Chapter 5

¹ Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: ² Hogy a vezérek vezettek Izráelben, &Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat! ³ Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! &Én, én az Úrnak éneket mondok, &Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének. ⁴ Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl: &Megrendült a föld, csepegett az ég, &A föllegek is víztõl áradának. ⁵ A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, &Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe elõtt. ⁶ Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, &Jáhel idejében pihentek az utak, &És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek. ⁷ Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, &Mígnem én Debora felkelék, &Felkelék Izráel anyjaként. ⁸ Új isteneket ha választott [a nép,] &Mindjárt [kigyúlt] a harcz a kapuk elõtt; &De paizs, és dárda avagy láttatott-é &A negyvenezereknél az Izráel között? ⁹ Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, &Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat! ¹⁰ Kik ültök fehér szamarakon, &Kik ültök a szõnyegeken &És a kik gyalog jártok: [mind] énekeljetek! ¹¹ Az íjászok szavával a vízmerítõk között, &Ott beszéljék az Úrnak igazságát, &Az õ faluihoz való igazságit Izráelben. &Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe! ¹² Kelj fel, kelj fel Debora! &Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! &Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia! ¹³ Akkor lejött a hõsök maradéka; &Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen. ¹⁴ Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, &Utánad Benjámin, a te néped közé; &Mákirból jöttek le vezérek, &És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják. ¹⁵ És Issakhár fejedelmei Deborával, &És mint Issakhár, úgy Bárák &A völgybe rohan követõivel. &[Csak] a Rúben patakjainál &Vannak nagy elhatározások. ¹⁶ Miért [maradtál] ülve a hodályban? &Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! &Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások! ¹⁷ Gileád a Jordánon túl pihen. &Hát Dán miért idõzik hajóinál? &Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél. ¹⁸ [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, &És Nafthali, a mezõség magaslatain! ¹⁹ Királyok jöttek, harczoltanak; &Akkor harczoltak a Kanaán királyai &Taanaknál, Megiddó vizénél; &[De] egy darab ezüstöt sem vettenek. ²⁰ Az égbõl harczoltak, &A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával! ²¹ A Kison patakja seprette el õket; &Az õs patak, a Kison patakja! &Végy erõt én lelkem! ²² Akkor csattogtak a lovak körmei &A futás miatt, lovagjaik futásai miatt. ²³ Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - &Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, &Az Úrnak segélyére vitézei közé. ²⁴ De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, &A Keneus Héber felesége, &A sátorban [lakó] nõk felett legyen áldott! ²⁵ [Az] vizet kért, õ tejet adott, &Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét. ²⁶ Balját a szegre, &Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta, &És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, &És összetörte, általfúrta halántékát, ²⁷ Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, &Lábai között leroskadt, elesett; &A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve. ²⁸ Kinézett az ablakon, és jajgatott &Siserának anyja a rostélyzat mögül: &"Miért késik megjõni szekere? &Hol késlekednek kocsijának gördülései?" ²⁹ Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; &Õ egyre csak azok szavait ismételgeti: ³⁰ "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? &Egy-két leányt minden férfiúnak; &A festett kelmék zsákmányát Siserának; &Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, &Egy színes kendõt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt." ³¹ Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! &De a kik téged szeretnek, [tündököljenek] mint a kelõ nap az õ erejében! &És megnyugovék a föld negyven esztendeig.