Chapter 23

¹ Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted. ² És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy. ³ Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek. ⁴ Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg. ⁵ Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül! ⁶ Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit; ⁷ Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád. ⁸ A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted. ⁹ A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét. ¹⁰ Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj; ¹¹ Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened! ¹² Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre. ¹³ Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal. ¹⁴ Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki. ¹⁵ Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is. ¹⁶ És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán. ¹⁷ Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon; ¹⁸ Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik. ¹⁹ Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet. ²⁰ Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak. ²¹ Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás. ²² Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik. ²³ Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet. ²⁴ Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz. ²⁵ Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd. ²⁶ Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék. ²⁷ Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony. ²⁸ És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja. ²⁹ Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége? ³⁰ A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására. ³¹ Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik, ³² Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp. ³³ A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot. ³⁴ És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején. ³⁵ Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.