Chapter 4

¹ És felele a témáni Elifáz, és monda: ² Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben? ³ Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted; ⁴ A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted; ⁵ Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz! ⁶ Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége? ⁷ Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? ⁸ A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. ⁹ Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak. ¹⁰ Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. ¹¹ Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek. ¹² Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. ¹³ Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. ¹⁴ Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. ¹⁵ Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék. ¹⁶ Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék: ¹⁷ Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember? ¹⁸ Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát: ¹⁹ Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! ²⁰ Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. ²¹ Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?