Chapter 13

¹ A husvét ünnepe elõtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az õ órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette õket. ² És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el õt, ³ Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy õ az Istentõl jött és az Istenhez megy, ⁴ Felkele a vacsorától, leveté a felsõ ruháját; és egy kendõt vévén, körülköté magát. ⁵ Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendõvel, a melylyel körül van kötve. ⁶ Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? ⁷ Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. ⁸ Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. ⁹ Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! ¹⁰ Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. ¹¹ Tudta ugyanis, hogy ki árulja el õt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! ¹² Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsõ ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? ¹³ Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴ Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. ¹⁵ Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. ¹⁶ Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az õ Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. ¹⁷ Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. ¹⁸ Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem. ¹⁹ Most megmondom néktek, mielõtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok. ²⁰ Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. ²¹ Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tõn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. ²² A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy ]kirõl szól. ²³ Egy pedig az õ tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. ²⁴ Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kirõl szól? ²⁵ Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? ²⁶ Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. ²⁷ És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed. ²⁸ Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. ²⁹ Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. ³⁰ Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka. ³¹ Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsõítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsõítteték õ benne. ³² Ha megdicsõítteték õ benne az Isten, az Isten is megdicsõíti õt õ magában, és ezennel megdicsõíti õt. ³³ Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom. ³⁴ Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. ³⁵ Errõl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. ³⁶ Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz. ³⁷ Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted! ³⁸ Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.