Chapter 5

¹ Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! ² A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. ³ Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. ⁴ Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk. ⁵ Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. ⁶ Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. ⁷ Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. ⁸ Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl. ⁹ Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt. ¹⁰ Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. ¹¹ Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban. ¹² A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. ¹³ Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. ¹⁴ A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni. ¹⁵ Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. ¹⁶ Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! ¹⁷ Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; ¹⁸ A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! ¹⁹ Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre! ²⁰ Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre? ²¹ Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. ²² Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!