Chapter 50

¹ Asáf zsoltára. &Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig. ² A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. ³ Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél. ⁴ Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: ⁵ Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet! ⁶ És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela. ⁷ Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. ⁸ Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak. ⁹ [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; ¹⁰ Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. ¹¹ Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam. ¹² Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. ¹³ Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? ¹⁴ Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! ¹⁵ És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem. ¹⁶ A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet? ¹⁷ Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! ¹⁸ Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. ¹⁹ A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ. ²⁰ Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. ²¹ Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.] ²² Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: ²³ A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.