Chapter 16

¹ Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt. ² És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. ³ És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. ⁴ És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. ⁵ Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; ⁶ Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt. ⁷ Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe. ⁸ Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait. ⁹ Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. ¹⁰ Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. ¹¹ Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen. ¹² Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl. ¹³ Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai! ¹⁴ Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei! ¹⁵ Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig; ¹⁶ A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl. ¹⁷ Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, ¹⁸ Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek. ¹⁹ Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; ²⁰ Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba: ²¹ Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök. ²² [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok. ²³ Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását. ²⁴ Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait; ²⁵ Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett; ²⁶ Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. ²⁷ Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén. ²⁸ Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget! ²⁹ Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. ³⁰ Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék. ³¹ Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! ³² Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van. ³³ Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet. ³⁴ Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága. ³⁵ És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! ³⁶ Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat. ³⁷ Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak, ³⁸ Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. ³⁹ Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala; ⁴⁰ Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, ⁴¹ Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló. ⁴² És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé]. ⁴³ Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.