Chapter 102

¹ A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. ² Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! ³ Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! ⁴ Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök. ⁵ Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem. ⁶ Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. ⁷ Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. ⁸ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn. ⁹ Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. ¹⁰ Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, ¹¹ A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. ¹² Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam. ¹³ De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.] ¹⁴ Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ. ¹⁵ Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. ¹⁶ És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet; ¹⁷ Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében. ¹⁸ Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. ¹⁹ Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat. ²⁰ Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr. ²¹ Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait. ²² Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben. ²³ Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. ²⁴ Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat. ²⁵ Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.] ²⁶ Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. ²⁷ Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. ²⁸ De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. ²⁹ A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.