Chapter 30

¹ Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. ² Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. ³ Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! ⁴ Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. ⁵ Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét. ⁶ Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm. ⁷ Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. ⁸ Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. ⁹ Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! ¹⁰ Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? ¹¹ Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! ¹² Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. ¹³ Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged.