Chapter 132
1 Grádicsok éneke. &Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; 2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének: 3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; 4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; 5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! 6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: 7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! 8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! 9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! 10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl! 11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; 12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. 13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: 14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; 15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; 16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. 17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. 18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.