Chapter 36

¹ Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. ² A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem; ³ Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik. ⁴ Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni. ⁵ Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat. ⁶ Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig! ⁷ Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! ⁸ Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. ⁹ Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl. ¹⁰ Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. ¹¹ Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre. ¹² Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. ¹³ Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!