Chapter 7

¹ Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál. ² Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról. ³ Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív. ⁴ A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában. ⁵ Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. ⁶ Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság! ⁷ Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék. ⁸ Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély. ⁹ Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik. ¹⁰ Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés. ¹¹ Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják. ¹² Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak. ¹³ Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett? ¹⁴ A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik. ¹⁵ Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában. ¹⁶ Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet? ¹⁷ Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt? ¹⁸ Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul! ¹⁹ A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak. ²⁰ Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék. ²¹ Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged. ²² Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek. ²³ Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala. ²⁴ Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt? ²⁵ Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát. ²⁶ És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól. ²⁷ Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, ²⁸ A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam. ²⁹ Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.