« Prev Psalm 109 Next »

Chapter 109

1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! 2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. 3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. 4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért. 6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl. 7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen. 8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.] 11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin! 13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék! 15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl, 16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje. 17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. 18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj. 19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl. 25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette! 31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

« Prev Psalm 109 Next »
Please login or register to save highlights and make annotations
Corrections disabled for this book
Proofing disabled for this book
Printer-friendly version





Advertisements



| Define | Popups: Login | Register | Prev Next | Help |