Chapter 19

¹ Mikor kiírtja az Úr, a te Istened a nemzeteket, a kiknek földjét néked adja az Úr, a te Istened, és bírni fogod õket, és lakozol az õ városaikban és az õ házaikban: ² Válaszsz ki magadnak három várost a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy örököljed azt. ³ Készítsd meg magadnak az utat [azokhoz], és oszszad három részre a te országod határát, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül; azok arra valók legyenek, hogy minden gyilkos oda meneküljön. ⁴ Ez pedig a gyilkos törvénye, a ki oda menekül, hogy élve maradjon: A ki nem szándékosan öli meg az õ felebarátját, és nem gyûlöli vala azt azelõtt; ⁵ A ki [például] elmegy az õ felebarátjával az erdõre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyelérõl, és úgy találja az õ felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon. ⁶ Különben a vérbosszuló rokon ûzõbe veszi az õ szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú leend, és agyon üti õt, holott nem méltó a halálra, mivel azelõtt nem gyûlölte azt. ⁷ Azért én parancsolom néked, mondván: Három várost válaszsz magadnak. ⁸ Ha pedig az Úr, a te Istened kiterjeszti a te határodat, a mint megesküdt a te atyáidnak, és néked adja mind az egész földet, a melynek megadását megígérte volt a te atyáidnak; ⁹ (Hogyha megtartod mind e parancsolatot, megtévén azt, a mit én ma parancsolok néked, [tudniillik], hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és járj az õ utain minden idõben): akkor e háromhoz szerezz még három várost. ¹⁰ Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad. ¹¹ De hogyha lesz valaki, a ki gyûlöli az õ felebarátját, és meglesi azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal, és bemenekül valamelyikbe e városok közül: ¹² Akkor az õ városának vénei küldjenek [embereket], és vonják ki azt onnét, és adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon. ¹³ Ne nézz reá szánalommal, hanem tisztítsd ki az ártatlan vérontást Izráelbõl, hogy jól legyen dolgod. ¹⁴ A te felebarátodnak határát el ne told, a mely határt az õsök vetettek a te örökségedben, a melyet örökölni fogsz azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy bírjad azt. ¹⁵ Ne álljon elõ egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bûn miatt; akármilyen bûnben bûnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog. ¹⁶ Ha valaki ellen gonosz tanú áll elõ, hogy pártütéssel vádolja õt: ¹⁷ Akkor álljon az a két ember, a kiknek ilyen perök van, az Úr elé, a papok és a bírák elé, a kik abban az idõben lesznek; ¹⁸ És a bírák vizsgálják meg jól [a dolgot], és ha hazug tanú lesz a tanú, a ki hazugságot szólott az õ atyjafia ellen: ¹⁹ Úgy cselekedjetek azzal, a mint õ szándékozott cselekedni az õ atyjafiával. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt; ²⁰ Hogy a kik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek te közötted ilyen gonosz dolgot. ²¹ Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.