Chapter 24

¹ Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni. ² Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik. ³ Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg. ⁴ És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával. ⁵ A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû. ⁶ Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van. ⁷ Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját. ⁸ A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják. ⁹ A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos. ¹⁰ Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd. ¹¹ Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! ¹² Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet. ¹³ Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek. ¹⁴ Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész! ¹⁵ Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát! ¹⁶ Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek. ¹⁷ Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved, ¹⁸ Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.] ¹⁹ Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre; ²⁰ Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik. ²¹ Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél. ²² Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja? ²³ Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó. ²⁴ A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek. ²⁵ A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok! ²⁶ Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel. ²⁷ Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat. ²⁸ Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal? ²⁹ Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint. ³⁰ A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett. ³¹ És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala. ³² Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból: ³³ Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, ³⁴ És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.