Chapter 6

¹ Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,] &kedves, mint Jeruzsálem, &rettenetes, mint a zászlós tábor. ² Fordítsd el a te szemeidet én tõlem, &mert azok megzavarnak engem. &A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, &melyek a Gileádról szállanak alá. ³ A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, &melyek feljõnek a fördõbõl, &melyek mind kettõsöket ellenek, &és meddõ azok között nincsen. ⁴ Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, &a te fátyolod alatt. ⁵ Hatvanan vannak a királynék, &és nyolczvanan az ágyasok &és számtalan a leányzó. ⁶ És az én galambom, az én tökéletesem, &az õ anyjának egyetlenegye, &az õ szülõjének választottja. &Látják a leányok, és boldognak mondják õt, &a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik õt. ⁷ Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, &szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, &rettenetes, mint a zászlós tábor? ⁸ A diófás kertekbe mentem vala alá, &hogy a völgynek zöld fûveit lássam; &hogy megnézzem, ha fakad-é a szõlõ, &és a pomagránátfák virágzanak-é? ⁹ Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem &az én nemes népemnek díszhintajába. ¹⁰ Térj meg, oh Sulamit! &térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! &Mit néztek Sulamiton? &mintegy Machanaimbeli körtánczot!