána megnyirta az õ nazireus [fejét]. 20 És lóbálja meg a pap azokat áldozatul az Úr elõtt; a papnak szenteltetett ez, a meglóbált szegyen és a felemelt lapoczkán felül. Azután igyék bort a nazireus. 21 Ez a nazireus törvénye, a ki fogadást tett, [és] az õ áldozata az õ nazireusságáért az Úrnak, azonkivül, a mihez módja van. Az õ fogadása szerint, a melyet fogadott, a képen cselekedjék, az õ nazireusságának törvénye szerint. 22 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 23 Szólj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nékik: 24 Áldjon meg tégedet az Úr, és õrizzen meg tégedet. 25 Világosítsa meg az Úr az õ orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.